: Tóth Johanna
Tóth Johanna

„Tartom magam a tervhez”

: Tóth Johanna
Tóth Johanna

Tóth Johanna vagyok. Szabadkai. Odaadó. Keményfejű. Álmodozó. Kitartó. Feledékeny. Bohém. Excentrikus. Törődő. Kalandvágyó. Szeszélyes.

Honnan jöttél, és mivel foglalkozol?

– Szabadkáról jöttem, jelenleg egyetemi hallgató vagyok az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán, pszichológiát tanulok, és másodéves vagyok.

Miért ezt a szakmát választottad?

– Ez egy nagyon érdekes történet. Eredetileg paleontológus szerettem volna lenni, de körülbelül ötévesen el is tántorítottak ettől az álmomtól, azt mondta édesanyám, hogy már minden dinócsontot kiástak. Erre azt mondtam: akkor pszichológus leszek! S azóta, hogy ezt kitaláltam, tartom magam a tervhez, vagyis igazából egy hóbortos álom miatt választottam ezt a szakmát. De a viccet félretéve, borzasztóan foglalkoztat az emberi lélek, és az emberi lélek rejtelmei, illetve a különféle praktikák, melyekkel azokat fel tudjuk tárni, hogy ezáltal egy kicsit jobban meg tudjuk ismerni az embereket.

Ebben a szakmában mi a legnehezebb, és mi a legkönnyebb?

– A legkönnyebb? Hú, hát nem is tudom, hogy ebben a szakmában létezik-e olyan, hogy legkönnyebb, mert egy borzasztóan összetett tudományág. Azt mondanám, hogy talán az a legkönnyebb, amikor kész adatokkal dolgozunk, és csak simán a statisztikai elemzését végezzük az általunk összegyűjtött adatoknak. Ez csak annyit jelent, hogy adatokat viszünk be a számítógépbe, és azokat elemezzük. Nagyon kevesen tudnak a pszichológiának erről az oldaláról. Nagyon sok matematika és statisztika van benne, ami nagyon ijesztőnek tűnik, de szerintem ez a legkönnyebb, a legnehezebb viszont az, amikor hús-vér emberekkel kell beszélgetni, és segíteni az ő problémáik megoldását.

Szabadka vagy Újvidék? Hol érzed jobban magad?

– Egyértelműen Újvidéken. Szabadkán születtem, ott jártam általános és középiskolába. Nem igazán érzem magaménak a várost, de persze szoktam honvágyat érezni. Szabadkának van egy sajátos légköre, ami nem engedi el az embert! Aki egyszer szabadkai, az szabadkai marad. Számomra a városnak inkább fojtó és negatív értelemben vett nosztalgikus érzete van, ezért az időm nagy részét Újvidéken töltöm. Ritkán is járok haza. Erre a kérdésre egyértelműen Újvidék a megfelelő válasz. Szívesen laknék itt, de ha úgy hozná a sors, akkor nem vetném el Szabadkát sem, mert mégiscsak a szülővárosom. Itt viszont sokkal több lehetőséget látok, sokkal jobban el tudnám képzelni a jövőmet!

Beszéljünk a hobbijaidról!

– Nem tartom magam annyira sokrétű embernek, mert úgy érzem, mindig van hova fejlődni, a hobbijaimat viszont nagyon szeretem, és ha egy kis szabadidőm van, akkor vagy tanulok, vagy ezeket a hobbijaimat igyekszem ápolni! Kezdjük az írással. Amióta megtanultam írni, azóta verseket írok, néha novellákat is. Általános iskolától egészen a középiskola első osztályáig főleg azért foglalkoztam többnyire versekkel, mert borzasztóan sok verset olvastam. Nagyon-nagyon jó tanító nénim volt az általános iskolában, aki úgy gondolta, hogy bennem az irodalom egy potenciális forrás lehet, ezért sok versenyre elküldött, amik közül kiemelném az ÁMV-t, amelynek nyolc éven keresztül rendszeres versenyzője voltam, és rendszerint valamilyen irodalmi kategóriában indultam (szavalás és versírás). Kezdetben gyermekverseket írtam, később áttértem a lírai versekre, de a novellaírással is megpróbálkoztam, ezek végigkísértek göröngyös utamon, majd ezeket a novellákat és a verseket felváltotta a slam poetry. Szabadkán a Cortexben ismerkedtem meg a slam poetryvel. Nagyon beleszerettem, azóta is benne vagyok! A MalomSlamnek harmadik éve rendszeres versenyzője vagyok. A KMV-n két évben is indultam ebben a kategóriában, először második, majd első helyezést értem el. A szavalással akkor kezdtem foglalkozni, amikor az írással is, több kisebb szavalóversenyen is részt vettem, de sajnos az egyetemen sokkal kevesebb lehetőségem van szavalással foglalkozni, vagy írással is, így most már inkább saját magamnak és a fiókomnak írok. A legutóbbi VMTDK-n a művészeti szekcióban indultam. József Attila költészetéből egy saját magam által összeollózott mini monológot adtam elő, talán ez volt az utolsó alkalom, amikor színpadon álltam versekkel.

Tóth Johanna

Tóth Johanna a tavalyi MalomSlamen

A nyelvek tanulása sem áll messze tőled!

– Ez valamikor 2011-ben kezdődött, amikor elkezdtem angolul filmeket nézni. Szép lassan elkezdtem viszonylag jól beszélni angolul, 12 éves koromra már megvolt a kommunikációs szint, és úgy döntöttem, hogy más nyelvekkel is megpróbálkozom. Így hát belefogtam a spanyol nyelv tanulásába, és ezt az egyetemen is folytatom. Emellett középiskolában németet is tanultam, ezt otthon szintén önszántamból folytattam és tökéletesítettem. Nagyon ritkán használom, de próbálom az általam elért szintet tartani, ezért olvasok és filmeket is nézek németül. Emellett még izlandiul tanulgatok. Nagyon alapszinten elgagyogok (Nevet), mivel nincs lehetőségem használni és tanulni sem. Egy nagyon-nagyon régi angol nyelvű könyvből és szótárból próbálom elsajátítani ezt a nyelvet.

Melyik volt a három legmeghatározóbb pillanat az életedben?

– Az első meghatározó pillanat az volt, amikor először színpadon álltam és szavaltam, és még élveztem is. Kiálltam, és szívből-lélekből szavaltam Terék Anna Körhinta című versét. Tizenhárom évesen szavaltam el a Szarvas Gábor Szavalóversenyen, s ez egy olyan pillanat volt, amikor az én életem és az érzéseim az enyémek voltak, és ezt megoszthattam a világgal! A második az volt, amikor beiratkoztam a pszichológiára, amikor elkezdtem tanulni az egyetemen. Rájöttem arra, hogy ha valami tényleg én vagyok és valamivel nekem tényleg foglalkoznom kell, akkor az a pszichológia. Úgy érzem, ha ezzel foglalkozom, tudok adni a világnak, magamnak, és nagyon sokat segíthetek az embereknek. A harmadik az előbb említett VMTDK-s szereplésem volt. Tudni kell rólam, hogy József Attila a kedvenc költőm, gyerekkorom óta borzasztóan szeretem. Kiállni a színpadra, és elmondani azokat a versrészleteket, amiket én kiemeltem és egy monológba öntöttem, olyan volt számomra, mintha én álltam volna ott a színpadon az én gondolataimmal, mintha én beszéltem volna az egész világnak, és az elmondott versek mintha csak kommunikációs csatornák lettek volna. Én, az érzéseim, semmi más!

Hogyan állsz a menni vagy maradni kérdéssel?

– Ambivalensen. Nagyon szeretnék itt maradni, nagyon szeretném, ha (mire befejezem az egyetemet) lennének ebben az országban olyan lehetőségek, amivel minőségi életet tudok élni. Amennyiben ezt nem tudom elérni itt, akkor mindenképpen a menni, mert úgy hiszem, hogy azokat a dolgokat, amiket szeretek, nem fogom feladni. Ha ebben az országban nem tudnék érvényesülni a szakmámban, akkor mindenféleképpen elmennék külföldre, mert a pszichológia talán az egyik legjobb dolog, ami történt velem az életben. Ebben az esetben valamelyik skandináv országban tudnám elképzelni a jövőmet.

Mit üzennél a múltbeli énednek?

– Azt üzenném neki, hogy legyen borzasztóan kitartó, mert nem olyan sötét minden, mint ahogyan abban a pillanatban tűnik. A legszomorúbb napban is meg lehet találni azt a pillanatot, ami örömöt kelt az ember lelkében. A múltbeli énem keresse a szépségeket minden egyes napban!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Tóth Johanna
„Tartom magam a tervhez” Tóth Johanna vagyok. Szabadkai. Odaadó. Keményfejű. Álmodozó. Kitartó. Feledékeny. Bohém. Excentr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 200: A SOROK KÖZT OLVASVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koronavírus a világ körül A globalizációnak számos előnyét tapasztaljuk a mindennapokban.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meddig kell még ülnünk? Riverside koncert a színházban – avagy túl sok kényelem a metálosoknak

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legutóbbi kiadvány borítója
Bánáti fém szelek A Downstroy magasba emeli a zene zászlaját Kikindán

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Támad a SKA!!
Kezdhetnénk talán a Büdösökkel Avagy Kommandante Állat Iván fűrészelt csövű sörétest nyom a herezacskómhoz

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás és Pámer Csilla
Az első szerelem a színházzal Szabadkának nemcsak két magyar színháza van, hanem több színjátszó csoportja is, ami fontos önkif...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az asztalon is kutyák (fotó: Horváth Zsolt)
A költő kutyái meg az én korcsaim Anti-Valentines Day – Rin Tin Tin, 2020. II. 15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Vegessence étterem egyik csücske
Sporhetsztori 86. 86. rész – Reménysugár

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A csendes gyilkos Habár az idő enyhe, a fűtési időszak még tart. Télen gyakoribbak a szén-monoxid-mérgezések otthon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan és mikor? Podcastvilág 3. rész: Tippek és trükkök a podcastok hallgatásához

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tűz és kardok balánföldjén Idei koncertkörútja során az olasz Rhapsody of Fire zenekar márciusban Szerbiába is ellátogat – f...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búbos Dávid (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Búbos Dávid Búbos Dávid vagyok, haveroknak Bubi. Színész vagyok a Kosztolányi Dezső Színházban immáron kerek ...

0 Hozzászólás | Bővebben +