: Címoldal: Gubik Korina: Zentai híd II. – 2019, 150x90 cm, akril, homok, vászon
Hátsó oldal: Gubik Korina: This Is Not A Pink Painting, 2019, 50x40 cm
Címoldal: Gubik Korina: Zentai híd II. – 2019, 150x90 cm, akril, homok, vászon Hátsó oldal: Gubik Korina: This Is Not A Pink Painting, 2019, 50x40 cm

A nők joga az egészséghez

: Címoldal: Gubik Korina: Zentai híd II. – 2019, 150x90 cm, akril, homok, vászon
Hátsó oldal: Gubik Korina: This Is Not A Pink Painting, 2019, 50x40 cm
Címoldal: Gubik Korina: Zentai híd II. – 2019, 150x90 cm, akril, homok, vászon Hátsó oldal: Gubik Korina: This Is Not A Pink Painting, 2019, 50x40 cm

Elég egyértelmű, hogy az egészséghez nemtől függetlenül mindenkinek joga van. Sokak számára meglepő lehet, hogy külön ki kell hangsúlyozni, hogy a nőket is megilleti az egészségügyi ellátás és a gyógyulás lehetősége. És való igaz, olyat nem szoktunk tapasztalni, hogy az öreg bácsit az öreg néni elé vegyék a vérvételre váró sorban, vagy hogy a sebész azt mondja, ő nem alacsonyodik le odáig, hogy megműtsön egy nőt. Ilyesmi legfeljebb A szolgálólány meséjében fordulhat elő, ahol a nőket amúgy sem veszi senki emberszámba, miért is tennék azt éppen az egészségügy területén?

Viszont alapvetően egy férfiak köré épülő társadalomban élünk. A rendszer nem szándékosan helyezi a nőt a férfi alá, egyszerűen így alakult ki az évszázadok során. Nem azért fontosabb a férfiak betegségeit meggyógyítani, mert az orvosok egyöntetűen állítanák, hogy egy férfi többet ér egy nőnél, hanem azért, mert a társadalmunkban a férfiak gyakrabban lesznek kutatók és orvosok, mint a nők, az pedig nem róható fel nekik, hogy a saját bajaik jobban érdeklik őket, mint másoké. Ehhez társul még az, hogy a kultúránk a nőket a férfiaknál hisztisebbnek tartja, akiknek a bajait nem is kell igazán komolyan venni. Tüsszög, köhög? Á, csak megfázott! Állandó hányinger gyötri? Nem kellene annyit idegeskedni!

Mindezt általában nem szándékosan csináljuk, hanem a szocializációnk miatt egyszerűen hajlamosabbak vagyunk a szemünket forgatva legyinteni akkor, ha történetesen egy nő sorolja fel az őt ért megrázkódtatásokat, mintha egy férfi mondja el szóról szóra ugyanazt. A patriarchális társadalomban jelenlévő hierarchia pedig a nőket a kiszolgáltatott szerep felé lökdösi: legyél anya, maradj otthon a gyerekkel, essél ki a karrieredből, tartson el a férjed. Aki meg kiszolgáltatott, az sosem fogja az érdekeit harsányan képviselni, és nem fog az orvos asztalára csapni, hogy „márpedig kiírod nekem azt a beutalót!”.

egészség

Amikor egyik rokonom tizenévesen sorrajárta a nőgyógyászokat, mert olyan erős volt a menstruációs fájdalma, hogy mozdulni sem tudott tőle, azok egyre-másra elhajtották. A középkorú doktor urak ugyanis azt feltételezték, hogy ők jobban tudják, mennyire fájdalmas a menstruáció, mint egy középiskolás, tapasztalatlan lányka, aki biztosan csak az iskolából akar lógni. Ma már, a „menstrual awareness” korában ez nem mindennapos dolog, de időnként még mindig hallani olyan történeteket, hogy az orvos csak legyint a problémára, mert szerinte „nem fáj az annyira” meg „mások is kibírják”.

A menstruáció egyébként is megosztó téma. Sokan nem szeretnek róla beszélni, merthogy undorító; pedig a nők a fél életüket úgy élik le, hogy havonta menstruálnak. Sokkal jobban járunk, ha nem tartjuk undorítónak a dolgot, ehhez pedig sokaknak szüksége van arra, hogy a hozzá közel álló férfiak se égbekiáltó problémaként vagy elhallgatni való átokként tekintsenek a néhány napos vérzésre. Ha természetes dologként fogjuk fel, az segít abban, hogy az orvosunknál is szégyenkezés nélkül beszéljünk a menstruációs problémáinkról, ez pedig az első lépés a gyógyuláshoz.

Nem sok változás történt azonban a szülőszobákban. Ez természetéből fakadóan megint csak a nőket érinti, hiszen nekik kell magukból kipréselniük egy háromkilós gyereket. Pont, ahogy az az elmúlt százezer évben is történt. Ennek ellenére a tapasztalat az, hogy a szülőszobán mindenki jobban tudja, hogyan kell szülni, mint maga az anya, aki a testében érzi a történéseket. Egy jó kórház nemcsak bababarát, hanem anyabarát is, ami például azt is jelenti, hogy vajúdni és szülni sem hanyatt fekve kell, hogy az orvos kényelmesen megvizsgálhasson, hanem lehet bárhogy, ahogy jólesik, és azt se mondja meg senki a szülő nőnek, hogy mikor „kell” nyomnia.

egészség

Aztán ott vannak a tipikusan nőket érintő betegségek és ezek szűrései. A mellrák és a méhnyakrák is jó eséllyel gyógyítható, ha idejében megtalálják, emiatt pedig a kockázati csoport számára egy-két évente javasolják a szűrővizsgálatokon való részvételt. Csakhogy arról nem sok szó esik, hogy mindennek lehetnek hátulütői is: a mellrák szűrése például eléggé fájdalmas lehet, a méhnyakrákra kapott álpozitív eredmény pedig hónapokra tönkreteheti az illető életét. Ettől még a szűrés fontos lehet, csak éppen érdemes megfelelően kommunikálni az egészségükért aggódó nőkkel (megalázás, fenyegetés és a személyiségi jogok megsértése nélkül), illetve jó lenne kifejleszteni fájdalommentes vizsgálati módszereket is. Mert ha valóban aggódunk a mellrák miatt, akkor olyan szűrési módszerre van szükség, amitől nem ijednek meg a nők. Márpedig a mell szétlapításától azért elég sokan megijednek. Mindeközben pedig arra is érdemes kitérni, hogy bár a csapból is a női betegségek szűrésének fontossága folyik, azzal jóformán senki nem foglalkozik, hogy hányan halnak meg évente prosztatarák miatt. Megértem, hogy a férfiaknak kellemetlen a vizsgálat, tényleg; de miért nem erőltetjük ezt is, ha már a nőket azzal fenyegetjük, hogy ha nem jársz szűrésre, majd nem fizet a biztosító, ha megbetegszel? Az egyenlő esélyekhez egyenlő bánásmódra, egyenlő szemléletre, egyenlő protokollra van szükség.

Egy kutatás szerint sok betegséget előbb diagnosztizálnak a férfiaknál, mint a nőknél, ami előbbiek kilátási esélyeit az utóbbiak felé emeli. A daganatos megbetegedéseket például 2-3 évvel, a cukorbetegséget 4-5 évvel később veszik észre az orvosok, ha a beteg nő. A nők és a férfiak megkülönböztetésére az egészségügy területén klasszikus példa a szívinfarktus, ami a két nemnél eltérő tünetekkel jár. Mivel a betegséget sokáig a férfiakra jellemzőnek tartották, ezért elsősorban őket vizsgálták, ami azzal járt, hogy a másféle tüneteket produkáló nőknél nem ismerték fel, hogy infarktusuk van.

Sok bajjal jár az is, hogy mást várunk el a nőktől, és mást a férfiaktól. Ha egy nő a remegő kezével állít be az orvoshoz, könnyen lehet, hogy elküldik a neurológiára, hiszen mi más baja lehetne egy nőnek, mint hogy baj van az idegeivel? Egy férfinál nagyobb eséllyel gondolkozik el az orvos azon, hogy mi más oka lehet még a tüneteinek – még egyszer mondom, nem azért, mert tudatosan hisztisnek tartja a nőket, hanem mert a kulturális közegünk afelé tereli őt, hogy egy férfit komolyan kell venni, de a nők csak problémáznak hülyeségeken.

egészség

Ráadásul a nőket még balesetek esetén sem védi semmi annyira, mint a férfiakat. Az autókat ugyan tesztelik, de ezeket a teszteket férfiakat mintázó bábukkal hajtják végre. Nem azért, mert az autógyárak szándékosan ki akarnak tolni a nőkkel, hanem mert sokáig senki se gondolt arra, hogy a két nem anatómiai felépítésében lévő különbségeknek egészen súlyos következményei lehetnek egy autóbaleset során. A nők általában alacsonyabbak a férfiaknál, ezért ha autót vezetnek, közelebb kell húzniuk az ülést a kormányhoz. Ezért pedig ha ütköznek, akkor könnyebben és nagyobb mértékben sérül meg a lábuk, mint az általában magasabb férfiaknak. A biztonsági öv pedig azért nem védi megfelelően a nőket, mert a tervezés során nem vették figyelembe, hogy a nőknek mellük is van.

Egyszóval az egészséghez való jog több annál, mint hogy elmegyünk az orvoshoz, és ő felírja az orvosságot. Komplex és az élet számos területét felölelő nézőpontváltozásra van szükség: annak elismerésére, hogy egy nő is ugyanolyan kompetens irányítója a saját életének és ugyanolyan kompetens ismerője a saját testének-lelkének, mint egy férfi.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: www.oecd.org
Jogi Kar te drága! DAY 210: LESZ, AHOGY LESZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A népművészet vonzásában Ördög Lórántnak hívnak. Kisoroszi vagyok. Ami legjobban jellemez engem: citera, népművészet, folk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A jövő kalandja rátok vár! Középiskolai tanulmányaimat a Nagybecskereki Gimnázium padjaiban töltöttem. A négy év elvégezte u...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fehér Miklós
A sport és az irodalom kiegészítik egymást A fiatalok és a sportkedvelők egyaránt ismerik Fehér Miklóst, a zentai fiú ugyanis Fekete normali...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kaland és zabolátlanság Idén már több mint húszéves a makói Thy Catafalque zenekar.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Made in NS
A kétfejű sarkon csinált bosszúja Vajdasági extrém bakeliten – Proslov/Ground Zero split

0 Hozzászólás | Bővebben +
: historynet.com
Növénylehelet; olykor üvegszilánkok Homérosztól G. A. úrig: Utazás a Kwai folyón át a meztelen és holt fák közé

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lyukérzék Gulisio Tímea: A szatír állatkertje – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha szakad a szalag A térdízület csontok, szalagok, inak és más szövetek összetett szerkezete.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (2/2) Podcastvilág 5. rész: Irodalom, nyelvtanulás és meditáció – mind egy helyen!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (1/2) Podcastvilág 4. rész: Hírműsoroktól a dokumentum-podcastokig

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tudni már unalmas. Csak tanulni érdekes.” (Kosztolányi Dezső)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás az Énekelt Versek XXV. Zentai Fesztiválján való részvételre A nemzeti összetartozás éve és az erős magyar közösségek éve, valamint Herceg János író halálának...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bru-tál is lesz az Assaulton A nevek 66 százaléka már kegyetlenbiztos

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ozsvár Róbert (fotó: Srdjan Pabllo Doroski)
Aki választ: Ozsvár Róbert ’89-es születésű, moholi, MESC-es színész vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Brestyánszki Dína (fotó: Pocsay Renátó)
Aki választ: Brestyánszki Dína Szabadkán nőttem fel, jelenleg Londonban élek. Hétéves korom óta foglalkozom zenével.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szalma László: Dada – akció, Szabadka, 1972
Számításoktól mentes A hetvenes években a jugoszláviai művészet igen népszerű volt és meghatározó jelleggel bírt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Roncsák Marcell (fotó: Ács Péter)
Aki választ: Roncsák Marcell Szeretem a nevem. Szabadkai vagyok, nem tudok elszakadni ettől a várostól. Gitározom, régen dobol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Plakátpályázat 2020 A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén hagyományosan a plakátpályázat eredményeit hirdetik ki le...

0 Hozzászólás | Bővebben +