: A kép forrása: www.ebseg.com
A kép forrása: www.ebseg.com

Jogi Kar, te drága!

: A kép forrása: www.ebseg.com
A kép forrása: www.ebseg.com

DAY 123: A BEIRATKOZÁS VALÓDI KIHÍVÁS

Az úgynevezett salteron igazán próbára tudják tenni az ember türelmét. A beiratkozás egy próba, egy akadály, amit újra és újra megpróbálunk idegösszeomlás nélkül átlépni. Utolsó előtti alkalommal vágtattam (mint egy döglött ló) be az egyetemre beiratkozni. Innentől kezdve már csak egy lesz, az úgynevezett overa semestra. Nincs évismétlés, és nem is lesz több választható tantárgy. Szinte a végére értem. A vizsgák száma nem fogyott el, sőt... A türelmem viszont annál inkább. A kettő között van valami megmagyarázhatatlan kapcsolat. Ha nő a vizsgák száma, csökken a türelem. Ha viszont a türelem növekszik, akkor valószínűleg lecsökkent a vizsgák száma.

Szóval, beiratkozás a negyedik évre. Az egész folyamat azzal kezdődik, hogy beteszem a bankba a pénzt, majd az e-bankingon keresztül befizetem a tandíjat, mert ez még budžet esetében sincs ingyen, hiába áll 0,00 Din a személyre szabott egyetemi profilon. Ez a mi kis sajátos Facebookunk. Ingyen volt, de senkit sem lehet bejelölni, nincs mód csetelésre, képek helyett pedig a letett, illetve a hátramaradt vizsgák jelennek meg. Rohanok a bankba, ami kisebb províziót számol fel, mint a posta, kikérem a bizonylatot, hogy igenis az egyetem jó mély zsebébe ment a pénzem, elrohanok az egyetemre a valamilyen Š obrazacért, és csak reménykedek, hogy elsőre kitöltöm hibátlanul, mert azt sem adják ingyen. Kikérek még egy uverenjét, majd elrohanok a gsp-s papírért. Ez tulajdonképpen olyan, mint amikor az ember elmegy valamilyen szokatlan tünettel az orvoshoz, és ide-oda küldözgetik. Az egészet talán legjobban a pingponghoz lehetne hasonlítani.

És akkor jön a legjobb része az egésznek. Másnap hajnalok hajnalán csörög az ébresztő, és nem szabad lenyomni a szundi gombot. Hat óra tájban már baktatok az egyetem felé. A buszvezetővel álmosan nézünk össze. Valószínűleg azt hiszi, hogy engem is rabul ejtett a munkás élet mókuskereke. A busz üres, kint sötét van. Még égnek az utcai lámpák. Sehol egy árva lélek. A piac is üres. Semmi nyomuk a kutyáknak, amelyek mindig éberen futnak a kocsik után a Buda bár előtt.

Még hét óra sincs. Szinte egyedül vonszolom magam végig az egyetemi városon. A fáradtságtól még szemüveggel sem látok. Tulajdonképpen még azt sem látom, hogy van-e rajtam szemüveg. Túl korán van a reggelihez, a zenehallgatáshoz. A talpam alatt hangosan ropognak az elszáradt falevelek, s az Itt van az ősz, itt van újra kezdetű verset szavalom magamban valahol egy távoli színpad közepén, amikor végre odaérek az egyetemre, és még csak nem is én vagyok az első. Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen hajnali rigó. Nem. Mi itt mind szamarak vagyunk, akik a korán érkezéssel harcolunk a választható tantárgyakért és gyakorlatokért, mint az emberek az akciós csirkéért a Lidl megnyitásának napján. Nekünk legalább nem kell verekednünk.

Az ajtón túl véget ér az a meghitt csend, ami odakint körülölelt. Mindig abban reménykedem, hogy nem én leszek az egyetlen álmos teremtés az épületben, és majd mindenki szépen hallgat, és magába fordulva csücsül, mint nyuszi a fűben. Á, dehogy. Ami engem illet, bárki jöhet a kafanából, de ne már, hogy reggel hétkor kell megvitatni a pletykákat, az akciós ruhákat, az új professzorokat, meg hogy melyik a vonzó, a tantárgyak nehézségét, bla-bla. Először csak tíz ember csacsog. Bla-bla-bla. Aztán megnövekszik a hallgatók száma, pont úgy, mint Szerbiában az utóbbi időben a menekülteké. Két ember helyett most már tízből áll egy-egy csoport. Bla-bla-bla-bla. Ezek néha meghallgatják egymást, vagy csak mondják a magukét? Az egész csarnok zúg, mi pedig sorban állva várjuk, hogy végre kezdetét vegye az iratkozás.

A mutatók már elsétáltak a hatostól, pedig fél nyolckor meg kellett volna kezdődnie az iratkozásnak. Három helyett egy ablakon húzzák fel a redőnyt. A salter felett megjelenik az egyes szám, majd a kolléga ránknéz, és hadarva valami olyat mond, hogy mindenki beiratkozhat, aki nem a negyedik évre akar beiratkozni. No várjunk csak: jól értettem?

Tehát: az egyetem a honlapján közzétette, hogy kábé melyik tíz nap van előirányozva az iratkozásra. Három nap a második évre való beiratkozásra, három a harmadikra, és ugyancsak pontosan, dátum szerint meghatározott három nap azon hallgatók számára, akik ezen drága egyetem utolsó évére szeretnének beiratkozni. De mi megleptük őket!

A rendszerbe még nem vitték be az adatokat, a választható tantárgyak még nem választhatóak, na meg a gyakorlatok listája sem található. Tulajdonképpen több száz embert vágtak pofon egyetlen mondattal. A csacsogás dühös ordítozásba torkollik, mindenki dühös és az egyetemet szidja. Azt sem tudjuk, mit csináljunk. Menjünk haza? Jöjjünk holnap, vagy holnapután? Várjunk? Meddig? Miközben az egyetemet szidtuk, belefoglalva ebbe az országot is, az adatok valahogy bekerültek a rendszerbe. Két és fél óra várakozás, hogy azután öt perc alatt odanyomják az indexbe a pecsétet, és már mehetek is haza. Ez az év sem kezdődött jobban a többinél.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A Vasember-ház egy régi képeslapon
Ha a falak beszélni tudnának 6. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Szebbé tenni a nagy napot Januskó Csanád a topolyai Dositej Obradović Gimnázium végzős diákja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.ebseg.com
Jogi Kar, te drága! DAY 123: A BEIRATKOZÁS VALÓDI KIHÍVÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szavakkal bántani Az emberek időnként bántják egymást, még akkor is, ha nem akarják.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hangom hiánya hallatsszon messzire Richard Linklater: Az élet nyomában (Waking Life) – 2001

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szenti Lilla alkotása
Ne szerelemben égni! Nem akarok ilyet, nem akarok még, ni,

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 66. 66. rész – Új év – új kezdet?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A személyiségzavarok 1. „Maguk is szenvednek, és a társadalom is szenved tőlük.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeresd, amit csinálsz, szenvedélyesen szeresd! A VIFÓ Ifjúsági Konferencia szervezőinek évnyitó gondolatai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kincses Endre, Móricz Ildikó és Nagy Kornélia
A cirkusz plakáton Három fiatal vajdasági tervezőgrafikus egy franciaországi nemzetközi kiállításon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Szenti Lilla Április végén, 1992-ben születtem Topolyán.

0 Hozzászólás | Bővebben +