:

Ha a falak beszélni tudnának 3.

:

Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokaknak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy bizonyos épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az a ház, vagy mi volt eredeti célja, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

Újvidék

V. A Vojvodina Szálló

A Szabadság teret a kezdetektől fogva a nyüzsgés jellemezte. Évszázadokon keresztül otthont adott többek között a piacnak, valamint számos kávézónak. Amikor megkezdődött a város kiépítése, természetesen magában a központban is több jelentős objektum épült, közöttük Johann Eigler szállodája. A hotel eredeti neve Erzsébet Szálloda volt, névadója pedig a Habsburg császár, Ferenc József felesége volt. Az építkezés 1854-ben vette kezdetét, és a klasszicista stílusú épület azóta sem változott lényegesen.

A szállodával szemben a Zeleni venac elnevezésű park terpeszkedett. Ezek a helyek voltak a városlakók kedvenc szórakozóhelyei, amelyeket több világutazó is feljegyzett írásaiban. A szálloda 1922. május 9-én új nevet kapott. Aleksandar Karađorđević és Marija hercegnő házasságkötésének tiszteletére a vendéglátók Hotel Kraljice Marije névre keresztelték. Nem sokkal később, 1927-ben sor került a szálloda felújítására, amikor új bútorokkal szerelték fel a hotelt, valamint bevezették a központi fűtést. A munkálatokat az akkori tulajdonos, Gedeon Dungyerszky fizette. A renoválás befejeztével a szálloda ismét megnyitotta kapuit a vendégek előtt. A helyi újságokban csak úgy hirdették mint a város legkorszerűbb szállodáját, amelynek hatvan modern berendezésű szobája van, amelyekhez külön fürdőszoba tartozik, amik a hideg mellett meleg vízzel is el vannak látva. A kínálat még magába foglalta a kifinomult és akkoriban igen népszerű francia, valamint a hazai konyhát, első osztályú borral. A szállodát kiemelkedő tisztaság, valamint alacsony ár jellemezte.

A két világháború között az épületben helyet kapott egy kávézó is, ahová a fiatalok biliárdozni és kártyázni jártak. A kávézó hirtelen olyan felkapott lett, hogy bent szinte tömeg volt, kint pedig sorban álltak az emberek. A kávézó mellett, az épületben még nyílt két bolt, egy illatszer-, valamint egy textilkereskedés. A látogatók számára kitárta ajtajait egy csarnok is, amely sárga falai és függönyei miatt a Žuta sala vagyis a Sárga terem nevet kapta.

1937-ben sztrájkra került sor. A vendégek a biliárd magas ára ellen tüntettek, elégedetlenek voltak ugyanis a hirtelen megnövekedett, óránkénti 16 dináros díjjal. A megmozdulás nem maradt eredmény nélkül. Idővel sikerült kiharcolni a 12 dináros árat, és a megegyezés után afféle békés periódus következett.

A második világháború után a szálloda megkapta ma is használatos nevét – Hotel Vojvodina. A látogatottsága viszont folyamatosan csökkent. Napról napra egyre kevesebben jártak el a kávézóba iszogatni, illetve biliárdozni. A kávézó végül meg is szüntette szolgáltatásait, és Újvidék hagyományos városi kávézó (gradska kafana) nélkül maradt.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Ha a falak beszélni tudnának 3. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Meg kell szokni a folyamatos tanulást” Beszélgetés Mengyán Alberttel – a SZOTE orvostanhallgatójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.microbiologybytes.com
Jogi Kar, te drága! DAY 113: NYÁRI SZÜNET LEFÚJVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Könnyű a kisebbet bántani Minden társadalomban vannak olyan személyek, akiknek több jut a javakból – többet járnak iskolába...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez
A lila ötven árnyalata Idén 50 éves a Deep Purple

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Amigod és a lelkes közönség
Toronymagasan a legjobb döntés Az AMIGOD együttes vendégszereplése a Hajdúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
H Ulrich Edel: Christiane F. – Az elveszett generáció (Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo) ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szép új világ Aldous Huxley angol író, filozófus, esztéta Az észlelés kapui című, meszkalinélményét feldolgozó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noémi és egyik hajója Budapesten
Sporhetsztori 63. 63. rész – A cuki sztori – harmadik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csalánba nem üt a ménkű! Vagy mégis? A csalánkiütés (Urticaria)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Roadburn – 2019-ben is befájdítanánk nyakizmainkat A híres sztóner fesztivál szervezői maguk is bevallják, hogy az eseményre elmenni kész zsákbamacska

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Oláh Tamás (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Oláh Tamás Oláh (K.) Tamás vagyok. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója.

0 Hozzászólás | Bővebben +