Most éppen levelek hullanak. Talán mire ezeket a sorokat olvassátok, egy levél sem marad a fákon. Esetleg csak néhány rendívül ragaszkodó típus dacol még a gravitációval, illetve az időjárással, a biológiai, szerves kémiai szükségszerűséggel.

Most éppen levelek hullanak. Megyek az utcán, és akárha eső hullana vagy hó szállingózna az égből, sárga, vörös és barna levelek színesítik a látómezőt. Szép. Mi tagadás.

Most éppen levelek hullanak. Egyik többemeletes épület tetején egy férfi dolgozik. Keze könyékig egy kéményben vagy talán szellőzőben, és mintha valamit keresne, miközben arcát az égnek fordítja. Mit nézhet? Talán onnan fentről várja a választ néhány kérdésére, vagy az égre rajzolták a kémény vagy talán szellőző belső tervrajzát, és most annak alapján igyekszik megtalálni valamit, talán valami fontos alkatrészt, valamit, amiről mi nem is tudunk, egy olyan kis részecskét, aminek talán még neve sincs. Vagy talán becsukta a szemét, hogy a látás ne zavarja a munkában, hogy teljes erővel a tapintásra koncentrálhasson – olyan ez, mint amikor autóvezetés közben zenét hallgatsz, és amikor beérsz a városi forgatagba, néhány fokkal lejjebb tekered a hangerőt, hogy jobban oda tudj figyelni a forgalomra, hogy készen állj reagálni a közlekedés résztvevőinek minden lépésére, legyen az szabályos vagy szabálytalan, lassú vagy gyors. Talán kéményseprő? A szürke háttérben feketén rajzolódik ki az alakja. Talán szerencsét hoz. Meg is fogok rögtön egy gombot. Egy gomb van rajtam, nincs sok választásom. „Kéményseprőt látok, szerencsét találok.” Bizonyos helyeken úgy tartják, hogy ha a kéményseprő seprűjéből sikerül elcsenni egy szálat, és magunknál tartjuk, akkor az permanens szerencsét idéz elő. Érdemes megpróbálni. Különben meg nem gondoljátok, hogy a kéményseprők elég gyanús szerzetek? Biztosan ismerik a Télapót is, és ilyenkor azt a feladatot kapják tőle, hogy tisztítsák meg a kéményeket, hogy azután majd ő, amikor itt az idő, tisztán és akadálytalanul osonhasson be azokon keresztül a házakba. Az összeesküvés-elméletekben hívők számára íme egy újabb talány, és a gyíkembereket, szabadkőműveseket, Sorost még csak meg sem említettem.

Most éppen levelek hullanak. Reggelente egyre több lakóépület előtt láthatunk söprögető nőket, férfiakat. A munkájuk egyelőre maximálisan sziszifuszinak tűnik. Tegnap reggel is összesöpörték a lehullott faleveleket, és ma is kénytelenek elsöpörni, és holnap is kénytelenek lesznek söprögetni. Vagy nem... Ha türelmesek, a munkát talán a szél is elvégzi helyettük előbb vagy utóbb.

Most éppen levelek hullanak. Egyik-másik sarkon gesztenyét sütnek. Látod a gesztenyesütő fiút, ahogy hatalmas, kör alakú fém tálcáját gyakorlott mozdulatokkal leemeli a tűzről, megrázza, megforgatja, hogy a gesztenyék minél inkább megszabaduljanak a héjuktól, hogy azután ugyanolyan gyakorlott mozdulatokkal papírtölcsért készítsen, és szintén ugyanolyan gyakorlott mozdulatokkal a tölcsérbe rakja a megsült gesztenyét. Művészet? Művészet.

Most éppen levelek hullanak. És holnap is levelek fognak hullani. És holnapután is. Azután eső jön majd.

Képgaléria: