:

Biztonság és szabadság

:

Kisgyerekként számtalanszor hallottuk a szüleinktől, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad. Nem szabad megenni a gyógyszeresdoboz teljes tartalmát, nem szabad kiszaladni a labda után az útra, nem szabad forró pogácsát enni, konnektorba nyúlni, idegen kutyákat megsimogatni. Pedig gyerekként ezek igencsak jó mókának tűnnek. Éppen ezért van szükségünk a korlátokra: az értelmi kapacitásunk és a tapasztalataink még nem elegendőek ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjunk hozni. Amíg kicsik vagyunk, a szüleink felelnek értünk, ők ügyelnek a biztonságunkra, ők mondják meg, mit szabad, és azt is, hogy mit nem.

Ahogy növünk, úgy ismerjük meg egyre jobban a minket körülvevő világot. A sok szülői tiltás belsővé válik, már nincs szükség arra, hogy folyton a nyomunkban legyenek. Kisiskolás korunkban már automatikusan szétnézünk, mielőtt átmegyünk a zebrán, és bár a fizikaórákkal még évekig nem találkozunk, már eszünkbe sem jut konnektorba dugni az ujjunkat. A korlátok azonban nem tűnnek el, csak újakkal találkozunk: ne állj szóba idegenekkel, ne feleselj a tanító nénivel, ne hozz haza minden kóbor macskát a játszótérről!

Aztán ahogy jön a kamaszkor, egyre nehezebben éljük meg a szülői tiltásokat, és egyre inkább úgy érezzük, hogy feleslegesen korlátoznak minket a szabadságunkban. Hiszen elég értelmesek és felelősségteljesek vagyunk ahhoz, hogy felmérjük, mikor ihatunk alkoholt és mennyit, és abban is biztosak vagyunk, hogy a különböző illegális kábítószerek sem igen árthatnak nekünk, ha nem visszük túlzásba a használatukat. Apánk egészen biztosan téved, amikor azt hiszi, részegen nem tudunk biciklit hajtani, és anyánk is mindenféle hülyeséget összehord, például azt, hogy egyetlen védekezés nélküli alkalomtól is teherbe lehet esni. Nyilvánvaló, hogy a tizenévesek ellen az egész világegyetem összeesküdött, nem véletlenül mondja sok szakember, hogy a kamaszkor a legnehezebb időszak az ember életében.

A fenti eszmefuttatásból talán jól látszik, hogy a biztonság és a korlátok kéz a kézben járnak. Nincs biztonságban az a kisgyerek, akinek nem fogják a kezét a forgalmas úton, és az a tizenéves sem, akinek a szülei bármit megengednek. A szabadság és a biztonság végeredményben egymással ellentétes fogalmak: minél nagyobb a szabadságunk, annál kevésbé vagyunk biztonságban.

freedom

Vagy mégsem egészen. Hiszen ahogy érünk, úgy tudunk egyre felelősségteljesebben viselkedni, és úgy tudjuk egyre nagyobb mértékben szavatolni a saját biztonságunkat és a körülöttünk élőkét. Ahogy egy tizenöt éves sem rohan oda eszeveszetten minden kóbor kutyához, úgy előbb-utóbb azt is belátjuk, hogy ha már túlságosan is meglódult az a pálinkásüveg, sokkal jobban járunk, ha egy józan barátot vagy rokont kérünk meg a fuvarozásra, nem pedig magunk próbálunk hazáig vezetni.

Érdekes megfigyelni, hogy egy társadalom mennyire tartja felelős, önmagukról gondoskodni képes embereknek az állampolgárait. Az például, hogy illegális a marihuána használata, arra utal, hogy a döntéshozók szerint az emberek nem képesek határt szabni maguknak. Valószínűleg azt feltételezik, hogy a kipróbálók, a rekreációs használók jelentős része súlyos függővé válik, vagy keményebb, erősebb függőséget okozó szerekre tér át. Ugyanígy elmondhatjuk azt is, hogy ha jogosítványt 18 éves kortól lehet szerezni, akkor az azt feltételezi, hogy a kiskorúak még nem tudnak felelős döntéseket hozni, de a nagykorúakat már beengedhetjük a forgalomba. Az alapvetés az, hogy egy tizenhét éves talán még nem tartja fontosnak, hogy bekösse magát, és számára talán még jó buli, ha padlógázzal áthajt a piroson, miközben egy néhány évvel idősebb (és ebből következően érettebb) társa már nem száguldozik felelőtlenül.

Más országokban az egyes kérdésekről egészen másképp gondolkodnak. Például a marihuánát az alkoholhoz hasonlóan elérhetővé teszik az emberek számára, és csak azokat büntetik, akik nem viselkednek felelősségteljesen, nem pedig az összes használót. Szerintük nem mindegy, hogy valaki hétvégén, a kanapén elfeküdve nyúl tudatmódosító szerekhez, vagy például vezetés közben, esetleg sebész lévén egy műtét előtt. Amerikában tizenhat évesen a legtöbben már vezetnek autót, ráadásul nem kell gyakorlati tanfolyamra járniuk: elég, ha a szülő mellettük ül, míg ők vezetni tanulnak. Egy amerikai tizenéves vajon felelősebben áll hozzá a dolgokhoz, mint egy európai…? Ez összességében nem valószínű, inkább társadalmi és gyakorlati okai vannak annak, hogy amint lehet, megengedik a gyerekeknek a vezetést.

