: Csikós Tibor a gyerekekkel
Csikós Tibor a gyerekekkel

„A fejlődésed kulcsa ott van a kezedben”

: Csikós Tibor a gyerekekkel
Csikós Tibor a gyerekekkel

Csikós Tibivel tavaly nyáron találkoztam először. Szabadegyetem volt. De most, most van. 2020 van, és Tibi már Erdélyt is megjárta, és az ottani gyerekekkel foglalkozott – tanított és személyiségfejlesztett.

Amikor elhatároztam, hogy interjút készítek vele, tudtam, hogy a sablonosnak tűnő kérdéseimre nem karótnyelt válaszokat fogok kapni. Ez viszont így olyan Tibis, olyan pozitív, olyan motiváló!

Megj.: Az interjú még Tibi ott-tartózkodása alatt készült.

Melyik programon keresztül mentél ki Erdélybe, hogy találtál rá?

– Elöljáróban hadd mondjam el, hogy néhány évvel ezelőtt még el sem tudtam képzelni, hogy én majd gyerekekkel foglalkozok, főleg azért, mert végzettségem szerint gépészmérnök vagyok. A Vajdasági Ifjúsági Fórumban (VIFÓ) töltött éveim alatt jöttem rá arra, hogy habár érdekel a gépészet, mégis éreztem magamban egy kíváncsiságot, hogy vajon hogyan működnek az emberi kapcsolatok, maga a szervezetvezetés és úgy általában maga ez a humán terület. Így erre is fókuszáltam a figyelmemet a tanulmányaim mellett, és be kell valljam, annyira megtetszett, hogy immáron ötödik hónapja vagyok a Petőfi Sándor Programmal kinn Erdélyben, ahol egy gyermekházban tartok személyiségfejlesztő foglalkozásokat, és magyar nyelvet tanítok gyerekeknek. Értelemszerűen ez nem úgy ment, hogy akkor én most egyik napról a másikra, nulla felkészültséggel nekivágtam, hanem a VIFÓ-s éveim alatt jártam ilyen képzésekre, és gyakorlati tapasztalatokat is szereztem a Személyiség- és közösségfejlesztő diákhétvégéken trénerként való részvételemmel. Már csak azért is volt ezt fontos elmondanom, hogy lássátok, mennyire fontos a tapasztalat egy ilyen programnál. A VIFÓ-nak köszönhetően találkoztam a Petőfi Sándor Programmal, amit Magyarország Nemzetpolitikáért felelős Államtitkársága hirdet meg minden évben, és úgy gondoltam, pont itt az ideje belevetni magam az ismeretlenség tengerébe, és egy olyan új tapasztalatnak átadni magam, amit már nagyon régen éreztem. A jelentkezés után már csak arra vártam, hogy jelezzék, elfogadták a pályázatomat, és hogy mikor kell mennem interjúra. Szerencsére a pályázatomat megfelelőnek találták, és készülhettem is az interjúra. El kell mondjam, nagyon izgultam, sőt… talán egyik állásinterjúmnál sem voltam ennyire ideges, mint ott. A felkészülés alatt még nem is volt gond, hanem ahogy közeledett az interjú időpontja, úgy váltam egyre idegesebbé, ami úgy mutatkozott meg, hogy konkrétan az odaúton alig tudtam beszélni, annyira feszült voltam, nem is azért, mert nem voltam tisztában azzal, hogy milyen tapasztalataim vannak, vagy hogy milyen területeken dolgoztam eddig, hanem inkább a gondolat, hogy ezen áll vagy bukik, ki tudok-e jutni Erdélybe, ami nagy álmom volt.

Csikós Tibor

Fiatalok nagy munkában

A célországot te választottad ki?

– Igen. A pályázati adatlapon meg tudsz jelölni három országot, ahova szeretnél menni, értelemszerűen az első helyre azt írod, ahol a legjobban szeretnél szolgálatot teljesíteni, és ezt is figyelembe veszik a döntésnél. Maga az interjú rövid volt, és inkább arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire állod meg a helyed egy teljesen új környezetben, ahol nem ismersz senkit, hogyan találod fel magad teljesen ismeretlen helyzetekben vagy környezetben. Az interjú közben a szalmázás nem az a módszer, ami eredményre vihet benneteket. Fontos volt az is, hogy milyen tapasztalataid vannak, de ennél talán még fontosabb az, hogy mennyire vagy határozott és mennyire látják rajtad, hogy valóban meg tudsz birkózni nehéz feladatokkal vagy az új környezet adta helyzetekkel. Én mindenképpen arra bátorítalak benneteket, hogy ha éreztek magatokban kihívást arra, hogy segítsétek a Magyarország határain túl élő magyar közösségek munkáját, és még attól sem riadtok meg, hogy tanuljatok valami újat magatokról is, ez mindenképp a ti programotok.

Milyen feladatokat látsz el?

– Mint már a fentiekben is említettem, engem Erdélybe küldtek egy egészen pici faluba, amit Vicének hívnak. A lakossága körülbelül 200 fő. Ott található a Szent István-ház, amely a Possibilitas Egyesülethez tartozik, és ahol én is a szolgálatomat teljesítem. Fő feladataim a magyar nyelv oktatása és a személyiségfejlesztés. A magyar nyelv oktatása azért érdekes, mert ez ideig semmi ilyen jellegű tapasztalatom nem volt. Hogy őszinte legyek, kétkedve is álltam hozzá, hiszen ezekkel nyelviskolák foglalkoznak, nem is beszélve arról, hogy mi van, ha valamit rosszul csinálok, rosszul magyarázok, vagy el sem tudom magyarázni. A kezdeti félelmek után arra gondoltam, hogy azért mentem ki, hogy segítsem a közösséget, és hogy új dolgokat tanuljak meg, ezért egy csomót olvastam a neten található anyagokból. Természetesen nem véletlenül vannak nyelviskolák, így konkrétumokat nem is találtam magával a nyelvoktatással kapcsolatban (miért is lenne könnyű a munkám), inkább olyan tanulmányokat fedeztem fel, hogy milyen hozzáállása kell hogy legyen a tanárnak. Ezt felhasználva, illetve a logikát alkalmazva állítottam össze egy kilenc hónapos nyelvi oktatós kurzust, és azóta is ezt használom. Maga a személyiségfejlesztés pedig nagyon fontos, mert ezek a gyerekek sok traumán mentek keresztül, ami sokunknak talán felfoghatatlan, aki pedig olyan dolgokon esett át, azoknak van a leginkább szüksége a támaszra, a segítségre és az életre való nevelésre, így én ezt teszem a legjobb tudásom szerint.

Csikós Tibor

A lenyűgöző erdélyi táj

Milyen Románia a te szemszögedből?

– Mindig is érdekelt Erdély. Rengeteget hallottam már róla, persze képeket is láttam, de az nyilván nem ugyanolyan, mint amikor ott vagy, és átéled. Az első benyomásom is körülbelül ugyanaz volt, mint amit most érzek. Hihetetlen. A táj, az erdők, a levegő, az emberek… Nagyon megfogott, és ez az, amiért igazán hálás vagyok a programnak. Érdekes, hogy az ottani emberek is használnak egy csomó román szót, pont úgy, mint mi itthon szerbet, nem beszélve a fogalmazásról. Volt egyszer, hogy egyik kislány sírt reggel, kérdeztem is az egyik nevelőtől, hogy mi történt, mire ő azt válaszolta, hogy nem kapta meg a kabátját… Mondom, rendben, de kitől? Láttátok volna a nevelő arcát, mire mondta, hogy hát nem kapta meg. Mondom, most vagy én értek valamit rosszul, vagy valami fura dolog történik, mire kiderült, hogy ők ott úgy mondják azt, amikor nem találja meg valaki, amit keres. És egy csomó ilyen van, például a kakaós kávé, ami igazából kakaós tej, csak ott így nevezik. Nagyon érdekes számomra ez, és remélem, még sok hasonló szóval vagy mondattal fogok találkozni.

Van-e meghatározó élményed?

– Húú… Történt egyszer, hogy el kellett intéznem valamit, és elindultam gyalog. Séta közben az út szélén két idősebb néni beszélgetett, és ahogy közeledtem, leszólítottak, kérdezgettek, meséltek, és mire el tudtam indulni, azt is elfelejtettem, hogy miért indultam el. Az a nyitottság, befogadás, élethez való hozzáállás és közvetlenség, amit ott tapasztaltam, számomra eddig ismeretlen volt. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam. Van mit tanulni tőlük.

Mi a terved ilyen téren a jövőben?

A program vége után lesz még egy programlezárásunk Budapesten, beszámolókkal és minden ehhez hasonlóval. A Petőfi Sándor Programon kívül (aminek a célkeresztjében a szórvány van, vagyis főképp a Kárpát-medencei magyarság) van még a Kőrösi Csoma Sándor Program (amely pedig a diaszpóra magyarságával foglalkozik). E tapasztalataim után úgy gondolom, hogy azt is ki fogom próbálni, hogy egy másik szintre léphessek. Érdekel, hogy ezeken a helyeken milyenek az emberek, a magyarság helyzete, és úgy általában, hogy milyen az a világ. Arra bátorítok mindenkit, hogy amíg van lehetősége, próbálja ki e programok egyikét. Én személy szerint e program segítségével sokat tanultam, és ha valaki nem is feltétlenül ezért vállalja be, de a tájak, az emberek, a helyzetek és saját magunk megismerése mindenképpen olyan dolgok, amik újabb fontos lépcsőfokok lehetnek az életünkben. Legyünk bátrak és kalandvágyók, lehet, hogy valakinek pont ránk van szüksége, akár programszervezés, akár támasz tekintetében. A fejlődésed kulcsa ott van a kezedben, s ha már ott van, miért ne nyitnád ki az ajtót?

Fotók: Csikós Tibor

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Csikós Tibor a gyerekekkel
„A fejlődésed kulcsa ott van a kezedben” Csikós Tibivel tavaly nyáron találkoztam először. Szabadegyetem volt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Enis és az úszók egy csoportja
„A hobbim a munkámmá vált” Enis Beharović vagyok. 24 éves. Zentán születtem. Kommunikatív. Kitartó. Segítőkész. Találékony. ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! Day 231: LÓG A LÁBA LÓGA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Biztonság és szabadság Kisgyerekként számtalanszor hallottuk a szüleinktől, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Aki gyűlöletből gyilkol, annak gyilkol a riffje is
Járvány járt a lombok alatt 2. A fertőzés neve: Jó zene – Szubjektív élménybeszámoló a nyár legjobb négy napjáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A színfalak mögötti dráma Avagy mi kell egy jó sportos dokumentumfilmhez?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Francia almás kalács
Sporhetsztori 87. 87. rész – Kettőhúsz a változás éve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tehetsz a szíved egészségéért A szívünk a vérkeringés központi szerve, a mellkasban a tüdőszárnyak között helyezkedik el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Olvasási verseny középiskolásoknak A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete a középiskolás korosztálynak meghirdeti a Gion Nándor O...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A La Sabaneta börtön
Börtön – átok, vagy áldás? – 2. rész A szabadságvesztésnek több formája van, de mi e helyütt beszéljünk a börtönről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Munjin Andrea (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Munjin Andrea Munjin Andrea (Vörös). Harminc éve születtem. Szenttamáson éltem, most szabadkai lettem.

0 Hozzászólás | Bővebben +