Az Exit-beharangozó megírása számomra mindig fájdalmas pont. Egyrészt teljesen meghasonlottan érzek a tömegrendezvények iránt, másrészt... Úgy érzem, semmi újat nem tudok mondani róluk, mert mindent elmondtam már előtte és utána is. Példának okádék, hogyan lelkesítsem az embereket a Dance Arénára, amikor oda a négy nap alatt talán egyszer tévedek be. Általában az utolsón, reggel ötkor, amikor már más nincs. Számomra azok a nevek mint Charlotte De Witte, Mace Plex, Monika Kruse, Paul Kalkbrenner, Amelie Lens, Jeff Mills, semmit sem mondanak. Azt sem tudom, ezek milyen ágazatai az elektro zenének. Csak azt tudom, hogy ott minden évben rengeteg ellenőrzés van a drogok miatt, és én a mai napig nem tudtam összebarátkozni ezzel a műfajjal. Viszont ez az egyik leglátványosabb helyszín az Exiten, ezért megéri elmenni, és a hangulat is szuper, még számomra is – csak a zene más lenne! Satori, Adriatique, Boris Brejcha… ez az egész nekem semmit sem mond, az Exit pedig elsődlegesen az elektro zenékről ismert.
Talán korábban pont ezért nem voltam nagy rajongója az eseménynek, aztán az évek alatt kénytelen voltam rájönni, bizony ez a legjobb vegyes zenei fesztivál a környékünkön – mármint annak, aki zenét is akar hallgatni. Sokkal színesebb az közönség, színvonalasabb a műsorok tekintetében, mint a környék fesztiváljai határon innen és túl. Ha hihetünk a mondáknak, itt még az emberek is közvetlenebbek, mindenki szórakozni akar, akár a dance aréna, a silent disco, a rave zug, a fusion és explosive stage, akár a happy novi sad színpad felé téved, az ex Nightwish-énekesnő Tarja fellépésére, esetleg Tom Walker bőgőshow-jára.
Az Exit kifejezetten egy urbánus fesztivál. Érezzük magunkon mások izzadtságát, lábnyomát, italát, akaratunkon kívül, mert az emberek igen össze vannak préselődve az erődítmény szűk utcáin/folyosóin. Legtöbben kóvályognak, de úgy tesznek mintha tudnák hova mennek, ezért határozott léptekkel tartanak valami felé, amiről nem is tudják pontosan mi, de nem is ez a fontos. Legyen meglepetés, legyen valami, történjen valami, úgysem lesz rossz.
A legtöbb látogatónak teljesen mindegy lesz, hogy a The Cure, Carl Cox, Arcturus, Lost Frequencies, Peter And The Test Tube Babies fellépésébe torkollik-e bele a sodrásnak köszönhetően. A fontos, hogy jól érezze magát. Ez pedig ott annyira nem nehéz. Fanyaloghatunk az árakon, sirathatjuk az országunk szegény fiataljait, akik csak önkéntesként lehetnek ott sanyarú sorsuk miatt. Továbbá… bosszankodhatunk a külföldi látogatók száma, a rossz hangzás, a rendőrök viselkedése miatt, kiborulhatunk, amiért a közönség jelentős része úgy néz majd ki mintha Sofi Tukker Best Friend videójából jöttek volna.
Nem ezért kell menni, vagyis (egyébként hogyan kell öltözni 2019-ben? tudja valaki?), talán mindennek ellenére is ott jól érezhetjük magunkat. Aki engedi, az ott megfiatalodik, illetve valaki talán idősebb lesz pár napra.
Kiegyenlítődnek az emberek, kiegyenlítődnek a műfajok, létrejön egy középút, a 65daysofstatic vonalán valahol a friss angol hardrock Greta Van Fleet és az ős ska The Selecter metszéspontján.
Az idei év is friss, de megbízható felhozatalt takar. Könnyen megtörténhet, hogy az egyik legnagyobb nézettséget a Pantera-dalokkal turnézó Phil Anselmo and The Illegals éri el, bár ki tudja. Bizonyos szempontból hasonló szintű döglöttlórugdosás lesz az Entombed A.D. fellépése is az Expolosive színpadon. Mindkét bandában csak egy régi frontember hozza vissza a dicső múltat, ennek ellenére mindkettő előre borítékolhatóan tömegeket vonz majd, és egyik sem okoz csalódást – tapasztalatból tudom. Igazi nosztalgia-összeölelkezés lesz az Atheist Rap 30 éves jubileumi koncertje is a nagyszínpadon. A zenekar nem állt közös deszkákon az alapító (egyik) frontember Vladimir Kozbašićtyal talán 18 éve, ez is megtörik idén – tehát az első három lemez bemutatására számíthatunk, amelyek egyben a zenekar legnépszerűbb kiadványai is.
Ami a konkrétumokat illeti, az eseményre július 4-e és 7-e között kerül sor. A kedvezményes belépőket február 28-ig lehet megvenni! A hagyományos hetijegy ára 6490 dinár, a négynapos vip-jegy 30.000, a vip gold dance arena pedig 20.000. Szerintem teljesen pofátlanság ez az utóbbi tíz évben divatba jött aki többet fizet, nagyobb rajongó dolog a jegyekkel, és pont én vagyok a közönség (aki nem vesz jegyet médiaként) és a média (aki megteheti), aki ezt kijelentheti. Pofátlanság! Milyen szabadság az, ahol aki többet fizet, szabadabb lehet, és kevésbé korlátok között, több mozgás térrel? 2019-ben az Exit-tábor jegyei 3000 dinárba kerülnek, aki pedig nem szeret sátrazni, az idejekorán nézzen magának barátnál helyet… viszont most szólok: sátrazni sokkal hangulatosabb…
0 Hozzászólás
Szólj hozzá