: Patarcsity Edvin
Patarcsity Edvin

A természet szerelmese

: Patarcsity Edvin
Patarcsity Edvin

Patarcsity Edvin vagyok. Szabadkai. Célorientált vagyok, és nagy bennem a küzdőszellem. Szeretek segíteni az embereknek, és jó érzéssel tölt el, ha egy csapat hasznos tagjává válhatok. Szeretem a kihívásokat és a filozófiai gondolatokat. Szeretem rendszerben látni a dolgokat, és még inkább kedvelem a fegyelmet.

Melyik egyetemre jársz? Mi leszel, ha nagy leszel?

– Az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karán tanulok ökológiát. Majd ha egyszer elvégzem, ökológus leszek. Mindig is szerettem a természettudományokat, és mindig is érdekelt a biológia, a fizika és a kémia, illetve érdekel, hogy mindezek együttesen hogyan működnek. Azaz, hogy például egy élőlényre miként hatnak a környezeti tényezők, és ezek miként befolyásolják az adott faj fejlődését.

Az interjú előtt mesélted, hogy rajzolással is foglalkoztál. Mit rajzoltál szívesen?

– Lényegében mindenfélét rajzoltam. Az M-art stúdióba jártam, és ott különböző pályázatokra készítettünk karcokat, festményeket, rajzokat. Az iskolák közti rajzversenyeken rendszeresen részt vettem. Számos országból kaptam oklevelet, többek között Kubából, Mexikóból, Kínából… Legértékesebb nyereményem egy magyarországi csillagász/űr táborban való részvétel volt.

Ha jól tudom, rengeteg fizikai aktivitást végzel/végeztél. Kezdjük az úszással!

– Az úszással eleinte csak az úszóiskolában foglalkoztam. A későbbiekben viszont azt ajánlották, hogy kezdjek el rendszeresen foglalkozni vele, hogy megerősítsem a tüdőmet. Végül a versenycsapat tagja lettem. Itt jó pár szép évet eltöltöttem. Az edzések során megtanultam küzdeni, és kitartóvá váltam. Megtanultam a célra figyelni, és a külső tényezőket kizárni. Érdekelt a vízimentés. Izgalmasnak tűnt, ugyanakkor felelősségteljes munkának. Úgy döntöttem, hogy részt veszek egy képzésen. Megtanultuk az ember kimentésének különböző technikáit, elsősegélyt nyújtani, a vízi önvédelmi technikákat... meg persze különböző csomók kötését. Hála Istennek, még nem volt szükségem az itt megszerzett tudás alkalmazására. Ezzel kapcsolatban csak egy érdekes tapasztalatom volt: az első vízimentő verseny, amit Szabadkán rendeztek. Egy kicsit dinamikusabb és izgalmasabb, mint a sima úszás. Egy igazi élmény volt! Így lettem a víz szerelmese! Mostanában sajnos nem tudok ilyen szinten foglalkozni az úszással, de amikor csak tehetem, örömmel megyek úszni a medencébe.

Fotó: Patarcsity Edvin

Fotó: Patarcsity Edvin

Cselgáncs és önkéntes tűzoltóskodás? Pipa!

– A szabadkai Spartacus cselgáncsklubnak pedig volt egy szekciója a tűzoltóságon. Édesapám itt edzett, illetve edzősködött. Egyszer elvitt magával... és ott is maradtam. Megtetszett a sport, jó volt a légkör, új barátokra tettem szert, még több fegyelmet és tiszteletet tanultam, sőt a japán küzdősportokba is betekinthettem. Megfogott a fegyelem, a harci szellem és „a harcos útja”. Az itt és az úszáson megismert értékeket a hétköznapi életben is jól tudtam alkalmazni, és segítettek abban, hogy tudjak előretekinteni, és küzdeni a céljaimért. Volt egy-két kisebb sérülésem, de az edző megtanított esni, így a legtöbb sérülést meg tudom előzni. Csak egy versenyen vettem részt. Nekem mindig a tanulás volt az első, így nem tudtam komolyan, versenyszinten foglalkozni ezzel a sporttal. Egyik cselgáncsos srác apja a szabadkai tűzoltóállmáson dolgozik, és általa kaptam a lehetőséget, hogy tagja lehessek az önkéntes tűzoltócsapatnak. Tulajdonképpen egy újrakezdés részei lettünk, mivel az előző csapat megszűnt. Hogy mi kell egy jó tűzoltónak? Bátorság, erő, képzettség, fegyelem, tisztelet, bajtársiasság. Ezek mellett nagyon fontos a csapatmunka, hisz „egységben az erő”, és néha igencsak nagy erő kell egy-egy háztűz megfékezéséhez. A szabadkai tűzoltóságon volt egy rövid képzés, illetve részt vettem kishegyesi és csantavéri képzéseken is. Megtanultuk a tűzoltás alapjait, a tűzoltó-felszerelés használatát, az elsősegélynyújtást, a tűzbiztonsági alapokat, a magasabb épületekből kötélen való leereszkedést... Voltunk versenyeken, ismerkedtünk más önkéntes tűzoltókkal... Illetve belekezdtünk a palicsi régi laktanya felújításába.

Hogyan kezdtél fotózással foglalkozni?

– Nem igazán szeretem az ízeltlábúakat megölni és preparálni őket, de vannak olyan egyedi példányok, amiket valahogy meg szerettem volna örökíteni. Ezért kezdtem őket fényképezni. Persze ez érvényes a többi állatra és növényre is. A későbbiekben kezdtek érdekelni a tájképek, az égbolt színei, a tó vizének tükre, az erdők rejtélyes mélye... Kezdetben egy kompakt fényképezőgéppel fényképeztem, most viszont leginkább a telefonom használom erre a célra. Szeretnék egyszer részt venni egy fényképészképzésen, és komolyabban foglalkozni a fényképezéssel (természetesen komolyabb felszereléssel). Nagyon szeretem a makrofotókat.

Számodra nagyon fontos a természet?

– Számomra nagyon nagy jelentősége van a természetnek. Gyerekkorom óta rajongok a természetért. Kezdetben csak a dinoszauruszokért, majd a hüllőkért, ízeltlábúakért... Folyton természettudományos filmeket néztem... és mindig is érdekelt az egész egy egységként való működése.
Leggyakrabban a Duna mentén sétálok, habár gyakran használom régi jó barátomat, a biciklimet. Viszonylag gyorsan meg tudok vele tenni nagy távolságokat, és amikor találok egy számomra tetsző helyet, akkor váltok át a sétálásra. Nagyon szeretek nagyobb vízfelületek környékén sétálni, mocsaras és erdős vidékeken, mégis, a kedvencem a hegyi tavak környéke. Egy alkalommal, amikor kint voltam a természetben, és gondolkodtam a természet összetettségéről – elképesztett a pontosság, a tökéletesség. Hogy minden dinamikus, minden változik, minden hat mindenre, és mégis egy jól működő egységet alkot. Elképzelhetetlennek tartom, hogy mindez csak a véletlenek sorozatának az eredménye lenne. Ily módon bizonyságot szereztem arról, hogy Isten létezik, és azóta is hiszem, hogy Ő alkotta meg a minket körbevevő világot. Ő a motor, a kezdő erő, aki kimozdította a nyugalmi helyzetéből a világot. Ez a felismerés mély nyomot hagyott bennem. Ez egy meghatározó momentuma az életemnek, mivel így jó pár dolog értelmet nyer az életemben.

nature

Mesélj a biciklis szenvedélyedről! Merre szeretsz tekerni?

– Mindenfelé! Szeretem a Szabadka–Kiskunhalas biciklitúrát, és lényegében minden más biciklis utat. Szeretem a hosszú túrákat, de legjobban azt szeretem, amikor a természetben tudok biciklizni. Például a Fruška gorán, vagy egyszer volt lehetőségem a Zlatiboron biciklizni. Az ilyen helyeken a táj, az emelkedőkre való feljutás kihívása és a lejtőkön való leereszkedés élménye felbecsülhetetlen.

Milyen az Európa Kollégium lakójának lenni?

– Mondhatom, hogy remek. A szobánk jó felszerelt, van edzőtermünk, a kilátás csodálatos (a Fruška gorára néz, és gyönyörűek az éjszakai fények). Néha akadnak kisebb kellemetlenségek, de ezek elhanyagolhatóak a kollégium nyújtotta előnyök mellett. Elsőben egy kicsit még tartottam a kollégiumi élettől, mára viszont már majdnem a második otthonommá vált. A szomszédok jó fejek. Azt hiszem, nem panaszkodhatom.

Hol képzeled el a jövőd?

– No, ez egy jó kérdés. Azért jöttem Újvidékre tanulni, mert szeretnék Szerbiában maradni, de a jövő kifürkészhetetlen. Most egyelőre szeretném minél jobb eredménnyel befejezni az egyetemet. Ami utána jön, az meg egyelőre az élet meglepetése.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Patarcsity Edvin
A természet szerelmese Patarcsity Edvin vagyok. Szabadkai. Célorientált vagyok, és nagy bennem a küzdőszellem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: https://seealternativeswellness.com/
Jogi Kar, te drága! DAY 194: ISTEN ÉS AZ ÉN TUDÁSOM

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kimondjam vagy ne mondjam? A mindennapokban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szólásszabadságunk nem teljes körű

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki bújik meg a maszk mögött? Todd Phillips: Joker (Joker) – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kelemen Kinga illusztrációi
Anya levele Aznap délelőtt anya nagyon más volt. Nem húzta össze magát, és szinte énekelt, miközben mosott, p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)
Tabuk nélküli költészet Nagy port kavart Kormányos Ákos, a fiatal zentai fiú első verseskötete, ami a Paraván címet visel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quiche Lorraine
Sporhetsztori 85. 85. rész – Merengő

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az orrmelléküreg-gyulladás Még mindig tombolnak a különféle megfázások. Megtörténhet, hogy vírusos felső légúti megbetegedés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Dribble
A legjobb podcastappok Podcastvilág 2. rész: Használati kisokos minden platformra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismét Szerbiában a Riverside Első alkalommal lép fel Újvidéken a Riverside nevet viselő népszerű lengyel progresszív rock zene...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tiszta levegő, sötét csúcsok Idén is fekete zajonghatunk a Mátrában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amatőr színtársulatok, figyelem! A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a szajáni Ady E...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Podolszki József Publicisztikai Pályázat A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Fiókkönyvtár 23. alkalommal hirdeti meg a Podolszki József Publicis...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Varga Emília művei online A Society6 és a Redbubble két online platform, amelyen a művészek megoszthatják festményeiket, il...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Facković Melissza
Aki választ: Facković Melissza Facković Melissza vagyok, rádiós műsorvezető. A hangom a Pannon Presszóból lehet ismerős.

0 Hozzászólás | Bővebben +