:

Egyenlőség

:

Sokféle érték mentén igyekszünk élni az életünket. Az értékek olyan dolgok, amik alapjaiban határozzák meg a világnézetünket, és amiket azért tartunk kívánatosnak, mert szerintünk az a helyes, a jó, az előremutató. Önmagukban fontosnak tartjuk őket, nem csak azért, mert általuk elérhető valamilyen cél.

Az értékek érzelmi kategóriák, vagyis nem lehet egyértelműen, tényszerűen megállapítani, hogy melyik a helyes és melyik nem az. Vannak egészen általános értékek, amiket szinte mindenki a magáénak tart. Ilyen például az, ha úgy gondoljuk, segíteni kell a nálunk gyengébbeket, vagy ha igyekszünk elfogadni, vagy legalábbis eltűrni a nekünk nem tetsző értékválasztásokat.

Ilyen általános érték az egyenlőség is. Az emberek többnyire egyetértenek abban, hogy az egyenlőség hasznos, és ezért jó, ha van. Ami már inkább megoszt minket, az az, hogy miféle egyenlőséget tartunk helyénvalónak, ezt hogyan szeretnénk megvalósítani, és mit gondolunk arról, hogy jelenleg milyen az egyenlőség állapota a szűkebb-tágabb környezetünkben.

Az emberi történelem során mindig is jelen volt az egyenlőségre való törekvés. A Biblia szerint minden ember egyenlő, például a törvények egyformán vonatkoznak a bennszülöttre és az idegenre, és az isten sem tesz különbséget az egyes nemzetek tagjai között.

Rousseau (aki 18. századi filozófus volt) kétféle egyenlőtlenséget különböztetett meg. Az egyiket természetesnek nevezi, mert a természet hozta létre. Ilyen az életkorunk, a testi erőnk, az intelligenciánk vagy a nemünk. A másik fajta egyenlőtlenség pedig morális gyökerekből fakad: a társadalom hozza létre azáltal, hogy a benne élő emberek alkalmazkodnak egy bizonyos közmegegyezéshez. Például az emberek között egyenlőtlenség van abban, hogy mekkora hatalommal rendelkeznek vagy milyenek a gazdasági lehetőségeik.

Az egyenlőtlenségek oda vezethetnek, hogy az egyik csoport kiváltságokat kap, a másikat pedig diszkriminálják. Például a kerekesszékes emberek és a fizikailag épek nyilvánvalóan nem egyformák: ez egy rousseau-i természetes egyenlőtlenség. Ezzel önmagában még nincs baj; a baj ott kezdődik, amikor az „egészségesek” csoportja megszerzi a kiváltságokat, és esélyt sem ad a „tolókocsisoknak” az érvényesülésre. Például úgy, hogy nem veszi fel őket dolgozni, mert aki menni nem tud, az biztos semmihez sem ért, vagy nem mehetnek a jó iskolába, mert az nincs akadálymentesítve, esetleg a tömegközlekedésből is kizárják őket, mondván, hogy sokba kerülne a rámpa kiépítése.

egyenlőség

Dahrendorf szociológus volt, és kétszáz évvel később élt, mint Rousseau, így más szempontokat vett figyelembe az egyenlőtlenségek vizsgálatakor. Ő is kétféle egyenlőtlenségről beszélt. Az egyik a rangok egyenlőtlensége: kinek van magasabb, kinek alacsonyabb társadalmi pozíciója, ki mennyi megbecsülést és hatalmat kap ezáltal. És vannak olyan egyenlőtlenségek is, amelyekhez nem kapcsolódik külső értékelés, tehát ami a társadalom szemében nem jó vagy rossz, hanem csak van. Ilyen például az, hogy ki szőke és ki barna. Dahrendorf kritikusai szerint ez utóbbiak nem is egyenlőtlenségek, csak különbségek az egyes emberek között.

Nemcsak az egyenlőtlenségnek, hanem az egyenlőségnek is sokféle értelmezése létezik.

Az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek egyforma esélye van az életben. Akkor valósul meg, amikor a tanyasi cigánygyerek és a fővárosi úrifiú egyforma eséllyel jut be a magániskolába; a nők és a férfiak egyforma eséllyel szereznek doktori címet asztrofizikából; a kerekesszékesek és a fizikailag épek egyforma eséllyel lesznek vezérigazgatók nagy multicégeknél. Az esélyegyenlőséghez az kell, hogy senkinek ne legyenek kiváltságai, senki ne legyen hátrányosan megkülönböztetve, és ne csak a törvény, de a társadalom életét befolyásoló egyéb normák előtt is mindenki egyenlő legyen.

A feltételek egyenlőségéről akkor beszélhetünk, ha mindenkinek azonosak az életfeltételei. Ez csak egy elképzelt állapot lehet, hiszen az emberek különböző élethelyzetekbe születnek bele. Így például van, aki ötödik testvérként érkezik egy napszámból és segélyből élő családba, míg más egykeként élvezi a pazar életet, amit a magas társadalmi pozícióban lévő szülei biztosítanak neki, megint mást pedig a kórházban hagy az anyja, mert fogyatékossággal élő gyereket nem akar hazavinni és fölnevelni. Három nagyon különböző indulási helyzetről van szó, amelyekből sehogy nem lehetne egyenlő feltételeket teremteni. Akinek van családja, egészsége, attól ezt nem vehetjük el csak azért, mert másnak nincs; de ha valakinek ezekből nem jutott, azt nem lehet pótolni.

De ha nem egyenlőek a feltételek, akkor mire megyünk az esélyegyenlőséggel? Hiszen hiába bánunk egyformán az egyes emberekkel, a különböző indulási feltételek alapjaiban határozzák meg, hogy ki mire viheti az életben. Erre találták ki az előnyben részesítést (amit néha pozitív diszkriminációnak is neveznek) és a kompenzációt. Vagyis a hátrányos helyzetből jövőkre külön oda kell figyelni, több segítséget kell nekik nyújtani, hogy ezzel kompenzáljuk a hátrányaikat, és valódi esélyegyenlőséget teremtsünk. A kimenetelek egyenlősége azt jelenti, hogy a hátrányokat éppen olyan mértékben kompenzáljuk, hogy mindenkinek pontosan ugyanakkora esélye legyen az érvényesülésre és az előbbre jutásra.

egyenlőség

Főleg a férfiak és nők közötti egyenlőség kapcsán szokott előfordulni a kvótás egyenlőség kifejezés. Ez azt jelenti, hogy egy tipikusan az egyik csoport által uralt területet (mint jelen esetben a politikai hatalom, ami többnyire a férfiak kezében összpontosul) erővel kitárunk egy másik csoport számára is (azaz előre meghatározzuk, hogy az összes képviselő hány százaléka legyen nő). Ehhez előnyben részesítésre van szükség, hiszen nem fog egyik napról a másikra változni a társadalom hozzáállása a politikai szerepvállaláshoz. Valamiért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a politika férfidolog, ezért egyrészt kevesebb nő gondolkodik politikai karrierben, másrészt őket nem vesszük annyira komolyan. A kvótás egyenlőség viszont lehetővé teszi, hogy a társadalmi előítéletek ellenére is legyenek női képviselők, akik hatékonyan tudják képviselni a nők érdekét. Ezért lenne az is nagyon fontos, hogy egy-egy politikai színtéren minden kisebbség és elnyomott társadalmi csoport képviseltesse magát: a képviselők között jelenjenek meg a nők, a mozgáskorlátozottak, a fogyatékos gyereket nevelők, a szexuális kisebbségek és a különböző etnikumok és vallások képviselői is.

Az egyenlőség egyik legfontosabb megnyilvánulási formája az egyenlő bánásmód. Általában nagy az elvi egyetértés abban, hogy mindenkivel azonos módon kell bánni: a törvény mindenkire egyformán vonatkozik, és a kiadó lakásom új bérlőjét sem választhatom bőrszín alapján. Csakhogy a diszkrimináció nem mindig tudatos. A kórházban általában több figyelmet kapnak a jómódú betegek, az iskolában pedig általában több dicséret jár a rendezett családi körülmények között nevelkedő gyerekeknek. Ezt nem szándékosan teszik sem a nővérek, sem a tanárok. De változtatni csak akkor lehet rajta, ha előbb tudatosul bennük, hogy ösztönösen kivételeznek a jobb helyzetűekkel.

Az egyenlőség mint érték tehát sokkal bonyolultabb fogalom, mint azt elsőre gondolnánk. Nagyon sok mindent magába foglal, és nagyon sokféleképpen elképzelhető a megvalósulása. A teljes egyenlőség irreális cél lenne, de arra törekedhetünk, hogy a saját környezetünkben egy kicsit jobb legyen a helyzet. Ha odafigyelünk arra, hogy egyenlően bánjunk mindenkivel, és senkit ne ítéljünk el azért, mert másmilyen, attól máris egy kicsit jobb lesz a világ.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A Mihajlo Pupin iskola napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 10. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
,,Az újságírás előnye a világnézet-szélesítés” Ha rendszeresen forgatjátok a Képes Ifjúságot, akkor biztosan találkoztatok már Bíró Tímea nevével.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Minden publikálási lehetőséget meg kell ragadni” Patyerek Réka vagyok. Hegyesi. Maximalista. Túlzottan kritikus. Érdeklődő. Elhivatott. Családcent...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.news.usc.edu
Jogi Kar, te drága! DAY 137: HALADÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Bennünk van a pörgés” Jó hangulat, pozitív energia, szikra a színpadon, amely tűzbe hoz, energikus dalok, tomboló közön...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A szfinx elveszíti nyugalmát Patrick Süskind: A galamb (Die Taube) – 1987

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Cézár a kisfiával
Sporhetsztori 70. 70. rész – Ave Cesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Üröm az örömben Az ételmérgezések

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esküvő Malajziában Interjú egy szerencsés világcsavargóval – 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Technikás halálfém mészárlás A szélsőséges zene hívei nem panaszkodhatnak az utóbbi években, mert egyre több turné eljut hazán...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Marduk koncert Belgrádban A svéd Marduk tavaly megjelent Victoria lemezük bemutató körútja során látogat ismét a szerb fővá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is van alternatívája az undergroundnak Újvidéken A Festival srpskog podzemlja rendezvény egyre biztosabban véglegesíti székhelyét Újvidéken.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Aki választ: Góli Kornélia Góli Kornélia – dramaturg, tanár. Már nagyon régen összefonódott a hobbim és a hivatásom.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Plakátpályázat 2019 A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén hagyományosan a plakátpályázat eredményeit hirdetik ki le...

0 Hozzászólás | Bővebben +