Nem múlik el nap, hogy ne hallanánk valamilyen rossz hírt a bolygónk állapotával kapcsolatban. Nem kell nagyon messzire mennünk, a vajdasági magyar sajtóban is rendszeresen olvashatunk arról, hogy valamelyik településen vagy környékén milyen elkeserítő események történtek – tarlóégetés, bozóttűz, mérgezett folyók, szennyvíz úton-útfélen, elpusztult állatok, töméntelen mennyiségű vegyszer a levegőben, a vízben, a talajban, a településeken belül és azokon kívül egyaránt. És akkor még nem is beszéltünk az olyan dolgokról, mint például a kóbor kutyák kérdése, ami amellett, hogy kommunális problémának tűnik, súlyosabb gondokra is rávilágít, mint például az emberi felelőtlenség, a lelketlenség, és hasonló, cseppet sem biztató tulajdonságokra, amik egyre jobban eluralkodnak a világban. Ezzel szemben jó hírek már ritkábban érnek bennünket, csupán hébe-hóba találkozunk olyan híradással, amelyben arról számolnak be, hogy milyen előrelépések történtek a környezet megóvása érdekében. Például olvashattunk arról, hogy egy korábban teljesen élettelennek tűnő sivatag kivirágzott, vagy éppen arról, hogy egy-egy lelkes aktivista hogyan tisztított meg egymaga egy partszakaszt, vagy éppen hogyan segített néhány vadkacsának vagy egyéb állatnak. Azt szokták mondani, hogy a rossz példa ragadós, úgyhogy bízhatunk abban, hogy ugyanígy a jó példa is ragadós, sőt emellett még gyorsan is terjed, mert annak a bizonyos órának a mutatói már majdnem ott vannak a 24 óránál, ami, ugye, tudjuk, mit jelent… Nem szeretnénk megvárni, hogy az óra éjfélt üssön, most az a legfontosabb, hogy megállítsuk, sőt az lenne az ideális, ha a mutatókat megindíthatnánk visszafelé, hogy mind kevesebb és kevesebb szemét, és ezzel párhuzamosan mind több és több zöld felület borítsa bolygónkat, és hogy ne legyen több olyan állatfaj, amit a hozzáértők kihaltnak vagy technikailag kihaltnak nyilvánítanak. Szóval, mindenki vegye ki a részét ebből a munkából – nem a méret a lényeg, hanem az, hogy minél többen hozzáadjuk a saját kis részünket –, a globális kihívásokat és problémákat sok kis részecske egymásba építésével, sok-sok kis lépéssel tudjuk megoldani.
Lépésről lépésre
Nem múlik el nap, hogy ne hallanánk valamilyen rossz hírt a bolygónk állapotával kapcsolatban.
„Ha többet tennénk azért, hogy itt jobb legyen, akkor itt jobb lenne”
Fiatal őszinteséggel az itthoni boldogulásról
„Jól érzem magam itt”
Albert Éva vagyok. Pecellósi. Barna hajú. Vidám természetű. Kitartó. Magabiztos. Tudásra szomjas....
Negyedik
Ez már a negyedik. Mindig más és más, de mindig ugyanaz. Mindig olyan, mintha az első lenne.
Jogi Kar, te drága!
DAY 150:
Az elmúlt fél év analizálása
Analizator: Čovečanstveno sranje. Piknik Studio, 2019
Rockadjunk meg ma éjjel!
Europe: The Final Countdown – 1986 / Alice Cooper: Trash – 1989
Eutanázia
Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Insπráció című irodalmi alkotópályázatának második h...
Sporhetsztori 73.
73. rész – Lekenyerezve
Prés alatt 3.
Harmadik rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok
Ha nyár, irány Villány!
Május havában az ember már szövögeti nyári terveit, hiszen mindenki vágyik a kikapcsolódásra.
Az emberevő tetem élőben Újvidéken
Bármennyire ellentmondásosan hangzik is, a világ egyik vezető death metál zenekara, a Cannibal Co...
Igazságosztó denevérjelmezben
Nyolcvan évvel ezelőtt jelent meg az első Batman-képregény
Aki választ: Fülöp Tímea
Fülöp Timi, színész, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá