:

Továbbra sem szelídül a fenevad

:

A Legacy of the Beast turnénak soproni megállója is VOLT

A 15 éves hagyománnyal büszkélkedő VOLT fesztiválról tulajdonképpen már mindenki hallott, és ezt a fülbemászó elnevezést talán csak Magyarország túlsó szegletében, Kisvárdán tudták felülmúlni: LESZ feszt. Ezzel kapcsolatban újabb szójátékot már aligha lehet kitalálni, de azért teszek egy utolsó kísérletet: Iron Maiden VOLT, van és lesz. A létige múlt- és jelen idejű változatáról saját szememmel megbizonyosodhattam június végén, mégpedig olyan erőtől duzzadó, kétórás előadáson, hogy a banda esetében a jövőbeli megjelenés sem képezi vita tárgyát.

Mellesleg Lukács Laci sem panaszkodhat, ő ugyan egy jó tízessel fiatalabb a Maiden sztárjainál, mégis kivívta a jogot, hogy a nagy öregek előtt lépjen a Nagyszínpadra. A Tankcsapda főnöke az idén ünnepli fél évszázados létét, és ebből az alkalomból különleges repertoárral, ritkán hallható dalokkal lepte meg magát meg főleg közönségét.

Tankcsapda

Szóval az előzenekar igazán jó iramban, szülinapi lendülettel melegítette a talajt, amire szükség is mutatkozott, mert az előző napi záporoknak köszönhetően a színpad előtti térség sártengerré változott. Ennek talán egyetlen előnye, hogy még az esti órákban is be lehetett férkőzni az első sorokba, csak éppen jó minőségű gumicsizma kellett hozzá.

Iron Maiden

Már a tízet is elharangozták a mindnyájunk kezében villogó mobilszerkezetek, amikor felcsendült a várva várt Doctor Doctor. A brit UFO zenekar őskori himnuszáról van szó, és csak egy kívülálló gondolhatta, hogy tényleg orvosra van szükségünk, mivel mindenki boldogan üvöltött, ugrabugrált, tapsolt vagy fütyült, ahogy csak a fütyülőjén kifért. A bennfentesek már nagyon is tudták, hogy ez a bejátszás vezeti fel a hattagú osztag bevonulását, márpedig a Sopron környéki mezőkön akkor éppen negyvenezer bennfentes várakozott pattanásig feszült torokkal, tenyerekkel, talpakkal. Miután a hangszórókból Churchill reszelős hangja áradt felénk, a képernyőn pedig II. világháborús vadászgépek indultak bevetésre, egy pillanatig sem kételkedtünk benne, hogy itt komoly csata kezdődik.

Repült is egy életnagyságú Spitfire gépmadár a színpad fölé, berobbantak az Aces High taktusai az 1984-es Powerslave lemezről, majd maga Bruce Dickinson is, a számára gyakori viseletben, vagyis pilótasapkában.

A fáradhatatlan, immár 60 éves frontember olyan rugalmasan mozgott, mint egy izgága siheder, miközben szerencsére úgy énekelt, mint egy mesterdalnok. Ahogyan arra már számítottunk is, a tökéletes hangzás mellett látványban sem szenvedtünk hiányt. A pirotechnikai alapokon túl a Where Eagles Dare alatt például havas hegycsúcsok emelkedtek a vásznon, a Flight of Icarus alkalmával a görög mondabeli hős kelt szárnyra a zenekar fölötti térben, a Revelations idején pedig egy gótikus templom jelent meg előttünk, oszlopokkal és ólomüveg ablakokkal, bár a rajtuk díszelgő színes szentképeket mintha kissé átdolgozták volna, közelebb igazítva a 666-os kód eszméjéhez.

Iron Maiden

Mindezek a részletek a Piece of Mind albumról kerültek be a történelembe, és nyilván ez a szerzők legkedvesebb saját alkotásuk, hiszen erről most négy számot is élőben élvezhettünk. Persze a négy évtizedes életpálya mesterművei között akkora a választék, hogy a 16 album többségéről csak egyetlen szám fért be a műsorba, vagy éppen egy sem.

Iron Maiden

Bruce természetesen nem mulasztotta el, hogy üdvözölje a lelkes hazai közönséget.Rövid említést tett az 1956-os eseményekről és a szovjet tankokról, majd mindez kitűnő alkalmat adott arra, hogy belefogjon a szabadsághoz írt ódába: jött a Clansman, megidézve a skótok függetlenségi harcát a középkorból.

Az énekes becsületére váljon, hogy bevállalta a Virtual XI lemez gyöngyszemét, amelynek felvételekor ő éppen hiányzott - méghozzá igazolatlanul - az Iron Maiden soraiból. Az elfogult rajongók szerint jobban elénekelte, mint Blaze Bayley eredetiben, és mondhatom, hogy a friss koncertélmény hatására már magam is ezen fanatikusok táborát erősítem. A lírai részekben Steve Harris egészen átszellemülten bizonyította, hogy a lágy hangú, négyhúros akusztikus gitáron legalább akkora virtuóz, mint az ágyúként megdörrenő bőgőn.

Persze lehetett ezt fokozni, Bruce még az X Factorról is előrukkolt egy csodálatos fejezettel, meg egy fényesen ragyogó kereszttel a kezében.

Iron Maiden

A Sign of the Cross-t könnyedén átültette a saját orgánumára, annak ellenére, hogy ő most éppen a hetedik X-ről is joggal énekelhetne ugyebár. Közben mindig a témához illő gúnyát öltött magára, legalábbis a felsőtestére és a fejére, a fekete bőrnaci azért végig rajta maradt.

A Trooper alatt még Eddie-vel is meg kellett küzdenie, aki ezúttal egy termetes huszár képében hétmérföldes léptekkel támadott rá, ugyanekkor nagy megelégedésünkre a brit zászló mellett a magyar színeket is meglobogtatta.

Iron Maiden

A többiek is hasonló sikerrel járultak hozzá a nagyszerű, örök emlékű produkcióhoz. Nicko McBrain a harci légkörnek megfelelően egy sor dobcuccal bástyázta körül magát, mi több, még bokornak álcázott sáncot is vont elébe, így tulajdonképpen csak a fellebbenő sörényét láthattuk időnként, ellenben folyamatosan hallhattuk irányából az őrült tempóban kilövellt hajszálpontos sortüzeket, mármint a halálosan precíz ritmusokat és pergetéseket. Harris mellett a másik állandó tag, Dave Murray külalakja mindig is egy rézbőrű indiánra emlékeztetett, az idő múlásával most meg kiváltképp olyan nyugodtan pengetett és briliánsan szólózott amikor kellett, akár egy tolldíszekkel körbefont, bölcs törzsfőnök. Adrian Smith pedig még nyugodtabban, ám egyáltalán nem csendesebben lépett be gyakran, és fület gyönyörködtető futamaival igazolta, hogy teljesen indokolt a „the three amigos”, vagyis a három gitáros felállás. A dobogó legbohókásabb szereplője címet kétségkívül Janick Gers érdemelte ki, aki loboncos, szőke hajzatával belakta az egész színpadot, közben még arra is maradt ideje, hogy zsonglőrködjön hófehér gitárjával. Ahogy közeledett a koncert vége, úgy gurultak Gers gyógyszerei egyre távolabbra, a végén már atlétikai dobószámok mozdulatsorait felülmúlva lóbálta dereka körül vagy éppen a feje felett a hangszerét, amely azonban csodák csodájára mindig a kezében maradt. Eközben azt is megengedhette magának, hogy a gitározással ne sokat törődjön, megbízott a bajtársakban, akik valóban hibátlanul kikerekítették nélküle is a szebbnél szebb riffeket, netán dallamokat.

Iron Maiden

Végül meghallgattuk Dickinson meggyőző előadásában az energiával teli, címadó dalt a csapat nevét viselő, legelső albumról, ami megint csak egy szép gesztus és megbecsülés, ezúttal Paul Di’Anno személyének, hiszen ez az egész sereg az ő énekhangjával indult világhódító útjára, valamikor 1975-ben. A jelenlegi énekes pedig nem győzött hálálkodni a magyar közönségnek, jogosan, ugyanis a színpadra teljes telt házra tekinthetett le, és a fogadtatásra sem lehet panasz, ugyanis minden refrén több ezer torokból visszhangzott körülöttünk, bár ami engem illet, jobban díjaztam volna, ha ezeket a közkedvelt részleteket is csak a mikrofon mögött álló művésztől hallom.

