Interjú Német Klaudióval történelemről, kutatásról, szabadidőről

Klaudióval két éve készítettem először interjút. Egy kávézóban ültünk, és az akkor megjelent könyvéről, a Makacs moroviciakról beszéltünk. Most újra szemtől szemben ülünk egymással. Két év sok idő. Ő megváltozott, ahogy minden változik körülöttünk… csak a történelem maradt a régi.

Három éve vagy egyetemista Szegeden. Milyen irányba terelődnek majd a tanulmányaid?

– A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet és Társadalomtudomány Karának harmadéves történelemszakos hallgatója vagyok. A középiskolai kutatásaimból adódóan szerettem volna történelemmel foglalkozni. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a tanári szakot vagy a sima történelem alapképzést válasszam-e. Aztán mégis a történelmi képzés és kutatás mellett döntöttem – mivel úgy gondolom, hogy ez az, ami adni tud egy megfelelő szakmai alapot, hogy a későbbiekben is megfelelő módon és színvonalon tudjam végezni a kutatásaimat.

Milyennek látod Szegedet?

– Szeged egy nagyon szép város és hangulatos egyetemistaközpont. Maga a képzés sem rossz, de az alapképzést követően Pestre szeretnék menni, mivel ott van a témavezetőm.

Hiányzik az otthoni környezet? Milyen gyakran jársz haza?

– Lokálpatrióta vagyok, és eleinte hiányzott az otthoni környezet, de mivel nagyon keveset tudtam hazajárni, egy időre ez az érzés kiveszett belőlem. Aztán amint lejárt a próbaengedélyem, és tudtam autóval ingázni Szeged és Ómoravica között, sokkal könnyebb lett. Így már hetente vagy kéthetente haza tudok járni.

Min dolgozol jelenleg?

– Jelenleg négy kutatáson dolgozom. Ebből két téma kötött – ezeket minél előbb szeretném befejezni. Csubela Ferenc halálának huszadik évfordulója apropóján végzek kutatást, és egy emléktábla kihelyezését kezdeményeztem a bácskossuthfalvi helyi közösség tanácsának az elnökénél, aki szívélyesen fogadta ezt az ötletet. A második munka, amellyel már régóta foglalkozom, a délvidéki vérengzésekkel van kapcsolatban, és azt kutatom, hogy amely településeken nem történtek vérengzések, miért nem történtek. Ez egy nagyon komplex és nehéz kutatás. Amikor eldöntöm, hogy lezárom a kutatást, mindig találok egy-két forrásmorzsát, amik után újabb hajsza következik. Az elkövetkező két évben mindenképpen szeretném befejezni! A harmadik kutatásomat egy jelenleg PhD-re felvételiző történész hallgatóval fogom készíteni, és amely az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezetpolitikájával kapcsolatos. A negyedik kutatásom egyelőre nagyon-nagyon távolinak tűnik – ez pedig Bácskossuthfalva második világháborús története. Ez különösen nehéz téma, mert olyan dolgokhoz kell nyúlni, ami magyar ember számára, főleg helyi lakosként, nagyon súlyosak – ezt moravicai helytörténészekkel együtt fogjuk kutatni. Az én fő feladatom az lesz, hogy az áldozatokat gyűjtsem össze (beleértve a Petőfi brigádos, a deportált, a délvidéki vérengzések áldozatait).

Hogyan választod ki a kutatásod témáját?

– Nekem nincs konkrét módszerem, amellyel kiválasztom a témákat. Általában olyan témákkal foglalkozom, ami aktuális, illetve ami felkelti az érdeklődésem.

Mennyire érdeklődnek a fiatalok a történelem iránt?

– Azt látom, hogy sok függ az előadótól, és ha megjelennek a diákok, és az előadás is elég hatásos, azt továbbadják egymásnak. A történelemnek vannak érdekes részei, viszont olyanok is, amelyek csak a történészeknek érdekesek. Azt látom, hogy az egyetemisták is egyre érdeklődőbbek – jövőre az lesz a célunk, hogy különböző szakkollégiumokba menjünk előadásokat tartani.

Milyen szerepet töltesz be a PROKON-ban?

– Idén áprilisban alapítottuk meg öten ezt a Civil Hallgatói Egyesületet, aminek az anyaszervezete már öt éve működik Budapesten. A szervezeten belül szerteágazó a tevékenységem. Egyrészt szervező vagyok, másrészt az internetes lapunknak, a metszet.infónak vagyok a szegedi szerkesztője. Ez egy elsősorban közéleti témákkal foglalkozó blog, ahová a tagjaink írhatnak véleménycikkeket, tanulmányokat, elemzéseket, de olyan rovatunk is van, amelyik történelemmel foglalkozik.

Mivel foglalkozol a szabadidődben?

– Az imént elmondottakból is kitűnik, hogy nem nagyon van szabadidőm. Az időm legnagyobb részét próbálom úgy beosztani, hogy hasznosan tudjam eltölteni. Amikor hazamegyek, akkor van némi szabadidőm, és ezt a családommal töltöm. Emellett néha sikerül leülnöm az ismerősökkel, barátokkal meginni valamit. Amíg csak két kutatásom volt, el tudtam menni edzeni is! (Nevet)

Hol szeretnél elhelyezkedni, miután befejezed az egyetemet?

– Ez egy nagyon nehéz kérdés. 6-7 év, mire befejezem a tanulmányaimat, és még PhD-zni is akarok. Egy egyetemen szeretnék maradni előadóként vagy kutatóként. De ez még a jövő titka.