DAY 154: A BAJ NEM JÁR EGYEDÜL
Általában van nála egy aránylag vékony könyv, a megszokotthoz képest képeslapnak tűnik. Negyedikben megint előkerült egy kis könyv, ami hamis álmokba ringatott minket, azt hittük, hogy egy könnyű tantárgyról van szó, és a tanulnivaló sem vészes. De a vékony könyv persze sosem jó jel. Legalábbis nem nálunk. Ha valaki eléd tesz egy százoldalas könyvet, fuss, ha kedves az életed. Mihelyt meghallottam az oldalak számát és a könyv borsos árát, tudtam, hogy alaposan megszívtuk.
Elkezdtem aláhúzni a lényeget, és még el sem értem a könyv feléig, már repült is a szemeteskosárba három marker, majd hamar követte őket a negyedik is. Pedig, mondhatni, újak voltak. Vagy a minőség rossz az utóbbi időben, vagy csak simán aláhúztam a könyv minden egyes mondatát. Szabad időmben inkább mandalákat színezgetnék, nem az egyetemi könyveimet, ahol a minta mindig ugyanaz, egy hepehupás vízszintes vonal. Persze, az is fura teremtmény, aki tud úgy tanulni, hogy fekete fehéren marad minden, és egy kulcsszó sincs kiemelve.
Én mindig csak a lényeget húzom alá. Nem tehetek róla, hogy ezúttal minden lényeges. A professzor a törvényt átfogalmazva írt egy könyvet. Csak a lábjegyzeteket nem húztam alá, meg a törvény kiemelt cikkelyeit. Na, azt mondjuk azért nem emeltem ki, mert tableten van. Így, jobban belegondolva, spórolhattam volna azon, hogy nem veszem meg a könyvet, hanem bevágom a törvény minden egyes cikkelyét, majd találomra karikázok valamit a vizsgán, amelyen a hallgatók fele általában elbukik.
DAY 155: PREKRŠAJNO PRAVO
A büntetőjogi tantárgyak sosem egyszerűek, az anyag mindig terjedelmes, de ha az ember egyszer megérti, hogy hogyan is működnek a dolgok, hamar meglátja a jog ezen ágának a szépségeit. Vannak tantárgyak, amelyek estében nem utálattal ülök le tanulni.
Emellett ha a rendőr leállít az utcán, már látom is tetteim súlyát, értem az ellenem folyó eljárást, de még a rám váró következményeket is alaposan ismerem. Hirtelen minden értelmet nyert, de ez mégsem jelenti azt, hogy a tudásom miatt majd nekiállok pofázni egy egyenruhás hupikék törpikének. Hallgatni néha arany.
DAY 156: A JOG, A MATEMATIKA MEG A SZÜRKE SZAMÁR
Feltételezem, mindenki emlékszik iskolás éveinek matekóráira, amikor egy percre vette le az ember a szemét a tábláról, és amikor ismét felpillantott, a korábban felírt pár szám helyett a tábla hirtelen tele volt betűkkel, rajzokkal, grafikonokkal, tangenssel meg kotangenssel, és már egy pontnak sem maradt hely. Mintha egy perc helyett két óra telt volna el, és a tanuló már nemcsak a következő lépést nem érti, de kérdőjelek övezik az egész levezetést, pláne a végeredményt. Valahogy én is így éreztem magam nem is olyan régen. De nem matekon, hanem polgári eljárásjogon. Fél pillanatra vettem le a szemem a vetítővászonról, s mire felnéztem, egy egész regény állt előttem. Idézetek, elemzések, kommentárok, valós esetek. Fel sem fogtam, mi történt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy éppen milyen tárgyat hallgatok. A másodperc töredéke alatt szinte mindenről lemaradtam. Pedig addig komolyan figyeltem, még jegyzeteltem is, aztán meg egy csettintésnyi idő alatt eltévedtem az anyagban, mint szürke szamár a ködben.
DAY 157: STRESSZ A STRESSZ ELŐTT
A vizsgabejelentés mindig is stresszes volt, és az is marad. Első évben a legeslegelső vizsgabejelentésemnél három laptopon és két telefonon lestem, hogy melyiken múlik gyorsabban az idő, és vártam, hogy eljöjjön a vizsga neve mellett a kitűzött időpont, ami ilyen 13.16, vagy éppen 14.01. Idővel persze sikerült az eszközök számát kettőre csökkenteni. Most már csak a telefonomon meg a laptopon figyelem az egyetem weboldalát, s természetesen mindkét kütyü más-más időt mutat. És az a tíz másodperc különbség néha igazán sokat jelent.
Remegő kézzel, valahol a szívinfarktus határán vártam a megadott pillanatot. Még lélegezni sem mertem. Szidtam az egyetemet, meg azt az újítást, hogy két vizsgára ugyanabban a pillanatban van a bejelentkezés. Mintha nem lenne elég egy vizsga miatt idegeskedni, és vadászni rá a másodperc töredékében a száz listázott opció közül. Aztán következett az a rész, hogy szidtam az internetet, amiért nem elég gyors, pedig elvileg az erősebb internetre fizettem be.
Idén a bejelentés péntek 13-ára esett. Eddig azt hittem, hogy maga a vizsgabejelentés is eléggé ki tud hozni a sodromból, és azt már nem lehet fokozni, erre a Windows 10 így szólt: na ezt nézd! És *bumm* előugrott egy update-tel. Na neeeee! A Getting Windows ready volt az utolsó dolog, amit látni szerettem volna abban a pillanatban, és szinte biztos voltam abban, hogy ennek lőttek.
Ha ilyen göcsörtös úton ballag a vizsgabejelentő, milyen lesz még a vizsgaidőszak hosszú, kanyargós sugárútja?
0 Hozzászólás
Szólj hozzá