A ráadás természetesen nem maradhatott el, persze mi sem kíméltük hangszálainkat és tenyereinket a rövid szünetben, és azt sem bánta senki, hogy már éjfélhez közelített az idő. A fél óra késést is könnyedén megbocsátottuk nekik, még akkor is, ha tudtuk az okát, miszerint az angol focicsapat Belgium elleni vereségét akarták minden áron végigszenvedni. Dickinson el is árulta magát, amikor öniróniával telve megkérdezte:

– Van köztetek belga? Na semmi baj, majd a döntőben visszavágunk!

Az alkalomhoz rendkívül illett volna a Two Minutes to Midnight, de azt a nótát már a koncert legelején kilőtték. Így hát érkezett három örökzöld „sláger” a nyolcvanas évekből, amelyek között, érdekes módon ismét helyet kapott a sokat vitatott Hallowed Be Thy Name. Egy történelem előtti angol zenekar ugyanis plágiumpert kezdeményezett ezzel a szerzeménnyel kapcsolatban, miután a Maiden – a felperesnél némileg tehetségesebb - tagjai nagylelkűségüket megmutatva elismerték, hogy a 7 perces eposz intrója 40 másodpercig valóban kicsit hasonlít a régi-régi, amúgy tök ismeretlen sorokhoz, és ennek fejében számlájukról kipengettek százezer fontot a bírósággal fenyegetőző elődöknek.

Iron Maiden

Ezt követően mindenki elégedetten dörzsölte a tenyerét, Harrisék pedig már csak azért is visszatették a - történtek után - többszörösen sikeres dalt a műsor végére. Kizárólag a statisztika szerelmeseinek említem meg: a csapat több mint 2400 koncertet adott pályafutása során, mialatt közel 1800-szor csendült fel a Hallowed, tehát most már valóban kár lenne kihagyni.

Közben állítólag az eső is eleredt, amint azt az időjósok jó előre beharangozták, ám a nagy sűrűségben tömörülő rajongótábor forró hangulatában a vízcseppek valószínűleg azonnal kipárologtak, mert mindebből mi semmit sem vettünk észre.

Amikor 1999-ben Dickinson bejelentette akkori szólózenekarának, hogy visszatér az anyaegyesületébe, a tagok önzetlenül biztatták:

– Nagyon jól teszed, a világnak szüksége van az Iron Maidenre!

Ezennel ünnepélyesen csatlakozom a fiatal zenésztársak véleményéhez.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Gutási Lukács
Most egy kis időre elköszönünk Talán a tavalyi év szeptemberének első napja óta várjátok ezt a pillanatot, de legalábbis a téli ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Halford és Faulkner talpig bőrben mindörökké
A Fém Templom Papjai Budapesten Judas Priest koncert a Live Nation szervezésében

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Továbbra sem szelídül a fenevad A Legacy of the Beast turnénak soproni megállója is VOLT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A fellépők már alig tudnak aludni
Már csak néhány nap van hátra a Fekete Zaj Fesztivál kezdetéig A Fekete Zaj Fesztivál pénteken déltől hétfő reggel nyolcig támasztja ki kapuit és biztosítja a l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Malmok Útja vezet Oromra augusztus 10-től 12-ig Augusztus 10-én a Tanyaszínház vendégszereplésével kezdődik az oromi szélmalomnál az a háromnapos...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Végleges az idei Brutal Assault programja A szervezők közzétették a részletes programot az idei Brutal Assault Fesztiválra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újabb nyereményjáték, napi bontás, utolsó fellépők Brutal Assault huszonharmadszor

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Tóth Szilárd Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Szerda Mária Réka Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Tóth Ugyonka Krisztina Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hoffman Dávid Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Slam poetry, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +