Az elmúlt napokban két olyan jelenséggel találkoztam a világhálón, illetve a nagybetűs valóságban, ami gondolkodásra késztetett.

Az egyik az egészséges táplálkozásra irányította a gondolataimat. Egyik ismerősöm osztott meg a saját oldalán egy képet, amelyen egy úgynevezett mézhelyettesítő, mézízű szirup volt látható. A kép mellett olvasható kísérőszöveg szerint valamelyik magyarországi óvodában ilyen készítménnyel édesítik a kisgyerekek teáját. Ettől egy pillanatra megállt bennem minden, ami csak képes a megállásra. Miből is készül ez a furcsa valami? Nos, fruktózból, ivóvízből, étkezési savból, színezékből és mézaromából. Döbbenet, hogy mit ki nem találnak, csak hogy olcsóbban megússzák a dolgot. Azután a kép mellé odaírt szövegből azt is megtudtam, hogy bizony nem is olcsóbb a természetes méznél, sőt! Akkor hogy is van ez? Miért? Mi értelme van ilyesmivel mérgezni a legkisebbeket? Sok mindent nem értek a világból. Talán nem is baj. Viszont a méhész, aki eredetileg kiposztolta a képet, felajánlotta, hogy x összegért 50 kilogramm eredeti virágmézet szállít abba az óvodába, amelyik igényt tart rá, plusz x mennyiséget ezen felül ajándékba ad. Egészséges, a pénztárca is jól jár vele, mi kell még. Bízom benne, hogy az x óvodát működtetők kapva kapnak az ajánlaton, viszont annyira naiv sem vagyok, hogy ne tudnám, hogy a lobbi mindennél többet ér. Mézhelyettesítő, mézízű szirup, édesistenem…

A másik dolog, ami szintén gondolkodásra késztetett, az az időjárás. Tél van, és nyári zivatarokat élünk meg. A január már rég véget ért, és az időjárási adatok összegzése is megtörtént, és ebből az derült ki, hogy a klímaváltozás nem kamu, és nem a jövőben várható, hanem bizony igenis érezteti hatását a mindennapjainkban. Havazás nélküli telet még nem éltem meg. Nos, úgy tűnik, hogy fogok. Viccesen mondogathatjuk, hogy jó ez így, nem fázunk annyira, és tüzelőre, fűtésre sem kell annyit költeni, de ha a dolgok mélyére nézünk, azt kell megállapítanunk, hogy ez bizony nem egy olyan semmis dolog, amit egy-két poénnal elbagatellizálhatunk, ez bizony komoly változásokat idézhet elő az egész világra, emberekre, állatokra, növényekre nézve. Félelmetes belegondolni, mi vár ránk. Nem vagyok klímaszorongó (igen, már ilyen is van), de… mindig az a fránya de…

Ha belegondolunk, a fenti jelenségek valahol találkoznak, nem is kell mélyre ásnunk, egyik következik a másikból, és a másikból az egyik. A haszon maximalizálódik, a tőke csak nő és nő, és mi csak állunk, és várakozunk, és megtesszük a magunk kis lépéseit, és tesszük a dolgunk.

„Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.”

(K. D.)

Képgaléria: