87. rész – Kettőhúsz a változás éve

Sok változást hozott magával az 5781. zsidó év, akárcsak maga a kettőhúszas. A tavasszal virágba borult „elmebaj” mindenki számára ismert. Az óvodáskorúaktól is elvárják, hogy ne csak a trónon csücsülő királyt ismerjék meg koronájáról. Sikítanak a higiéniai előírások a médiából, minden közterületről, tömegközlekedésből. Ne ülj ide, ne ülj oda! Mossál kezet, hordjál maszkot! Ne menj közel, meg ne puszild, át ne öleld, de meg se látogasd! Fertőtleníts, de mindent ám, kívül belül… úgy a jó, ha steril.

Steril közeg. Steril társadalom. Steril gondolatok. Béget a nyáj.

Minden, ami eddig normális volt, abnormálissá vált… és fordítva.

Önmagából kiforduló világ.

Csapból folyó korona.

Pánikbeteg társadalom.

Halálfélelem az arcokon.

Unom.

A karantén bevezetésével, a tömegközlekedés megszűnésével egyszerre olyan fontossá váltunk a cégnél (mi, egyszerű halandók!), hogy nem sajnálták a pluszban kidobott benzinpénzt, amit a popink jobbra-balra hurcolásáért kellett otthagyni a töltőállomáson. Sokaknak ez agyrém volt, számomra a mennyország. Az egy irányban másfél óra alatt megtehető, többszöri átszállással megvalósítható autóbusztúrát kábé félórás, sötétített üveges luxusautóval való utazásra cseréltem. Vigyorgott a lelkem (is). Ennyit számít az, ha az embert valóban megbecsülik!

Nem mi voltunk az egyetlenek, akik vállalati járgánnyal furikáztak. De akkor is, maga a nélkülözhetetlenség érzése… Fantasztikus! (Vajon mindenki nélkülözhetetlen?! Jogos a kérdés, mert valójában senki sem az, de mégis, egyes helyzetekben, egyes munkahelyeken, bizony, léteznek nélkülözhetetlen emberek, még ha csak szakácsok is.)

Bár ez az időszak már jó ideje a múlté. A büdös, alig döcögő városi közlekedés újra elkezdett járni. Újra ki lehet akadozni azon, hogy hatodszor javítják az XY utcát ugyanabban az évben, vagy mert újra tüntetések vannak, és az egész belváros le van zárva, te pedig hiába szeretnél gyorsan hazajutni... Reménytelen.

Talán ezért (is) kell/kellene örülnöm annak, amitől a (h)ideg ráz. Az 5781. év egyik legnagyobb változását érzem a bőrömön. Költözünk. Pakolunk, búcsúzkodunk, távolodunk gondolatban – és lassacskán a gyakorlatban is. Elhagyjuk a megszokott, belakott családi fészket.

Vár Kopaonik. A bizonytalan, az ismeretlen, a fagyos szelet a pofádba vágó, kanyargós utakon csúszkáló, egyelőre vadmenta-, citrom- és kakukkfűillatot árasztó Kopaonik.

A téli szezon kezdetéig nem fogok dolgozni, ami jó. De aggaszt az időszak, amikor már kénytelen leszek. Nyomaszt a növekvő távolság, amely elválaszt a családom többi tagjától. Félelemmel tölt el, hogyan fogadják majd a gyerekek az új lakást, ahol ideiglenesen fogunk lakni és korántsem ideális környezetben. Vajon sokat fogják mondogatni, hogy „Anyu, kérlek, menjünk már haza!”? Vajon mindig tudnak majd örülni a hatalmas birtoknak, az állatoknak, a friss levegőnek, a legelőnek, az erdőnek, a hónak? Vajon képes leszek megszokni a háziak állandó jelenlétét… és ők a mienket? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre a válasz a közeljövőben rejlik, és sosem gondoltam volna, hogy valaha aggódni fogok miattuk. Lazábbnak, alkalmazkodóbbnak hittem magam.

No, de félreteszem a szorongó gondolatokat. Mutatok egy szuper sütit, ami rettenet egyszerű és jól variálható. Okvetlenül próbáljátok ki körtével, fahéjjal és szegfűszeggel is! Az almát/körtét semmiképp ne sajnáljátok bele. Legközelebb lehet, már valami vargányás recepttel jövök, mert az lesz aktuális a gombaszedést követően! Addig is, ne menjetek túl sok ember közé, ne tüsszögjetek egymásra, és takonytörlés után mossatok kezet, pont úgy, ahogy anyu tanította. Alaposan!

FRANCIA ALMÁS KALÁCS

Hozzávalók egy 40x24 cm átmérőjű tepsihez:

• 2 csésze liszt

• 2 teáskanál sütőpor

• 0,5 tk. só

• 250 g puha, natúr vaj + a tepsi kikenéséhez

• 1,5 csésze cukor + 2 ek. a szóráshoz

• porcukor a díszítéshez

• 4 nagy tojás

• 2 tk. vaníliaaroma

• 6 evőkanál sötét rum

• 4 nagy alma (vagy 5 kisebb) – Granny Smith, Fuji vagy ki mit kedvel – hámozva, fél centis kockákra vágva (vagy ízlés szerint)

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt 180 fokra. A tepsit vékonyan mázold be vajjal (olajjal is lehet, sőt, tehetsz sütőpapírt a tepsi aljára, így elég, ha csak a széleit kened a sütőformádnak). Keverd össze a lisztet, a sütőport és a sót. Egy másik edényben mixeld krémesre a vajat a cukorral, egyenként add hozzá a tojásokat, majd a vaníliaaromát és a rumot. Ne aggódj, ha a masszád nem elég krémes. Lassan keverd bele a lisztes keveréket, majd egy spatula/fakanál segítségével az almát is. Öntsd bele a tepsibe, és egyengesd el a tetejét, ezután szórd meg két evőkanálnyi cukorral. Süsd hozzávetőlegesen negyven percig, vagy míg szép aranybarna nem lesz, és míg a fogpiszkáló ragacsmentesen ki nem jön belőle. Jó lenne, ha rácson hűtenéd, és tálalás előtt porcukorral leszórnád. Akár vaníliafagylalt is mehet mellé!

Forrás: www.onceuponachef.com