Az idén talán a szokásosnál később jött a tavasz, de megérkeztének egyik biztos jele, hogy vajdasági magyar körökben is egymást érik (olykor szép magyar fordulattal élve, egymást ütik) a különböző rendezvények, fesztiválok, vetélkedők. Elég, ha csak a Középiskolások Művészeti és egyéb Vetélkedőjére gondolunk, amelyek három hétvégén keresztül, ha úgy tetszik, borzolják a kedélyeket Temerintől Zentán keresztül Óbecséig. A tavasz elhozza az ébredést, fellélegzünk, mosolyogva állunk a munkához, mosollyal az arcunkon ülünk az iskolapadban vagy esetleg a parkban órák előtt, közben, esetleg azok ideje alatt, lengébben öltözködünk, néha úgy érezzük, néhány ujjnyival a talaj szintje fölött lebegünk, túlteng bennünk a művészi hajlam, most kell verset, novellát írni, belefogni egy regénybe, dalszöveget írni, partitúrát, táncolni egy jót, színházat csinálni, játszani. Most kell lendületet venni, és a határ a csillagos ég.

Van egy bűvös szó, amit sokszor negatív kontextusban hallunk, pedig inkább dicsérő szóként kellene használnunk. Ez a szó az amatőr, illetve az amatőrizmus. Vidékünkön nagy hagyománya van az amatőrizmusnak, amatőr színjátszó csoportok, tánccsoportok, zenekarok, irodalmi körök működnek településeinken, s ezeket éppen az amatőrizmus köti össze. E szó lehetne a szeretet egyik szinonimája is, hiszens abban biztosak lehetünk, hogy aki egy amatőr társulat, csoportosulás tagja, az azt, amit csinál, szívvel-lélekkel teszi, tiszta szívvel, a szabadidejét rááldozva, a munka vagy az iskola, az egyetem, a tanulás után – amikor egy átlagos polgár pihenget és a lábát lógatja, ő gyakorol, tanul, próbál, mert ez az élete, folyamatosan törekszik az alkotásra, a fejlődésre. Mindezért a munkáért azonban nem jár pénz, vagy csak nagyon kevés, de egy lelkes amatőr ezzel mit sem törődve halad előre, és a sikertelenség sem szegheti kedvét, hisz már az alkotásban is örömét leli. Legyünk büszkék rájuk, legyünk részesei a mozgalmuknak, lépjünk be egyik-másik csoportba, civil szervezetbe, és tegyünk azért, hogy az amatőr mozgalom minél tovább meg tudjon maradni, mert ezek mi vagyunk, és fontos elemei közösségünk kulturális életének.

Tele vagyunk lehetőségekkel, csak meg kell találnunk és ki kell használnunk őket. Keressük meg őket, és ragadjuk meg a grabancuknál fogva vagy ahogy és ahol sikerül, és ne eresszük! Erre is jó a tavasz. A lehetőségek ilyenkor lassabban menekülnek (vagy csak mi vagyunk gyorsabbak? – fene tudja), és egyiket-másikat mindannyian képesek vagyunk megfogni. Ki-ki saját vérmérséklete, testi, szellemi és lelki adottságai szerint válasszon magának egyet, és uzsgyi! Nem szökhet meg. Térképet, éjjel látó szemüveget, iránytűt a táskába, sisakot fel, öveket be, és indulhat a lehetőségek levadászása.

Egy szó mint száz: a hétvégén KMV. A többit már tudjátok...

Képgaléria: