Picasa:

Pusztai hangulatú homoktengerből kitörő rock'n'roll

Picasa:

Bane S. Vukosavljevićtyel nem nehéz összefutni Szabadka valamelyik rockbulijában. A Nafta gitáros frontembere minden fontosabb rockeseményen ott van a barátaival, a fején micivel, jellegzetes motoros bőrdzsekiben nézi a koncertet. Attól eltekintve, hogy régebbi bandája kultikus státust szerzett, és többen is játszanak tőlük dalokat, Bane mentes a sztárallűröktől. A beszélgetésre sok egyeztetés után az ő lakásán került sor. Itt egyúttal meghallgathattam a Nafta jelenleg mix alatt álló, sokat ígérő harmadik lemezét is, amely az idén jelenik meg Zveri címmel.

– Az új lemezt élőben vettük fel. Semmi vágás – mondja Bane. – Persze később még vettünk fel hozzá plusz sávokat, de amit hallasz, az alapból a dob, gitár, basszus, ének élőben. Szerintem nagyon kevés zenekar készít így felvételeket, de a rock csak így kaphat lelket. Kiadót még nem találtunk, de keressük, annak ellenére, hogy nem nagy üzlet van már a lemezkiadásban.

Kérdezem tőle, miket hallgat mostanság. Bane, bármennyire próbálja is kihúzni magát az egyértelmű válasz alól, megemlíti a Soundgardent, az OFF!-ot, John Lee Hookert, a Black Rebel Motorcycle Club-ot. A Nafta szövegvilága egyértelműen a rockköltészet felé tolódik, megkérdem, költőnek tartja-e magát.

– Először talán a szavak jöttek, Rimbaud, Jeszenyin, Baudelaire volt a kedvencem. Mielőtt elkezdtem volna aktívan zenélni, már verseket írtam. A mai napig megvannak ezek a jegyzeteim. Egyszer egy kötetté kellene rendszerezni őket, de nem tudom, van-e ennek értelme. Mennyire érdeklik az embereket a Nafta énekes/gitárosának szerzeményei zene nélkül? Ez biztosan ki lenne emelve a kritikusok részéről. Lehet, csak a megfelelő pillanatra várok, ki tudja... Azoknál a bandáknál, amelyeknél ténykedem, a szöveg mindig a zenének van alárendelve. Szerintem a rock'n'rollban, habár fontos a szöveg, nem élvezhet elsőbbséget a zenéhez képest.

Nafta

Bane Vukosavljević – költészet a rock'n'rollban

A zenei gyökereid hová nyúlnak vissza?

– Kölyökként leginkább a Šarlo akrobat, az Azra, az Aerodrom fogott meg, majd jöttek a külföldi zenekarok, a Led Zeppelin, a The Doors, a The Cult, az MC5... A középiskola elején létrehoztuk a Phoenix zenekart... Az első interjúnkat pont a Képes Ifinek adtuk. Rögtön saját dalokra törekedtünk, habár játszottuk a God Save the Queen-t és talán az Ace of Spades-t is. Készítettünk pár házi felvételt is, aztán volt pár tagcsere, megismerkedtem Leóval, és többek között az ő hatására ragadott magával a punkhullám. Ő amolyan kultikus arc volt akkoriban, aki az Allegro nevű punkbandában zenélt. Mikor az feloszlott 1992-ben, ő gitárosként hozzánk csapódott, és hozta magával a punkosabb vonalat. Csatlakozásával hoztuk létre a Džukelét. A zenekar elég sötét időkben született meg, így a szövegek is elég kiábrándultak, ettől eltekintve szerintem nem egy negatív zene. Mindannyian más zenei világból érkeztünk, és a Džukele volt az olvasztótégely. Létrejött egy fajta északi grunge-punk keverék. Szerintem van egy jellegzetesen Szabadka-hangulata, sajátságos hangzása az itteni bandáknak. Ebbe mi is beletartozunk jelenleg a Naftával. Ilyen pusztai hangulatú homoktengerből kitörő rock'n'roll.

Nafta

Nafta – A város ad egy jellegzetes hangzást a bandáknak

A múltkor egy újvidéki buli alkalmával egy fiatal punkbanda előadásában volt szerencsém egy régi Džukele-dalt hallani. Úgy látszik, hogy a szöveg és a zene nem veszített az aktualitásából!

– Sokat agyaltunk a dalokon, mindig a tökéletességre törekedtünk. Van egy pont, amikor érzed, hogy a dal jó, megérett. Ezt mi mindig kivártuk, és most is kivárjuk. A szövegek az akkori külső kaotikus szituáció megélését tükrözték, persze voltak személyesebb szövegek is. Amikor az országba megérkeztek a szankciók, eléggé kiborultunk, épp elég gond volt anélkül is. Az egész helyzetet nem éreztem igazságosnak, sokan bűnhődtünk mások hibái miatt. Akkor írtuk meg az Amerika című dalt. A dal valódi értelmét mégis a bombázásokkor kapta meg 1999-ben. Ekkor vált olyan slágerré, amely minden kis klubban felhangzott. Utólag úgy gondolom, talán éreztük, hogy mi következik. Sokan átdolgozták ezt a dalt. Nekem mind közül egy horvát banda változata tetszik a legjobban. Mindenki azt csinál a dalainkkal, amit akar, élik a saját életüket, és ez így van jól.

Jó pár évvel ezelőtt készült egy dokumentumfilm (Izgubljena nacija) a szabadkai punk színtérről, ami kissé hézagos, de mindenképp hiánypótló. Ebben hangzik el, hogy amikor jöttek a kilencvenes évek, feltűntek olyan fiatalok, akik sokkal komolyabban álltak a zenéhez, és jobbak voltak minden azt megelőző szabadkai bandánál. A filmben ekkor megjelenik a Džukele egyik videója.

– Azért hozzátenném, hogy Szabadkán mindig is sok jó banda volt, csak éppen megakadtak a nagyobb népszerűség előtt. Ami a videóinkat illeti, mai szemmel nézve eléggé naivak, rusztikusak, fene se tudja. Valakinek volt egy kamerája, szereztünk egy kazettát, általában volt valami ötlet is, és azt felvettük. Nem tudom pontosan, hogyan működtek ezek a dolgok, de azt hiszem, a Viva 2 rendszeresen kért videókat Szerbiából. Valaki rátette egy ilyen kazettára a mi klipünket is. Így esett meg, hogy a Viva 2-n engedték a videónkat. Ez most már elképzelhetetlen. Eléggé meghaltak a zeneműsorok. A hazai adókon is olyan képtelen időben engednek normális zenét, amikor biztosan senki sem nézi.

A zenekar viszont nem bízhat mindent a szerencsére, ehhez érezni is kellett a punkrockot. Semmivel sem maradtatok alul a sokkal jobban elismert, fősodorba tartozó fővárosi zenekarokkal szemben, és országos elismerést is kaptatok.

Érdekes időszakot töltöttünk a Džukelével. Minden történt magától. 1993-ban jelentkeztünk három dallal a zaječari Gitarijadára. Pár héttel később egyik barátom az újságban olvasta, hogy bejutottunk. Nagy volt az öröm. Vonattal utaztunk a helyszínre. El tudod képzelni... A fülkékben egymás hegyén-hátán emberek, mivel benzin nem sok volt akkoriban. A helyszínre érve jöttünk rá, hogy mi vagyunk az egyedüliek, akik tömegközlekedéssel jöttünk, mindenki más kocsival. Érdekes volt a közönség. A punk, a rocker is ott volt, de a karlengető skinhead is, mégis békében megvoltak egymással. Abban az évben mi lettünk a másodikak. Az első helyet a Bjesovinak ítélték, meg is érdemelték. Idősebbek, tapasztaltabbak és sokkal jobb zenészek voltak, a miénknél eredetibb zenei világgal.

A zenekar azok közé tartozik, akik tudták is kamatoztatni a sikert. Sajnos nem sokszor esik meg az ilyen...

Jó ajánlólevél volt a második helyezés is, ennek alapján hívtak meg minket Mladenovacra, Belgrádba és Újvidékre is. 1994-ben zenéltünk a Najbrži bendovi Srbije rendezvényen, és első helyezést értünk el. Vicces, de igaz, itt Goca Tržan is fellépett, ekkor még a Distorzija nevű banda énekesnőjeként. E siker után kaptunk szerződésajánlatot a Metropolis Recordstól, és megkapták tőlünk azt a tíz dalt, amit nem sokkal előtte vettünk fel Újvidéken, a Doremi Stúdióban. Így jelent meg az első lemezünk. Ebben az volt a vicc, hogy miután a piacra került, jöttek a felkérések, mi meg addigra már nem tudtuk tovább halasztani a katonaságot, és bevonultunk a seregbe.

A srácok katonaság után is folytatták a zenélést. A szünet alatt viszont Leo elkezdett gitározni a Goblini zenekarban, és egy ideig párhuzamosan minkét zenekarban nyomta. Két lemez után (Gledajući u mrak – 1994, Zubato sunce – 1998) azonban a Džukele átment legendába, és feloszlott.

– A Nafta valójában folytatása a Džukele zenekarnak, csak Leo és az ő erőteljes punk hatása nélkül. Leót a mai napig a testvéremnek tekintem, de zeneileg nem működött a dolog, mindenki ment a maga útján, Leo visszatért a Goblinibe, mi pedig visszük tovább a Naftát. Nem érzem gondnak, hogy játszunk Džukele-dalokat, azokat is én írtam, és a Nafta-dalokat is. A Nafta harmadik lemezét megint az eddigi legjobbnak érezzük. Nagyon sokat dolgoztunk vele, de megérte. Még mindig keresem a hangzást, valami eredetit, ami talán csak a saját fülemben van, de meg akarom találni. Valójában már ez a lemez is a múlt, és már a következő album dalaira koncentrálunk.

Az a garagerock, amit a Nafta játszik, mondhatni, újra divatba jött. Nem gondoljátok, hogy a szerb nyelvű szövegek akadályozhatják, hogy ismertté váljatok külföldön is?

– Lehet kötekedni a szerb nyelvű szövegekkel, de ezeket érzem természetesnek. Szerintem nem szól rosszul a rockban. Ugyanígy vannak magyar bandák is, akik szövegeiből semmit sem értek, de ettől függetlenül letaglóznak. Például pár évvel ezelőtt voltam a Tankcsapdán. Senkit sem ismertem a közönségből, semmit sem ismertem a bandától, de mégis kurva jó volt. Most szóljak nekik, hogy ne énekeljenek magyarul? Hisz pont ettől lett annyira autentikus. Lehet, hogy nem értem, de érzem. Szerintem aki szereti a minőségi zenét, annak a nyelv nem jelent gondot.

A Naftát azért nem könnyű elkapni élőben, ezt meg kell hagyni...

– Már rég nem vagyunk oda a mennyiségért. Egyrészt nincsenek megfelelő klubok, másrészt amikor elmegyünk zenélni, akkor szeretünk hozni egy színvonalat. Ezért is van, hogy minden koncertünk külön élmény mind a közönségnek, mind nekünk.

Nafta

A Nafta élőben a Studio 11-ben

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Húsvétvasárnap 2018. április 1. Katar, Doha, Hamad International Airport, 3767,5 kilométerre a húsvéti sonkától.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: https://data1.ibtimes.co.in
Jogi Kar, te drága! DAY 85: JELEN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Marx halott, Lenin halott, és én sem érzem túl jól magam” A második világháborút követő gazdasági fellendülés és jólét hatására a világnak (legalábbis a ny...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Pusztai hangulatú homoktengerből kitörő rock'n'roll Bane S. Vukosavljevićtyel nem nehéz összefutni Szabadka valamelyik rockbulijában.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ich lieb' dich nicht, du liebst mich nicht, aha Trio: The Album / Da Da Da – 1982

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kocsis Árpád (fotó: Barth Zoltán)
Oktopusz a fiókból Egy interjú hányattatása és egy botrányos interjú

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fantasztikus Funchesstic! Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a népszerű Funchesstic!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bodzavirág
Sporhetsztori 56. 56. rész – Legelészni nem késő

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Olaj a tűzre – A pajzsmirigy túlműködése Belső elválasztású (endokrin) mirigyeink megbetegedése nem is olyan ritka, mint gondolnánk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kígyóleves
Anna menne, enne 4. BIZARR ÉTELEK ÁZSIÁBÓL

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Július 24-én Budapestre érkezik a Judas Priest Csak nagyon kevés olyan zenekar van, aki ennyi mindent elért karrierje során, és ilyen sok bandár...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Klájó Adrián A nevem Klájó Adrián. Képzőművész vagyok, a Művészeti Akadémia abszolvense.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
51. Középiskolások Művészeti Vetélkedője A BESZÉDMŰVÉSZETI VETÉLKEDŐ EREDMÉNYEI

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Posztkáemvéikus emlékáradat Tavaly azt írtam, hogy káemvé után nem tehetünk mást, mint hogy beírjuk a naptárba a fontos ünnep...

0 Hozzászólás | Bővebben +