: Az első lemez
Az első lemez

A lila ötven árnyalata

: Az első lemez
Az első lemez

Idén 50 éves a Deep Purple

Whitesnake, The White Stripes, Black Sabbath, Black Flag, Pink Floyd, Red Hot Chili Peppers, Blue Öyster Cult, Green Day… csak néhány együttes, amelyeknek már a nevük is azt bizonyítják, hogy mennyire színes a rockzene világa. A palettát színesíti persze a Deep Purple is.

Túl azon, hogy a zenekar első lemeze a Shades of Deep Purple volt, eme írás címének mentségére legyen szólva, hogy az együttestől sosem álltak távol szójátékok. A Deep Purple gyökerei 50 évnél korábbra nyúlnak vissza, zsenge szára pedig egyebek közt egy „virágcserépből” hajtott ki. A Flower Pot Men együttes 1967-ben alakult meg, egyik érdekességét az adta, hogy négy énekesük volt, a másikat pedig az, hogy a nevüket egy gyerekműsor címe, a The Flowerpot Men ihlette, a zenekar tagjainak olvasatában viszont ebben a szójátékban a Flower az ismert háborúellenes hippiszlogenre, mozgalomra, a „flower power”-ra utalt, a „pot” pedig, ugyebár, szlengben marihuánát jelent. A rövid életű együttesben több zenész is megfordult, egyebek közt Nick Simper basszusgitáros és Jon Lord orgonista-zongorista, a későbbi Deep Purple tagjai.

Az is nagyon érdekes, sőt furcsa, hogy a Deep Purple ötlete és koncepciója tulajdonképpen egy olyan zenésztől ered, aki nem is lett tagja az együttesnek. A Flower Pot Menhez kötődött Chris Curtis, a The Searchers dobosa is, akinek nagy ötlete támadt, és ehhez menedzsert, támogatókat keresett. Curtis szuperegyüttesben gondolkodott, amelybe a tagok, úgymond, be-ki lépnek, mint egy körforgalomba, ezért is nevezte el Roundabout projektumnak. Elképzelése kedvező visszhangra lelt, és elkezdte toborozni a tagokat. Curtis először Jon Lordot kérte fel, majd pedig felkeresték Ritchie Blackmore gitárost. Időközben viszont Curtis kilépett, állítólag kiszámíthatatlan volt, nézeteltérései akadtak, nem tudtak vele együttműködni. Ez a kilépés akkora lett, hogy Curtis a zeneipart is maga mögött hagyta. A projektum azonban nem állt le, csatlakozott hozzá Nick Simper basszusgitáros és Bobby Woodman dobos. Nyitott maradt az énekes kérdése. Több énekessel próbálkoztak, sőt meghallgatást is tartottak, amelyre Rod Stewart is jelentkezett, de senki sem vált be igazán, Rod pedig végképp nem, még ha később figyelemre méltó szólókarriert futott is be. Közben Bobby Woodman elmaradozott a próbákról, helyette Ian Paice-t ajánlották, s ő jól bizonyított, sőt lett énekesük is, Rod Evans, aki már eleve együtt dolgozott Iannel. Ezzel nagy nehezen megalakult a Roundabout, de még a működésük kezdetén nevet váltottak. Majdnem Concrete God lettek, végül mégis Blackmore ajánlata nyert, akinek nagymamája kedvenc Peter DeRose-slágere jutott eszébe, és ebből kiindulva találóbbnak vélte a Deep Purple nevet. Az együttes eredeti felállását tehát Rod Evans, Ritchie Blackmore, Jon Lord, Nick Simper és Ian Paice alkotta.

Deep Purple

A Deep Purple Rod Evansszal

 

KIKÖVEZETT UTAKON LILA LÁBNYOMOK

A Deep Purple első felvétele, kislemeze, egyben nagy slágere a Hush lett. Holott egy átdolgozásról van szó, a dalt eredetileg Joe South szerezte, jó barátja, zenésztársa, Billy Joe Royal részére, de kétségkívül a Deep Purple robbantotta a listák élmezőnyébe.

Hamarosan megjelent az első lemezük is. Állítólag a felvétele csupán két napig tartott, de nem a Hush az egyelten átdolgozás, amely felkerült rá, megtalálható rajta a The Beatles Helpje és Billy Roberts Hey Joe-ja, ami végül Jimmy Hendrix által szólt nagyot. Az első Deep Purple-lemez Amerikában 1968 nyarán jelent meg, és még az év októberében kijött a második, a The Book of Taliesyn is. Ezen is találhatók átdolgozások, Neil Diamond Kentucky Womanje, a The Beatles We Can Work It Outja, és az Ike and Tina Turner által ismertté vált River Deep, Mountain High. Harmadik lemezük Deep Purple címmel 1969-ben jelent meg, ezen még található egy Donovan-átdolgozás, de ezután már hanyagolták más dalainak újraértelmezését, és inkább a sajátjaikra összpontosítottak. A Deep Purple lemez borítóján Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című festményének jelenete látható, amit főleg Amerikában az erkölcstelenségre hivatkozva felháborítónak véltek.

Deep Purple

A Deep Purple lemez Bosch festményével, fekete-fehérben

A borító egyébként fekete-fehér, állítólag ez véletlenül, technikai hibából alakult így, eredetileg színesre tervezték. Ezzel a lemezzel véget ért egy éra, ez lett az utolsó album, amely az első felállással készült.


A NYOLCFÉLE LILA

Az idő múlása Chris Curtist igazolta, a Deep Purple-ból valóban egy körforgalomszerű projektum lett, és ez ideig, mondhatni, nyolc felállásban működtek.

Deep Purple

Amikor már Ian Gillan az énekes

A másodikban Rod Evanst Ian Gillan énekes cserélte le, és Roger Glover lett a basszusgitáros. A harmadikban David Coverdale énekelt, basszusgitárosként pedig Glenn Hughes csatlakozott hozzájuk. A negyedikben gitárost váltottak, az új tag Tommy Bolin lett. A hetvenes évek közepén ezzel lezárult egy újabb éra, és következett egy csaknem tízéves szünet. Az ideiglenes feloszlás után néhány hónappal, 1976-ban, Tommy Bolin mindössze 25 évesen, kábítószer-túladagolás következtében meghalt. David Coverdale viszont ekkortájt megalapította a Whitesnake együttest, amely szintén népszerű lett.

Egy idő után a Deep Purple újraéledt. 1984-ben ismét összeállt a második felállás, és együtt voltak 1989-ig. Az ötödik felállásban az énekes szerepét rövid időre Joe Lynn Turner vette át, 1992-ben pedig másodszor is újraalakult a második felállás. Ez sem tartott sokáig. A hatodik felállásban Joe Satriani lett a gitáros, a hetedikben pedig Steve Morse. Az utolsó változásra 2002-ben került sor, a nyolcadik felállásban Don Airey vette át a billentyűs szerepét. Ez maradt a hivatalos végső felállás is, tehát Ian Gillan, Steve Morse, Don Airey, Roger Glover és Ian Paice. Az egyetlen tag tehát, aki mindvégig jelen volt a Deep Purple-ben, az Ian Paice, a dobos. Az utolsó felállást leszámítva Jon Lord is az alakulástól fogva az együttes billentyűse volt, ő 2012-ben, 71 évesen hunyt el, miután rákot diagnosztizáltak nála. A Deep Purple mindeddig húsz stúdiólemezt, valamint egyéb zenei kiadványokat jelentetett meg.

Deep Purple

Ebben a felállásban David Coverdale az énekes, de néhány év múlva megalapította a Whitesnaket

 

A LILA HANGZÁS

1968 nagyon jó évnek számít a rocktörténetben. Akkor alakult meg, ugyebár, a Deep Purple, de a Led Zeppelin és a Black Sabbath is, a Uriah Heep pedig csak egy évvel később. Őket ma is a hard rock nagyjaiként emlegetik, illetve a heavy metal előfutárainak tartják őket. Persze több zenei műfaj keveredik a zenéikben, például a bluesrock, a progresszív rock, a pszichedelikus rock, a free jazz és így tovább.

Deep Purple

A Deep Purple esetében sokaknak a második felállás a kedvencük. Ekkortájt Ritchie Blackmore egyre inkább a hard rock hangzás felé terelte az együttest, így a hangzás tekintetében egyre keményebbek lettek. A második felállás idején jelentek meg a Deep Purple in Rock, a Fireball, a Machine Head és a Who Do We Think We Are című lemezek. A Deep Purple in Rock albumról nagy kedvenc lett egyebek közt a Speed King, de kiemelkedett a több mint tízperces Child in Time is.

Ekkortájt a zenekar keményebb hangzását kívánta beharangozni a Black Night is, amely óriási siker lett, mégis csupán kislemez formájában jelent meg. Később persze ezt pótolták, és jubileumi kiadványokon már helyet kapott.

Sokan ugyanakkor a Machine Head lemezt említik a kedvencüknek, hiszen ezen jelent meg az együttes legismertebb dala, a Smoke on the Water. A Deep Purple nem csupán keményebb, hangosabb is lett, olyannyira, hogy 1975-ben bekerültek a Guinnes Rekordok Könyvébe mint a leghangosabb zenekar, az 1972-es londoni koncertjüknek köszönhetően, amelyet a Rainbow Theatre-ben adtak. A hosszú szünet után a visszatérés sem okozott csalódást a vérbeli Purple-rajongóknak (nem számítva az általában mindent fikázó kritikusokat), az 1984-ben megjelent Perfect Strangerst méltónak találták az együtteshez, ez lett egyben az egyik legkeményebb lemezük is.

Ami még fontos a Deep Purple hangzását illetően, az Jon Lord hatása. Klasszikus zenei képzettsége tetten érhető a dalokban, a lemezeken és a koncerteken egyaránt. Jellegzetes hangzású Hammond-orgonajátéka az együttes védjegyévé vált, Jon Lordot a Hammond Urának is becézték. Szívesen hozakodott elő klasszikus zeneszerzőkkel, Bachhal, Beethovennel vagy Csajkovszkijjal. 1969 szeptemberében a londoni Royal Albert Hall színpadán nagyszabású koncertet adtak, amelyen Jon Lord háromtételes concertóját, rock- és szimfonikus zenekarra írt versenyművét adták elő a Royal Filharmonikus Zenekarral. A koncert a Concerto for Group and Orchestra albumon jelent meg. Úgy tudni, ez volt az első alkalom, hogy rockegyüttes szimfonikus zenekari kísérettel lépett színpadra. A Deep Purple lassan úgy is bekerült a köztudatba mint nagyzenekarral játszó rockegyüttes.

 

A NYUGHATATLAN LILA

Ha egy gitárost Mosolynélkülinek neveznek, akkor nem nehéz arra következtetni, hogy balhék lengik körül. A Deep Purple-t botrányok sora jellemzi, és ebben nagy szerep jutott a sokak szerint öntörvényű Ritchie Blackmore-nak. Többször összetűzött Ian Gillannel, össze is verekedtek, és előfordult az is, hogy a gitárjával kamerát zúzott szét. Állítólag arra is képes volt, hogy meghatározza a saját területét a színpadon, és megtiltotta a többieknek, hogy az ő térfelére lépjenek. Az is a Blackmore-legendákhoz kapcsolódik, hogy mivel lámpalázas volt, whiskyvel oldotta a feszültséget, de fekete filctollal bejelölte az üvegen, hogy koncert előtt mennyit ihat, így próbált önkontrollt tartani. Legendás az a sztori is, amely szerint Blackmore és Rod Stewart összeverekedtek, de amikor a biztonságiak szét akarták szedni őket, hirtelen összefogtak, és együtt mentek neki a békítőiknek. Mondhatni talán, hogy Blackmore a blacksheep, vagyis a fekete bárány, de Ian Gillanról is keringenek mindenféle történetek. Valójában a Smoke on the Water is egy bizarr történeten alapszik.

Több verzió létezik, de lényegében arról van szó, hogy Svájcban, a Genfi-tónál található Montreaux-ban jártak, hogy a lemezükön dolgozzanak, és ott adott koncertet Frank Zappa és a The Mothers of Inventions. A koncerten valaki a tömegből kilőtt egy jelzőrakétát a mennyezet felé, azonnal nagy tűz keletkezett, és a füst rátelepedett a vízre. A dalban szépen elmesélik, mi történt. A baljós látványnak, az őszinte döbbenettel megélt pillanatoknak köszönhetően pedig megszületett a rocktörténet egyik legnagyobb dala.

A Deep Purple

A Deep Purple mostanában

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Ha a falak beszélni tudnának 3. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Meg kell szokni a folyamatos tanulást” Beszélgetés Mengyán Alberttel – a SZOTE orvostanhallgatójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.microbiologybytes.com
Jogi Kar, te drága! DAY 113: NYÁRI SZÜNET LEFÚJVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Könnyű a kisebbet bántani Minden társadalomban vannak olyan személyek, akiknek több jut a javakból – többet járnak iskolába...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez
A lila ötven árnyalata Idén 50 éves a Deep Purple

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Amigod és a lelkes közönség
Toronymagasan a legjobb döntés Az AMIGOD együttes vendégszereplése a Hajdúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
H Ulrich Edel: Christiane F. – Az elveszett generáció (Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo) ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szép új világ Aldous Huxley angol író, filozófus, esztéta Az észlelés kapui című, meszkalinélményét feldolgozó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noémi és egyik hajója Budapesten
Sporhetsztori 63. 63. rész – A cuki sztori – harmadik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csalánba nem üt a ménkű! Vagy mégis? A csalánkiütés (Urticaria)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Roadburn – 2019-ben is befájdítanánk nyakizmainkat A híres sztóner fesztivál szervezői maguk is bevallják, hogy az eseményre elmenni kész zsákbamacska

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Oláh Tamás (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Oláh Tamás Oláh (K.) Tamás vagyok. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója.

0 Hozzászólás | Bővebben +