:

Ha tészta, legyen sajtos 2.

:

Szóval, egyenesen a lábasba szórtam a fél marék sót is, ami ekkora mennyiségre inkább kevés, mint sok, ezzel viszont úgy vagyok, hogy aki főleg a fűszer ízét akarja a nyelvén érezni, az majd dob rá magának egy lapáttal.

Ha már szerencsésen felszínre hoztam hűtőszekrényem teljes kincstárát, az is felötlött bennem, hogy miért ne turbózhatnám fel egy kis vajjal az amúgy is tejtermékben gazdag táplálékot. A 10 dekás csomagnak a nagyobbik felét szeltem rá a gőzölgő kompozícióra, melyen a vaj rögtön sárgás folyadékká alakult, majd szorgos keverésem hatására egyenletesen eloszlott, előnyösen felpuhítva, mondhatnám, még kívánatosabbá változtatva a kissé tömény masszát. Akkor jutott eszembe egyik barátom kipróbált receptje, miszerint ő a minőségi sajtot jó apróra reszeli, és ehhez még valamennyi parmezánt is hozzádarál. A másik alapanyag sem akármi, hanem 8 tojásos házitészta, jól megfőzve, majd nemcsak leszűrve, hanem szárazra csöpögtetve. A következő összetevő természetesen a só, a nálam alkalmazott vaj helyett viszont ő néhány nagykanál tejföllel teszi lucskosabbá a keveréket. Saját szavai szerint legjobban a házi termék felel meg erre a célra.

Ugyanennél a barátomnál próbálkoztam egyszer a göcseji sajttal. Kellemesen meg akartam lepni, amikor épp nála vendégeskedtem, és egy – számomra – kivételesen finom ebédet dobtam össze, míg ő a délelőtti edzésadagját végezte. Ezt a Zala-vidéki különlegességet találtam a hűtőben, meg is örültem neki, hiszen minden tekintetben minőségibb a mezei trappistánál, az árából ítélve pedig dupla olyan finom. A várt dicséret azonban elmaradt. Az éhes sportember bekebelezte ugyan az egyfogásos, aromás ebédet, de egyetlen szó nélkül. A jóleső emésztés perceiben azonban nem álltam meg, hogy meg ne szólaljak:

– Nem tudom, észrevetted-e, de a mai tészta, bizony, göcseji sajttal gazdagodott.

– Ja, szóval azért volt olyan furcsa íze – fintorodott el, amit nem tudtam elismerésként felfogni, bármennyire szerettem volna.

Persze mindezek a gondolatok most csak elméleti síkon fordultak meg a fejemben, hiszen a felsorolt kellékekből jóformán csak a sóval dicsekedhettem tágas otthonomban.

Még meg sem terítettem, máris nyílt a belső szoba ajtaja, majd egy-egy rekedtes „Jó reggelt!” után gyorsan eltűntek a fürdőszobában, de néhány percen belül mindketten az asztal körül ténferegtek.

– Fenséges illatokat érzek, amiről az jut eszembe, hogy legutóbb tegnap délben ettem. Az este meg a zenén kívül csak az ivással voltam elfoglalva. Most viszont jó előérzetem van – fordul felém az öcsém, most már egészen élénk hangon.

– Nem biztos. Sajtos, vagyis inkább sajnos csak tésztát tudtam készíteni, igazából nem számítottam arra, hogy ilyen erős legények vesznek majd körül az etetőszéken.

– Nem mondod komolyan?! – csillant fel a nagyra nőtt gyermek szeme. – Az a kedvencem, egyszerűen nem tudom megunni – és megelőlegezve a bizalmat, hatalmas rakást pakol a tányérjára.

Mac and cheese

A barátja már óvatosabb, de fogjuk rá az illemre, hogy csak egy normális méretű adagot szed ki magának. Ezután némi csend áll be a szobában, csupán halk villacsörgés meg egyre intenzívebb csámcsogás tölti ki a teret. Néhány perc elteltével azonban szinte egyszerre tör ki a gyerekekből az elismerés, őszinte meglepetéssel a hangjukban:

– Ez világbajnok! Ennél finomabb sajtos tésztát még sohasem ettünk.

– Köszönöm, nem kell túlzásokba esni – szerénykedek, mert azért teljesen tisztában vagyok a ténnyel, hogy ezzel az alkotásommal az éhhaláltól mentettem meg őket, és ilyenkor nemcsak az ember szeme nő meg nagyságrendekkel, hanem az étvágya is, a kritikai érzéke pedig ugyanilyen arányban csökken. – Most jut eszembe: keressek valami salátaféleséget hozzá?

– Nehogy! Kár lenne ezt a költeményt bármivel elrontani.

– Ez a beszéd! Így hát igazán nagy elismerés ez számomra – érzékenyültem el a valóban őszintén kinyilvánított dicséret hallatán. – De a témánál maradva elmesélem a bátyám, vagyis a te édesapád rövid kis adomáját, amit talán még te sem hallottál. Egyszer a belgrádi kórházban kellett töltenie hosszú heteket, s kevés vidám élményének egyike az volt, amikor a szobatársa bemutatkozott neki „Zovem se Šajtoš Miroslav”. Mint kiderült, a neve ellenére egy szót sem tudott magyarul, s attól sem derült jobb kedvre, hogy jóapád közölte vele, hogy a hangzatos név a saját nyelvén valahogy így hangzana: „Namazan sirom.” Mi viszont annál többet élcelődtünk rajta, minden egyes alkalommal. Hát ez azóta sem változott.

– És úgy néz ki, még generációkon keresztül így marad – hahotázott teli szájjal az unokaöcsém is az ízes történeten.

Végül még egyszer tanúbizonyságát adták a fiúk, hogy igényeiknek teljesen megfelelt az eleség, mert még tömött hassal is lekapargatták villájukkal az amúgy kongó edény oldalához ragadt sajt- és tésztamaradványokat.

Még ma is büszkén döngetem a mellemet a kétségkívül egyöntetű sikerem nyomán, már csak azért is, mert az egyik gyerkőctől évek múltán még ennél is nagyobb méltatást kaptam, nem is akárhol, hanem a garantáltan legolvasottabb újság, a Facebook oldalain. Miután meglátta az akkoriban szintén az áprilisi Faqanál rovatban megjelent „kisregényemet” a tejberizsről, az alábbi megjegyzéssel növelte szakmai tekintélyemet:

– Ez mind semmi. Ezen kívül Tilu készíti a világ legjobb sajtos tésztáját is.

Aki pedig nem hiszi, járjon utána, merthogy én vagyok az a bizonyos „konyhakész” Tilu.

(Vége)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A Futaki úti kaszárnya napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 12. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lakatos Adrián
A kollégium biztonságot nyújt Lakatos Adrián vagyok. Adai. Joghallgató.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A luxusremete Fajismertető szatíra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.corporatefinanceinstitute.com
Jogi Kar, te drága! DAY 145: A MATEMATIKA ÉS ÉN A JOGON

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jelenet az előadásból
Egy NEM semmi előadás! A diploma, a szerelem, Isten, a bankkártya, a sport, vagy a barátok?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Picsába a zsánerekkel! (Avagy az irodalom és a filmművészet egyik legszerencsésebb találkozása)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lugaw
Sporhetsztori 72. 72. rész – Ave Cesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha tészta, legyen sajtos 2. Szóval, egyenesen a lábasba szórtam a fél marék sót is, ami ekkora mennyiségre inkább kevés, mint...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Prés alatt 1. Első rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Furcsaságok Észak-Amerikából Az emberek furcsák, ez tagadhatatlan. Érdekes módon egyes földrajzi területeken belül a furcsaság...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búzás Zsuzsanna (fotó: Huszár Krisztián)
Aki választ: Búzás Zsuzsanna Búzás Zsuzsanna vagyok. A Pannon RTV munkatársa már 13 éve.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hatodik 2019. 04. 11., csütörtök, Budapest

0 Hozzászólás | Bővebben +