:

Koronavírus a világ körül

:

A globalizációnak számos előnyét tapasztaljuk a mindennapokban. A kereskedelemnek köszönhetően gyakorlatilag bárki bármilyen termékhez hozzá tud jutni, az információs társadalom kialakulásának és fejlődésének hála pedig a számítógépek már nemcsak a termelésünket növelik, de segítségükkel valós idejű beszélgetéseket folytathatunk a tőlünk több ezer kilométerre élő ismerőseinkkel. Megtehetjük azt is, hogy repülőre ülünk, és néhány óra alatt máris Londonban vagy Párizsban találjuk magunkat, esetleg vállalva a hosszabb utazással járó kellemetlenségeket, más kontinenseket is meglátogathatunk.

Azt is tudjuk, hogy a globalizációnak árnyoldalai is vannak. Az utóbbi évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az emberiségnek komolyan szembe kell néznie olyan globális problémákkal, mint amilyen az éghajlatváltozás vagy a túlnépesedés. Mára általános vélekedéssé vált, hogy a „sok jó ember kis helyen is elfér” nem alkalmazható az egész világra, egész egyszerűen azért, mert a bolygó véges számú embert képes eltartani. Azt is tudjuk, hogy ha nem fogjuk vissza a fogyasztói kultúrát, akkor előbb-utóbb a saját szemetünkbe fogunk belefulladni, és az ivóvízkészlet szűkössége miatt is egyre nagyobb az aggodalom. Miközben pedig a fejlődő országok lakosságát a háborúktól és az éhezéstől féltjük, ők megindultak nyugatra, ezért saját magunkat meg tőlük féltjük.

Egy ilyen környezetbe csöppent bele nemrég a koronavírus, amiről a legpesszimistább vélemények az emberiség számára akár végzetes világjárványt is vizionálnak. A vírus sok esetben tünetmentes vagy csak enyhe tüneteket okoz, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy könnyen elterjedjen, hiszen néhány tüsszentés miatt senki sem fog orvoshoz fordulni, viszont ez is elég ahhoz, hogy másokat megfertőzzön. Mivel manapság a nagyobb utazások is sokak számára hozzáférhetők, így a nagyobb reptereken, állomásokon keresztül a vírus az egész világon elterjedhet. Innentől pedig már csak fantázia kérdése, hogy az emberiség végnapjai jelennek-e meg a szemünk előtt (esetleg egy kis összeesküvés-elmélettel megspékelve).

korona

Az biztos, hogy a kialakult helyzettel a WHO is foglalkozik. Szerintük nincs szó világjárványról, és láthatóan azon igyekeznek, hogy ne alakuljon ki pánik. A tömeges pánik ugyanis semmi jót nem jelentene: aki fél, az nem tud tisztán gondolkodni, ilyen esetben pedig könnyen előfordulhat, hogy gátlástalanul átgázol más embereken. Ez pedig nyilván senkinek sem érdeke.

Egy érdekes kérdés, ami a koronavírus kapcsán felmerül, hogy milyen hatása lehet egy esetleges világjárványnak az emberi jogokra. A szabad mozgáshoz, a személyi szabadsághoz való jog felülírható-e a járványveszéllyel, és karanténba helyezhetünk-e embereket az akaratuk ellenére? Mi az orvosok kötelessége: idejében figyelmeztetni a közvéleményt arról, hogy egy új, furcsa vírus garázdálkodik a környéken, vagy mélyen hallgatni, és gyógyítani, hátha gyorsan lecseng az egész? Szabad-e hazudni a nyilvánosságnak annak érdekében, hogy a valós információk ne kelthessenek pánikot? Ezek mind olyan kérdések, amelyek megválaszolásához több szempontot is figyelembe kell venni, és még ekkor sem biztos, hogy találunk rájuk helyes választ.

A szabad mozgáshoz mindenkinek joga van, ez alól alapesetben csak az jelent kivételt, ha valakit a bíróság szabadságvesztésre ítél. Ha egy fertőzött területről megérkezik egy nagyobb turistacsoport, őket lehet, hogy karanténba helyezik, pedig nyilvánvalóan nem ítélte el őket a bíróság. Ez egy kívülálló szempontjából teljesen rendben is van, hiszen az elzárás azért történik, mert az illető emberek veszélyt jelenthetnek a közösségre azáltal, hogy esetleg fertőzöttek. De hogy érezhette magát az az Olaszországból Budapestre hazaérkező gimnazista csapat, akiknek ahelyett, hogy hazamehettek volna a családjukhoz, karanténba kellett vonulniuk? És mi a helyzet a szüleikkel, akik már biztosan szerették volna megpuszilgatni a gyerekeiket, de ezt a hatóságok nem engedték nekik?

korona

Persze két hét karantén még nem a világ vége, és nincs abban semmi rossz, ha meg akarjuk védeni a közösséget az esetleges vírushordozóktól. De az éremnek itt is két oldala van, és érdemes elgondolkodni azon, hogy biztosan meg kell-e hozni egy olyan döntést, ami emberi jogokat korlátoz. Ha várhatóan többet nyerünk általa, mint amennyit fel kell áldozni, akkor következetesen végig kell vinni a döntést. Tehát nem lehet kivételeket tenni: minden lehetséges vírushordozót el kell zárni, nemcsak néhányat közülük.

Szintén emberi jogokat érintő kérdés, hogy miért kellett megrovásban részesíteni azt az orvost, aki először adott hírt a koronavírusról. A nyugati társadalom általában nem hisz a boldog tudatlanságban, mi igenis szeretünk mindent tudni, hogy aztán a meglévő ismereteink birtokában hozhassunk döntéseket. Ez nagy felelősséggel jár, amit egy-egy állam nem mindig akar megadni az állampolgárainak. Ha optimistábbak vagyunk, azt mondhatjuk, hogy a hatóságok nem akartak pánikot kelteni azzal, hogy nyilvánosságra hozzák a vírusról szóló információkat, mielőtt még úgy ítélnék meg, hogy a kórokozó tényleges veszélyt jelenthet. A pesszimistább változat szerint nem a pánikot akarták elkerülni, csak eltitkolni igyekeztek egy komoly problémát.

De ha feltételezzük is, hogy a hatóságok a jó szándéktól vezérelve nem akartak pánikot kelteni a koronavírusról szóló (akkor még meglehetősen bizonytalan) információkkal, akkor sem tudjuk megmondani, hogy mégis mikor jön el az a pont, amikor a nyilvánossághoz kell fordulni. Ha túl hamar szólunk, azzal felesleges pánikot okozhatunk, ha meg túl későn, akkor sokan azért fognak megbetegedni, mert a megfelelő információk hiányában nem tették meg a megfelelő óvintézkedéseket. És akkor még nem is beszéltünk az orvosokat is megillető szólásszabadságról. Ezt figyelembe véve mégis hogyan tilthatja meg az állam, hogy beszéljenek a dologról?

korona

Ha már vírusokról van szó, nem kerülhető ki az egészséghez és az egészségügyi ellátáshoz való jog sem. Egy járvány mindig azzal jár, hogy sokan fordulnak egyszerre orvoshoz, erre pedig az ellátórendszer nincs mindig felkészülve. Ez azzal jár, hogy sokat kell sorban állni, és a végén az ember vagy hozzájut a szükséges gyógyszerhez, vagy nem, mert már azt is mind elkapkodták előle a gyógyszertárban. A kórházaknak is véges a kapacitásuk, oda sem feküdhet be egyszerre mindenki. Egy esetleges járvány tehát nagyon megterheli az egészségügyi rendszert, s ennek (mint rendszerint) a betegek isszák meg a levét.

Ezzel szorosan összefügg, hogy az egészség nemcsak a gazdagokat illeti meg. Ha a szegények ki vannak zárva az egészségügyből (akár azért, mert az fizetős, amit ők nem engedhetnek meg maguknak, akár azért, mert az ő környékükön nincs kórház, akár pedig azért, mert a jó orvos csak hálapénzért dolgozik), akkor köztük tombolni fog egy esetleges járvány. És ez nemcsak őket veszélyezteti, hanem közvetve azokat is, akik hozzájutnak a megfelelő egészségügyi ellátáshoz.

Végül pedig szólni kell a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról is. A diszkrimináció nagyon könnyen megjelenik a döntéseinkben, és sokszor külön odafigyelést igényel, hogy ne essünk ebbe a hibába. Az például diszkrimináció, ha az egyetem megkéri a kínai diákjait, hogy ne látogassák az előadásokat, vagy ha a közös géppel érkezők közül csak a kínaiakat helyezik karanténba. Pedig a karantén úgy is megvalósítható, hogy közben az embert nem érheti a rasszizmus vádja.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Tóth Johanna
„Tartom magam a tervhez” Tóth Johanna vagyok. Szabadkai. Odaadó. Keményfejű. Álmodozó. Kitartó. Feledékeny. Bohém. Excentr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 200: A SOROK KÖZT OLVASVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koronavírus a világ körül A globalizációnak számos előnyét tapasztaljuk a mindennapokban.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meddig kell még ülnünk? Riverside koncert a színházban – avagy túl sok kényelem a metálosoknak

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legutóbbi kiadvány borítója
Bánáti fém szelek A Downstroy magasba emeli a zene zászlaját Kikindán

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Támad a SKA!!
Kezdhetnénk talán a Büdösökkel Avagy Kommandante Állat Iván fűrészelt csövű sörétest nyom a herezacskómhoz

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás és Pámer Csilla
Az első szerelem a színházzal Szabadkának nemcsak két magyar színháza van, hanem több színjátszó csoportja is, ami fontos önkif...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az asztalon is kutyák (fotó: Horváth Zsolt)
A költő kutyái meg az én korcsaim Anti-Valentines Day – Rin Tin Tin, 2020. II. 15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Vegessence étterem egyik csücske
Sporhetsztori 86. 86. rész – Reménysugár

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A csendes gyilkos Habár az idő enyhe, a fűtési időszak még tart. Télen gyakoribbak a szén-monoxid-mérgezések otthon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan és mikor? Podcastvilág 3. rész: Tippek és trükkök a podcastok hallgatásához

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tűz és kardok balánföldjén Idei koncertkörútja során az olasz Rhapsody of Fire zenekar márciusban Szerbiába is ellátogat – f...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búbos Dávid (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Búbos Dávid Búbos Dávid vagyok, haveroknak Bubi. Színész vagyok a Kosztolányi Dezső Színházban immáron kerek ...

0 Hozzászólás | Bővebben +