Sok olyan kérdés van még, ami felveti a szabadság és a biztonság viszonyát. Például a kényszergyógykezelés. Egy felnőtt ember miért is ne dönthetne úgy, hogy öngyilkos lesz, esetleg a világtól elvonulva, teljesen magába fordulva él, még akkor is, ha ez a többség szerint „nem normális”? Másrészt pedig a depressziós embert miért kellene hagynunk dönteni a saját életéről, amikor tudjuk, hogy gyógyszeres és terápiás kezeléssel gyógyítható az a sok szenvedéssel járó, megváltozott tudatállapot, amit a betegsége okoz nála? És ha már az egészségügynél tartunk: meddig van jogunk visszautasítani a kezelést? Szülőként van-e jogom arra, hogy döntsek a gyerekem életben tartásáról? Hiszen senki se tudhatja jobban, hogy mennyit szenved egy beteg kisgyerek, mint az anyja meg az apja, akik nap mint nap mellette vannak. A legtöbbünk arról is szívesen döntene, hogy egy vakbélműtét után bent maradjon-e megfigyelésre a kórházban, vagy inkább otthon lábadozzon. Biztosan sokan vannak, akik egy szívinfarktust is otthon hevernének ki a legszívesebben, de hát ki tilthatja meg nekik, hogy önveszélyesek legyenek?

freedom

És vannak ennél jóval hétköznapibb példák is: A liftet hat embernél többnek használni tilos! A bányatóban fürödni tilos! Az építkezési területre bemenni tilos!

Persze, mindnyájan értjük, miért tilos mindez: mert veszélyes. De azért mégis van különbség, hogy ezekről a tiltásokról beszélek, vagy arról, hogy tilos szemetelni, benzinkúton rágyújtani, ittasan autót vezetni. Ez a különbség pedig abban rejlik, hogy kit veszélyeztetünk: csak magunkat, vagy másokat is. A szétdobált sörösdobozok mások számára is tönkreteszik a városképet, egy felrobbanó benzinkút sokakat megölhet, és egy karambolban is megsérülhetnek olyanok, akik szabályszerűen közlekednek. Ezzel szemben ha megfürdök a bányatóban, akkor lehet, hogy megfulladok, de aki nem fürdik velem, annak nem lesz semmi baja, és egy lezárt építkezési területen is csak az én fejemre eshet egy gerenda, a kint maradt barátaiméra nem.

Sokan úgy érvelnek, hogy az ember élete mindennél fontosabb, a biztonság a legnagyobb kincs, ezért igenis korlátozni kell az embereket, ha nem akarjuk, hogy önveszélyessé váljanak. Nincs is ezzel az érveléssel semmi baj. A másik oldal szerint a szabadság, a felelősségteljes döntés lehetősége fontosabb, mint az egyén biztonsága, ezért amíg másokra nem jelent veszélyt, addig mindenki azt tehet, amit csak akar. Ez az érvelés sem marad alul a másikkal szemben. Egyszerűen arról van szó, hogy két különböző értékrend csap össze: a biztonság, vagy a szabadság a fontosabb?

Az értékrendbeli különbségek sajátsága, hogy objektíven nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az a döntés a jó. Egyensúlyozni kell a kettő között, de jó, ha tudjuk, hogy mindenkinek megfelelő megoldást úgysem fogunk soha találni.

Ennek ellenére, ha társadalmi szinten nem is tehetünk sokat, a saját közösségünkben érdemes meghallgatni a másik érveit. Így megismerjük egymás álláspontját és értékrendszerét, és ha végül nem is születik nekünk tetsző megoldás, legalább megértjük, hogy a konfliktus oka a két fél által képviselt értékrendszerben rejlik, nem pedig valamelyikünk rosszindulatú személyiségében.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Csikós Tibor a gyerekekkel
„A fejlődésed kulcsa ott van a kezedben” Csikós Tibivel tavaly nyáron találkoztam először. Szabadegyetem volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Enis és az úszók egy csoportja
„A hobbim a munkámmá vált” Enis Beharović vagyok. 24 éves. Zentán születtem. Kommunikatív. Kitartó. Segítőkész. Találékony. ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! Day 231: LÓG A LÁBA LÓGA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Biztonság és szabadság Kisgyerekként számtalanszor hallottuk a szüleinktől, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Aki gyűlöletből gyilkol, annak gyilkol a riffje is
Járvány járt a lombok alatt 2. A fertőzés neve: Jó zene – Szubjektív élménybeszámoló a nyár legjobb négy napjáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A színfalak mögötti dráma Avagy mi kell egy jó sportos dokumentumfilmhez?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Francia almás kalács
Sporhetsztori 87. 87. rész – Kettőhúsz a változás éve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tehetsz a szíved egészségéért A szívünk a vérkeringés központi szerve, a mellkasban a tüdőszárnyak között helyezkedik el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Olvasási verseny középiskolásoknak A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete a középiskolás korosztálynak meghirdeti a Gion Nándor O...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A La Sabaneta börtön
Börtön – átok, vagy áldás? – 2. rész A szabadságvesztésnek több formája van, de mi e helyütt beszéljünk a börtönről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Munjin Andrea (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Munjin Andrea Munjin Andrea (Vörös). Harminc éve születtem. Szenttamáson éltem, most szabadkai lettem.

0 Hozzászólás | Bővebben +