: Szeles Réka
Szeles Réka

„Mindig vágytam a lelki békére”

: Szeles Réka
Szeles Réka

Szeles Rékának hívnak. Budapesti születésű, ám ízig-vérig palicsi leányzó vagyok. Enyhén mizantróp személyiségem ellenére élénken érdeklődöm az emberek és a társadalom iránt.

Melyik egyetemen tanulsz?

– Jelenleg az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének harmadéves hallgatója vagyok. Eredetileg pszichológiát szerettem volna tanulni, de sokáig nem volt konkrét elképzelésem a jövőmmel kapcsolatban. Sose felejtem el, egyszer valaki azt mondta, a hozzám hasonló csapongó emberek végül a tanszékre mennek. Akkoriban nagyon zokon vettem ezt a kijelentést – aztán láss csodát, itt vagyok. Mindig szoros kapcsolatom volt az irodalommal. Nagyon szerettem a szavak játékát, a csontig hatoló erős mondatokat. Azt gondolom, aki életében legalább egyszer megtapasztalt valamiféle katarzist egy jó novella vagy vers elolvasása után, az onnantól kezdve teljesen másként tekint a szövegekre. Szívesen olvasok prózát, a verseket pedig egyre inkább szeretem.

Szeretnéd fejleszteni magad?

– Jelenleg a kritika és a tanulmány áll hozzám a legközelebb, de egyre kevésbé látom magam az irodalomban. Elsősorban a PR, a humánerőforrás-menedzsment, a szociológia és a pszichológia irányába szeretném fejleszteni magamat.

A hétköznapi nyüzsgésben hol találod meg a lelki békéd?

– Elég heves a természetem, mindig kimondom, amit gondolok. Ebből adódik, hogy mindig vágytam a „lelki békére”. Ehhez elsősorban szellemileg igyekeztem képezni magam. Azt vettem észre, hogy ha sokat olvasok és elég széles körű ismereteim vannak, magabiztosabb vagyok. Az önművelést azóta is fontosnak tartom, ez a folyamat nyugalmat hozott az életembe.

Két éve vagy demonstrátor. Mesélj erről a feladatról!

– Tavaly nemcsak én segítettem a demonstráltjaimat, hanem ők is engem. Igyekeztem felidézni, nekem mi okozott nehézséget az első évben, ők pedig megkérdeztek olyasmit is, ami nekem egyértelműnek tűnt. Ezek hasznos tapasztalatok voltak, idén már rutinosabban álltam a feladathoz. A jelenlegi demonstráltjaimmal csak most ismerkedem, de már látom, hogy nekik más igényeik vannak. Ennek örülök, hiszen új helyzetben próbálhatok helytállni. A gólyáknak elsősorban azt javaslom, hogy merjenek kérdezni, és ne csak az egyetemnek éljenek. A tanulás mellett időt kell szakítani a barátkozásra, a város feltérképezésére és a kikapcsolódásra is. De a legfontosabb, hogy bármit csinálnak, azt élvezzék, és legyenek nyitottak az új tapasztalatokra, ismeretekre.

Hányadik éve vagy az Európa Koli lakója?

– Már gimnazista koromban többször megfordultam az Európa Kollégiumban vendégként. Nagyon szerettem ott lenni, akkoriban kedveltem meg a várost is. Ez az élmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Újvidékre jöjjek tanulni. Harmadik éve vagyok a kollégium lakója, és nem szívesen gondolok bele, hogy lassan ki kell költöznöm. A tiszta, kétágyas szobák mindig nagyon csábítottak. Az épület kialakítása nem minden szempontból praktikus ugyan, de a szépségét senki sem kérdőjelezheti meg. Eleinte nem rajongtam a kötelező tevékenységekért, de beláttam, hogy megéri részt venni a programokon. Szerencsére a legjobb barátaim is kollégisták, így minden feltétel adva van ahhoz, hogy jól érezzem magam.

Első helyezett lettél a kollégiumi műhelymunkán. Hogyan készültél fel rá, milyen témát választottál?

– A kollégiumi műhelymunka egyike a már említett kötelező tevékenységeknek, amiért nem igazán rajongtam. De mikor már nekikezdtem, igyekeztem a legjobb formámat hozni – mint utóbb kiderült, megérte. Mindenképp olyan témát akartam választani, ami közel áll hozzám. Tavaly decemberben Budapesten voltunk Tamással egy irodalmi beszélgetésen. Ott vetődött fel, hogy az építkezés szimbóluma milyen áthatóan jelenik meg az Anyaméh, a Mész (Závada Péter) és A városnak meg kell épülnie (Purosz Leonidasz) szövegeiben. Mivel túl sok időmet vette el, hogy hőbörögjek a kötelező feladaton, nem igazán gondolkodtam a munkám témáján. Végül annyira közeledett a határidő, hogy választanom kellett valamit. December óta foglalkoztatott az Anyaméh és a Mész közti analógia, szerettem is a köteteket, ezért úgy döntöttem, ezt a kérdéskört járom körül. Utólag hálás vagyok magamnak, hiszen nagyon élveztem a munkafolyamatot. Boldog voltam, hogy olyan szövegekkel foglalkozhatok, amiket szeretek. Azt gondolom, ez áradhatott a dolgozatomból is, és ennek köszönhetem az első helyet. A kemény munka pedig meghozta a gyümölcsét: a kollégium minden évben nyereményúttal jutalmazza a műhelymunkák legjobbjait. Idén Bécs–Passau–Graz–Rogaška Slatina volt az útvonal. Mindamellett, hogy nagyon élveztem az utazást, rendkívül ösztönzően hatott: az idei évre már kigondoltam a műhelymunkám témáját.

Szeles Réka

Kritikaírással is foglalkozol. Hogyan születik meg egy jó kritika, mennyire időigényes feladat?

– Az eddigi legkedvesebb, egyben legnehezebb kritikámat idén publikáltam a Híd Fiatal Alkotók Számában. Cirok Szabó István Agancspark című kötetéről kellett írnom. Ennek elsősorban az volt a nehézsége, hogy nagyon szeretem a kötet verseit, és a szerzővel is jóban vagyok. Másodsorban a lapszám szerkesztője Celler Kiss Tamás volt, akinek nagyon adok a véleményére. Így semmiképp sem volt mindegy, milyen minőségű munka kerül ki a kezeim közül. Számomra a kritikaírás egy nagyon bensőséges folyamat. Szeretek elidőzni egy-egy mondat felett, beleásni magam a rejtett tartalmakba. Azt hiszem, leginkább azzal tudom megtisztelni a szövegeket, ha elegendő időt szánok a megértésükre. Sajnos még nem vagyok rá képes, hogy csak leüljek és megírjak egy jó kritikát. A konkrét folyamat előtt napokig gondolkodom, próbálom átlátni az összefüggéseket, felépíteni, hogy mit is szeretnék mondani. Ha fejben helyretettem a dolgokat, akkor leülök a gép elé, és nem kelek fel, amíg visz a lendület. Az Agancspark esetében hetekig csak a versek jártak a fejemben. Nagyon megszerettem Cirok Szabó nyelvezetét, a versek témavilágát, így nem volt nehéz rájuk hangolódni. Mindenképp szerettem volna objektíven írni, kiemelni a kötet hiányosságait is. Sajnos, vagy szerencsére, csupán egyetlen dolgot tudtam negatívumként említeni.

Mennyire mozogsz otthon az irodalmi életben?

– A barátom révén gyakran az irodalmi élet sűrűjében találom magam. Ez egyrészt jó, hiszen arra ösztönöz, hogy kövessem az aktuális eseményeket. Másrészt nincs mindig hangulatom ahhoz, hogy ezekkel a szövevényekkel foglalkozzam. Általában azért igyekszem rávenni magamat, mivel nem szeretem, ha egy témához nem tudok értelmesen hozzászólni. Irodalmi rendezvényekre annál szívesebben járok. Diákként szerettem a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjét, és nosztalgiából azóta is visszatérek meglesni a fiatalabb generációt. Az Énekelt Versek Zentai Fesztiválján idén jártam először, de úgy tervezem, jövőre is el fogok menni.

Melyik a kedvenc könyved? Melyik könyvbéli szereplő lennél?

– Az első meghatározó olvasmányélményem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye volt. Az orosz egzisztencializmus teljesen magával ragadott, sokáig nem is olvastam mást. A kortárs irodalomhoz a Kosztolányi gimiben, Berényi Emőke szakkörei vittek közelebb. Mindig a próza érdekelt jobban, a versekkel hadilábon álltam. Az első verseskötet, ami igazán megfogott Celler Kiss Tamás Anyaméh című munkája volt. Tökéletesnek tartottam a mondatait, én is úgy akartam írni, mint ő. Később volt egy közös publikációnk a Híd folyóiratban, ahová kivételesen novellát küldött. Később személyesen is megismertem a költőt. Kiderült, hogy nem csak íróként zseniális – azóta a barátnője vagyok. Ha romantikus alkat lennék, azt mondanám, az „irodalomban” találtam meg a szerelmet. Dosztojevszkij óta senkit sem nevezek a kedvenc írómnak. Hangulat- és helyzetfüggő, hogy épp kit tartok a legjobbnak. Mostanában Péterfy Gergely és Bartis Attila regényeit olvasom. Egy ideje szeretnék nekiesni Paul Watzlawik, Raymond M. Smullyan és Nádas Péter regényeinek is – jóllehet, erre csak a téli szünidőben lesz alkalmam. Még sose vágytam más életére, így olyan regényhőssel se találkoztam, akinek a bőrébe szívesen belebújnék. Egy ideig szívesen éltem volna J. R. R. Tolkien világában, hiszen a hobbitokhoz hasonlóan én is nagyon szeretek enni.

Mivel töltöd a szabadidőd?

– Amióta egyetemista vagyok, a kötelező olvasmányok mellett nehezen szánom rá magam a kortárs kötetekre. Ha tehetem, inkább zenét hallgatok vagy sorozatot nézek. Ma már nagyon könnyű mesterműveket találni, amik aktuális problémákra is reflektálni tudnak. Szeretem, ha valami új perspektívát hoz az életembe – az új felismerések szintén megnyugtatnak. Hasonló okból szerettem meg a sétát is. Azt gondolom, a séta változtat a megszokott tempónkon. Gyakran érzem, hogy rohanok valamerre, mégsem érem utol magam. A séta az az idő az életemben, amikor csökkentek a sebességen. Jobban megismerem az utcákat, az illatokat, amik számomra sokkal személyesebb kapcsolatot teremtenek a környékkel. Ez az az állapot, amikor azt érzem, része vagyok a világnak, mégis mindent kívülről tudok szemlélni.

Beszélgetésünk előtt említetted, hogy megismerkedtél a hangtálakkal.

– Idén nyáron vitorlázni voltunk a fogadott nagybácsinkkal, Claudióval. Esténként összeült a család, és a kikötőben pálinkáztunk. Az egyik ilyen iszogatáskor történt, hogy a nagybácsink egy nagy edényt meg valami fadarabot hozott ki a hajó belsejéből. A szüleim már látták ezt az eszközt, mondták, hogy ez egy hangtál. Claudio végighúzta a fadarabot a tál peremén, körbe-körbe. A perem rezgésével egy nagyon kellemes, harmonikus, mély dallam csendült fel. Párszor meg is kongatta az edényt, ami ott, a csillagos ég alatt igazi spirituális élmény volt. Közben elmondták, hogy ez egy 200 éves tibeti hangtál, ami tulajdonképpen egy álló harang. A perem rezegtetése generál hangot egy alapvető frekvencián. Itt olyan magas rezgésszámról van szó, hogy ha vizet töltenénk az edénybe és úgy zenélnénk rajta, a víz pillanatok alatt felforrna. Különösen a keleti kultúrákban kedvelik, és pont a meditáció az elsődleges célja. Érdekes, de egy adott hangtál nem minden személy kezében adja ugyanazt a hangot. Nagyon megdöbbentem, amikor Claudio a kezembe adta az edényt. Leutánoztam a mozdulatait, és extázishoz hasonló élményben volt részem. A hangtál felcsendült, mélyebben és erélyesebben, mint a gazdája kezében. Annyira tökéletes pillanat volt, hogy azóta is gyakran felidézem azt az állapotot, ha nyugtalan vagyok. Persze nem mindenki nyitott a spirituális jelenségekre. Egyik szkeptikusunk szintén elkezdett zenélni a hangtálon, de nála nem akart megszólalni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Szeles Réka
„Mindig vágytam a lelki békére” Szeles Rékának hívnak. Budapesti születésű, ám ízig-vérig palicsi leányzó vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ferencz Lajos
Szépséges újrakezdés Biztosan sokan ismeritek az óbecsei, 1987-ben született Ferencz Lajost, a gitáron és dobon is kiv...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.npr.org
Jogi Kar, te drága! DAY 178: MINDENBEN MEG TUDOM LÁTNI A JOGOT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szendrői Madvro hozta a sabbathi hagyományokat
Füstben taposó Petőfi A Pannon-tenger száraz zenéje

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jeff Annihi Waters és a Lator fiúk
Haláli jó annihilálás Jeff Waters bemutatta új kísérőzenekarát az Újvidéki Vásár 6-os csarnokában

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Chanda Rule
„A zene számomra olyan, mint a levegővétel” A 10. szabadkai Jazzik fesztiválon Chanda Rule is fellépett

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Feldolgozásoktól a nemzetközi hírnévig Mi újság a Phrenia háza táján?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hasonló kenyérre vágyom
Sporhetsztori 81. 81. rész – Kovászkohász 2.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Te is segíthetsz! Az elsősegélynyújtás célja az életmentés és az egészség további romlásának megállítása vagy lassí...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Távolról nem sok életjel fedezhető fel a Kopár-szigeten
Goli otok szabad szemmel Az egykori Jugoszlávia polgárainak a Kopár-sziget, vagyis Goli otok elnevezés nem csupán egyszerű...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Dark Fest Újvidéken Sötét zenék a Fekete Ház 13-ban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Uriah Heep (Richard Stow)
Uriah Heep – Budapesten az 50 éves zenekar 50 éves a Uriah Heep! A legendás brit hardrock-zenekar legutóbbi, 25. lemeze a 2018-as Living the...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
James Blunt Budapesten Október 25-én jelent meg James Blunt sorrendben hatodik Once Upon A Mind című stúdióalbuma az Atl...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Baráth Hajnal Anna (fotó: Herédi Krisztián)
Aki választ: Baráth Hajnal Anna Baráth Hajnal Anna vagyok, a Zentai Városi Könyvtár vezetője és a Mécsvirág együttes tagja.

0 Hozzászólás | Bővebben +