Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Vers, 3. hely

Copfos

halványan még emlékszem

azokra a nyarakra, mikor sötétedésig kergettelek a játszótéren.

persze mindig elkaptalak. hagytad.

most már hiába kergetlek,

nem sikerül téged utolérnem.

próbállak még megfogni,

de nem sikerül áthidalni

a köztünk lévő fél világnyi távolságot.

fent, én lent,

jobbra, én balra,

mindhiába.

emlékszem az esti mesékre is,

akkor még te olvastad fel nekem,

sosem sikerült kivárnom a végét.

már akkor szebb volt az álom.

később a Fogtüntérrel együtt

az a mese is szertefoszlott,

hogy jobb vagyok nálatok.

néha még érzem a régi dezodorod illatát.

mára már nyomott cigarettafüst

terjeng a levegőben. úgy teszünk,

mintha nem éreznénk egymáson,

közben titkoljuk,

hogy tudjuk egymás titkait.

később már nem számoltuk a dobozokat.

se a cigarettásat,

se a nyugtatósat.

aztán elfogytak a szavak is,

csak olvasom a sikereidet,

és közben hiányzik az a copfos kislány,

aki akkor voltam,

mikor még fogtad a kezem.

Lakáshirdetés

Elköltöztél.

Előtte közösen béreltük ezt a teret.

Itt hagytad a füstöd, a sóhajaidat,

Az üres tejfölösdobozt a frizsiderben,

A kutyaszőrt a takarón.

Mindig mondtam, ne engedd be a kutyát,

Pedig én is beengedem.

De csak a mopszot, nem a labradort.

Itt hagytad a rosszul záródó ablakokat,

Hátha befúj a szél egy kis jószerencsét.

Itt hagytad a csöpögő csapot,

Átfolyattad rajta a sérelmeid.

Itt hagytad a csikkekkel kiégetett szőnyeget,

Próbáltad betakarni az önbecsüléseddel.

A falakat sosem festetted ki,

fehérek maradtak, kórházi falak,

kirekesztik az életet.

Képek helyett hazugságaid vannak kiakasztva,

nekem mondtad őket eddig.

Az ajtót nem zártad be,

Lehet, hogy vissza akarsz még jönni.

A hűtőn a cetli, az is a tied,

Csilla, az i-n a pont helyett szívvel.

Lehet, csak egy hirdetést kellene

feladnom:

Albérlőt keresek, üres a lelkem.

Képgaléria: