:

Társadalmi igazságosság

:

Nem sok olyan dolgot találhatunk a világban, amivel kapcsolatban a többség azonos véleményen van, de azt hiszem, az mégis ilyen, hogy a társadalmi berendezkedésnek igazságosnak kell lennie. Abban már minden bizonnyal kisebb az egyetértés, hogy mitől is igazságos egy társadalom. Esetleg attól, hogy a javakból (mint amilyen a megbecsültség, a jövedelem, a vagyoni helyzet vagy a szabadság) mindenki egyforma arányban részesül? Vagy attól, hogy a kiváltságosaknak több jut belőlük, az elnyomottaknak meg kevesebb? Netán attól, hogy a kiváltságra nem születni kell, hanem ki kell azt érdemelni? De mégis, hogyan? Ésszel, erővel, csellel? És ki mondja meg, hogy az ügyvéd, a webfejlesztő, a fodrász vagy a háztartásbeli munkája ad-e többet a társadalomnak, és jogosítja föl ezáltal a művelőjét arra, hogy a közösből nagyobb részt kaparintson meg, mint mások?

Szóval igen, könnyű mondani, hogy a jó társadalom igazságos, de annál nehezebb meghatározni, miben is rejlik pontosan ez a nagy igazságosság.

Ha egy társadalomban nem avatkozunk bele abba, hogy hogyan zajlik a javak elosztása, az egészen biztosan egyenlőtlenségeket fog szülni. Persze mondhatjuk, hogy nem baj, mi ezt tartjuk igazságosnak, de azért többnyire minden országnak van szociálpolitikája, vagyis minden ország igyekszik egy kicsit igazságosabbá tenni a közösből való részesedést. Ennek egyik módja az adók és a járulékok beszedése, majd ennek a szétosztása. Ezt nevezik társadalmi újraelosztásnak. Az elképzelés az, hogy a gazdag emberek meg a nagy vállalkozások sok pénzt fizetnek az államkasszába, de ebből nem mindet ők kapják vissza különféle támogatások formájában, hanem például a közalkalmazottak (fizetésként), a nagycsaládosok (gyerekek után járó támogatásként) vagy a civil szervezetek (pályázati pénzekként). Tehát a társadalom által termelt jövedelem egy részét az állam újraosztja, egy kicsit igazságosabbá téve ezzel a világot.

Ezzel két ponton is vitatkozhatunk. Egyrészt mitől igazságos az, hogy aki sokat fizet be, az kevesebbet kap vissza? Hát a szolidaritás meg a közös társadalmi érdek miatt, hiszen igencsak bajban lenne az oktatás, ha az iskolák nem kapnának pénzt a működésre, és a szülők befizetéseiből kellene biztosítaniuk a fenntartást és a tanárok meg a többiek fizetését. Ez valószínűleg nagyon hamar a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetne, hiszen a nem elég gazdag családoknak nem lenne pénzük a gyerekeik oktatására, így azok örülhetnének, ha egyáltalán írni és olvasni megtanulnának.

igazság

Másrészt azt is látni kell, hogy a társadalmi újraelosztás Robin Hood-os fölfogása (mármint hogy amit a gazdagtól elveszünk, azt a szegénynek adjuk) nem mindig állja meg a helyét. Például az állam támogatja a felsőoktatást. Továbbtanulni azonban köztudomásúan nem a mélyszegénységből érkező fiatalok fognak, inkább azok, akik középosztálybeli vagy egyenesen jómódú, értelmiségi családból származnak. Tehát a felsőoktatás támogatottságából a jobb helyzetben lévők profitálnak, annak ellenére, hogy az adót azoktól is beszedik, akiknek a fizetése korántsem éri el az átlagkeresetet. Mégsem általános jelenség, hogy egy ország meghagyja teljesen fizetősnek a felsőoktatást, hiszen akkor már tényleg csak a leggazdagabbaknak lenne esélyük elvégezni egy jó egyetemet, ezáltal pedig egykettőre megnőnének a társadalmi egyenlőtlenségek. Hasonló a helyzet a kultúrával is: a színházaknak és a múzeumoknak adott támogatások közvetett haszonélvezői (a színház- és múzeumlátogatók) többnyire nem a legszegényebb társadalmi rétegből kerülnek ki – mégis, ha magunknak kéne megfizetni egy-egy előadás vagy kiállítás teljes árát, többségünknek nagyon ritkán lenne alkalma kulturális programokon részt venni.

Így aztán eléggé nyilvánvaló, hogy valamilyen mértékű és formájú újraelosztásra szükség van. Mégpedig lehetőleg olyanra, ami a kevésbé igazságostól az igazságosabb felé mozdítja el a társadalmat. Azt pedig, hogy mi az igazságos, már számtalanszor próbálták megfogalmazni, sőt még ma is folyton újra- és újradefiniálják. Mert valahogy soha nem akar eljönni az az idő, amikor a társadalom minden tagja úgy érzi, hogy ez az, megérkeztünk, elértük az igazságos világot, nincs tovább! Ez a pont lenne egyébként az olasz közgazdászról elnevezett Pareto-optimum, amikor már nincs helye további változtatásoknak, hiszen nem avatkozhatunk be úgy, hogy senki se járjon rosszabbul.

A Biblia szerint a helyes cselekedet az igazságos. Arisztotelész ennél árnyaltabban fogalmazott, és kétfajta igazságosságot különböztetett meg. Az egyik a jogszerűséget jelenti, ami a politikai demokrácia alapja: úgy szolgáltatunk igazságot, hogy közben minden erre vonatkozó szabályt betartunk. Például megtartjuk a tárgyalást, figyelembe vesszük a bizonyítékokat, és a jogszabályok alapján járunk el, akárki legyen is a vádlott. Tehát ami a törvény szerint történik, az csakis igazságos lehet. A másik fajta arisztotelészi igazságosság az erények együttesét jelenti: egyrészt azt, hogy a társadalmi javakból az kapjon többet, aki több polgári erénnyel rendelkezik, másrészt azt, hogy ha magától fölmerül egy igazságtalanság, akkor azt az igazságszolgáltatás kiigazítsa.

igazság

Napjainkban is számos igazságosság-elmélet létezik. A haszonelvű felfogás szerint az az igazságos, ami a társadalom jóléte szempontjából hasznos. Vagyis az újraelosztásnál arra kell figyelni, hogy a végeredmény minél többeknek jó legyen, és senkinek se legyen rosszabb. A társadalmi igazságosság egyébként is sok kérdést fölvető fogalmával talán a libertariánusok birkóztak meg a legelegánsabban, akik gordiuszi csomó módjára vágták át a problémát. Szerintük a legfőbb érték az egyéni szabadság, ami a tulajdonhoz való jog és a piac révén valósul meg. Márpedig igazságos vagy igazságtalan csak az ember lehet, a piac nem. Ez azt jelenti, hogy ha az egyéni szabadságot helyezzük előtérbe, akkor értelmét veszíti az a fogalom, hogy „társadalmi igazságosság”.

Érdemes még megemlíteni John Rawls amerikai filozófus elméletét, aki szerint az igazságosság az egyik legfontosabb dolog egy társadalomban. Ahhoz, hogy az igazságos társadalmi berendezkedést megteremtsük, először is képzeljünk el egy alaphelyzetet. Meg akarjuk határozni és ki akarjuk osztani a társadalmunkban lévő összes pozíciót, de úgy, hogy véletlenszerűen fog eldőlni, kinek milyen szerep jut majd. Ekkor tehát senki se tudja előre, hogy ő maga milyen pozíciót fog kapni, ezért mindenki azon lesz, hogy még a legrosszabb pozíció is elég jó legyen. Hiszen mi van, ha éppen nekem jut? Nem nehéz belátni, hogy sokkal igazságosabb lenne egy így megteremtett társadalom, mint azok, amikben nap mint nap él az emberiség. Ennek kapcsán két alapelvet fontos vázolni. Az egyik a különbözeti elv, ami alapján a társadalmi javakat egyenlően kell elosztani az emberek között, kivéve akkor, ha az egyenlőtlen elosztással éppen a legrosszabb helyzeteken lehetne javítani. A másik pedig az ellensúlyozás elve, vagyis az, hogy ha valaki nem megérdemelten jut előnyökhöz másokkal szemben, akkor az újraelosztással ezt ellensúlyozni kell.

Az egyértelmű, hogy egy beavatkozásoktól mentes társadalom nagyon is egyenlőtlen, s ezen a javak újraelosztásával valamennyire segíteni lehet. Persze, csak ha akarunk, és nem áldozunk föl mindent az egyéni szabadság meg a piac oltárán.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Sétáló János
„Nálunk családi hagyomány az orvostudomány” Sétáló János vagyok. Bácskossuthfalváról származom, ott töltöttem a gyerekkoromat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 258: EGYETEM VERSUS COVID–19

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Társadalmi igazságosság Nem sok olyan dolgot találhatunk a világban, amivel kapcsolatban a többség azonos véleményen van,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legutóbbi lemez borítója, Jacsó Balázs munkája
Kőbe vésett fém 2. Ahriman – Metál és misztika

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ezer forró pillanat
Nemsokára megszületik Red Hot Chili Peppers: Blood Sugar Sex Magik – 1991

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenki csinálja Icarus (2017)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Értetek A Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér irodalmi pályázatának első díjas alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csipkebogyó
Sporhetsztori 91. 91. rész – Emlékezz rám

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kamaszkori nyavalya Az akne gyakori bőrbetegség. Akkor fordul elő, amikor a szőrtüszők eltömődnek faggyúval és elhalt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Stílus és luxus Sollentuna börtönében
Börtön – átok, vagy áldás? – 6. rész A szabadságvesztésnek több formája van, de mi e helyütt beszéljünk a börtönről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Papp Katalin (fotó: Gwydion Zomer)
Aki választ: Papp Katalin Papp Katalin vagyok, 23 éves, jelenleg Szabadkán élek a szüleimnél, előtte a karantén alatt Holla...

0 Hozzászólás | Bővebben +