:

„Micsoda játékost veszítettünk el!”

:

Maradona by Kusturica (2008)

Nem így terveztem. Valószínűleg az isteni Diego sem. A Sportdoku rovatában valójában arról az adott filmről kellene írnom, amit az olvasóknak ajánlok, de Maradona esetében nem elégedhetünk meg ennyivel. Én nem láttam őt játszani élőben, így csak a fennmaradt videofelvételekre hagyatkozhatok. Túl későn születtem ahhoz, hogy valós időben kápráztasson el, így csak apám meséiből hallottam róla. Az idősebbeknek valószínűleg Maradona volt az, ami nekünk egyszer Messi és Ronaldo lesz, de azt sem tartom kizártnak, hogy a Napoli egykori csodája sokkal több volt számukra, mint egyszerű futballista, így azon sem lepődtem meg, hogy milyen reakciókat váltott ki az emberekből az argentin közelmúltban bekövetkezett halála. Nincs sem hely, sem idő arra, hogy bővebben elemezzem a legenda körül kialakult mítoszt, hogy miért rajongtak érte milliók, milliárdok, és miért bocsátottak meg neki még akkor is, amikor cseppet sem példamutató magánéletével bemocskolta egész profi futballkarrierjét.

Nem véletlen, hogy a Maradona életével foglalkozó sok száz műalkotás közül pont az alcímben jelöltet, azaz a Kusturica-féle változatot választottam. A világháló tele van ingyen megtekinthető Maradona-dokumentumfilmekkel, és a Netflixen is aprópénzért nézhetjük az újabb alkotásokat, amelyekben már nem is Diego labdarúgó-pályafutása kerül terítékre, hanem edzői karrierje. Ezek a sorozatok azonban időnként könnyedebb hangvételűek, alkalomadtán pedig a drámai elemek megszokott sorrendjét felhasználva lassítják a tempót, hogy feszültséget idézzenek elő a befogadóban. De egy sem olyan szórakoztató, ugyanakkor bensőséges, mint Emir Kusturica remekműve, ami már csak azért is furcsa, mert hiába Maradona a doku főszereplője, Kusturica is sokat szerepel benne, s talán épp ez, a kettejük között érezhető kémia teremtette meg a műalkotást.

Maradona

Kusturica felvételeiben az isteni Diego nemcsak futballista. Olvasni olvashatunk arról, hogy milyen világnézete volt Maradonának, de ebben a dokumentumfilmben első kézből értesülhetünk róla. Láthatjuk, mely ideológiák határozták meg Diego és családja életét, hogy mekkora különbség volt Maradonának a pályán és azon kívül mutatott személyisége között, és azt is szemrevételezhetjük, hogy a dél-amerikai kontinens átlagpolgára micsoda áhítattal gondol minden idők egyik legjobb futballistájára. A dokunak több csúcspontja is van, sőt, egy kis túlzással azt is állíthatom, hogy csúcspontok sorozatáról van szó, amelyeket Kusturica kiváló átvezetései kötnek össze. Az egyik ilyen pillanat, amikor Maradona egy, a saját életéről íródott dalt énekel a közönség és családja előtt – ebben a pár soros nótában és a sztár előadásmódjában minden benne van, ami őt jellemezte. (Ez a pillanat a Youtube-on is megtekinthető.)

A filmben természetesen láthatjuk azokat a gólokat és megmozdulásokat is, amik a labdarúgás történelemkönyveibe íródtak, de ahhoz, hogy legjobban szemléltessem, miért is mondják azt, hogy Maradona a futballra született, egy másik interjút kell idéznem. Az angol BT Sports tévécsatornán Diego halála után Gary Lineker Rio Ferdinand, Michael Owen és Peter Crouch előtt mesélte el a következő sztorit: „Lehet, hogy az otthonukban a tévé előtt ülőknek ez nem hangzik olyan nagy dolognak, de aki futballozott, az tudja, hogy miről beszélek. Szóval, azzal kezdte, hogy egy labdával dekázva bement egészen a kezdőkörig, aztán dekázás közben egyszer csak felrúgta a labdát olyan magasra, amilyen magasra csak tudta. Megvárta, amíg leesik, majd bumm! Megint óriásit rúgott bele, anélkül, hogy lepattant volna a földre a labda. Aztán megint és ismét és újra, összesen 13 alkalommal dekázott így. És most jön a hihetetlen: egyszer sem lépett háromnál többet két érintés közt. Mindannyian csak néztük, és azt mondtuk, ez lehetetlen. Megpróbáltuk utánacsinálni a következő napon a Barcelonában az edzésen. A legtovább, amíg valaki eljutott, három érintés volt, de a harmadikhoz már rohannia kellett.”

Nos, aki valaha is labdába rúgott akár csak egyszer is életében, az tudja, hogy ezt valóban lehetetlen megtenni. Maradona a dokumentumfilm vége felé Kusturicához fordul, és azt kérdezi tőle: „Emir, tudod te, hogy milyen futballista lettem volna én, ha nincs a kokain? Micsoda játékost veszítettünk el!”

Hát, remélem, egy alternatív univerzumban valaki valahol ezt a játékost is láthatta.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Török Gabriella
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Jovan Kondić
Kutyákról és patkányokról Jön még kutyára dér – tartja a mondás. A szolasok.hu szerint ez a szólás a fenyegetés, fenyegetőz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ifjúsági mozgalmak a vásznon A Vajdasági Ifjúsági Fórum a jól megszokott és közkedvelt programok mellett mindig képes valami ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Török Gabriella
Könyvek, fotók hálójában A nevem Török Gabriella. Bácsfeketehegyen élek. Érdeklődő, céltudatos, segítőkész és kissé introv...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: gadgets.ndtv.com/
Jogi Kar, te drága! DAY 261: POSZTKORONÁLIS NYÁRI VIZSGAIDŐSZAK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az emberi jogok világnapja Minden évben december 10-én ünneplik az emberi jogok világnapját, idén már hetvenedik alkalommal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A versvándor útra kél
Der springt noch auf? Herczeg Zsolt: Radnóti nyomában – 2020

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Micsoda játékost veszítettünk el!” Maradona by Kusturica (2008)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A fekete szemű gyerekek A Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér irodalmi pályázatának második helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sánta Miriám
Alvadó vérzseléként remegni a hétfőtől 1. Sánta Miriámmal mindenről is és egyebekről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csokis keksz gyümölcsök társaságában
Sporhetsztori 92. 92. rész – A kekszes filó

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A csonttörésekről általában Törés (fractura) alatt a csont folytonosságának a megszakadását értjük.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kerámia-műhelymunka a Halden börtönben
Börtön – átok, vagy áldás? – 7. rész A szabadságvesztésnek több formája van, de mi e helyütt beszéljünk a börtönről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rutonić Robert (fotó: Taikan Sekine)
Aki választ: Rutonić Robert Robert színész. 33 éves. Boldogasszonyfalva, Újvidék, Zenta, London…

0 Hozzászólás | Bővebben +