Belenézett a táskájába, és azonnal megtalálta a kulcsait. Idegesen fújt egyet, majd bement az udvarába. Csula azonnal körbeugrálta, és jutalmul, amiért hősiesen megvédte a házat a járókelőktől, elvárta, hogy jól megvakargassák a füle tövét, ami ezúttal nem történt meg. Kinga beviharzott a házba, és bevágta az ajtót maga után. Levágta táskáját a nappaliban található kanapéra, majd megivott egy jó nagy pohár vizet, és mindvégig az az érzése volt, hogy valaki figyeli, és nincs egyedül. Levágta magát a kanapéra, és írt a barátainak, hogy este menjenek el valamerre bulizni, mivel péntek délután volt. Mivel senki nem volt elérhető, ezért az interneten kezdett el böngészni, hogy kikapcsolódjon, de nem tudott szabadulni attól a rossz érzéstől, hogy nincs egyedül.

Váratlanul a szomszéd Irénke néni futott be. Szokás szerint csengetés vagy kopogás nélkül. Kinga már hozzászokott a hirtelen és rövid látogatásaihoz, de néha nagyon rossz pillanatokat tud választani az idős asszony. Például a múlt hónapban, amikor épp szakított a barátjával, és a fiú éppen kiviharzott a házából, akkor jött Irénke, hogy megdrágult a tej tíz dinárral. Vagy amikor teljesen másnaposan a tálat szorongatta, Irénke néni arról tartott neki félórás előadást, hogy a szomszéd Gyula bácsi egy áruló Soros-párti, és hogy mekkorát csalódott benne.

Most is, mint aki már otthon érzi magát, rögtön ment a konyhába kávét csinálni és mosogatni.

• Hát hallod, kedveském, nem fogod elhinni, mit hord már megin’ össze a Józsi bátyád!

• Magának is jó napot, Irénke néni! – fordult a konyha felé a kanapéról Kinga.

• Hát az az öreg vén róka már teljesen elitta az eszét! Tudod, mit hord össze? Aszongya, hogy fekete szemű gyerekeket lát! Nem fekete gyerekeket! Hanem fekete SZEMŰ! Hát én mondom neked, ez nem normális!

• Várjon, mi? Mikor látta a fekete szemű gyerekeket?

• Há’ tegnap este! De szerintem csak migráncs gyerekeket látott lopni!

• Ja… igen, biztos… – Kinga nem merte elmondani Ilonkának, hogy ő is látta a fekete szemű gyerekeket, mert még őrültnek titulálná, és az egész falu erről beszélne.

Ezután még egy óráig azt hallgathatta, József mennyire mihaszna és nem normális. Igaz, Kinga körülbelül a felére sem figyelt oda, csak bólogatott és mosolygott, majd miután Ilonka hazament, szomorúan konstatálta, hogy mindenkinek más programja van az estére. Csinált magának vacsorát, és hogy elterelje a figyelmét arról a kis hangról, ami folyamatosan arra figyelmezteti, hogy vigyázzon, mert valaki figyeli, felcsapta a tévét, és Családi titkokat nézett. Lefekvés előtt a kádba is félt egyedül belemenni, és az ablakot is letakarta törülközővel, majd egy gyors tusolás után bebújt az ágyba. Hiába húzta magára a takarót, még így is félt, folyamatosan az a fekete szemű kisfiú járt az eszében, akit látott. Kinga nem volt vallásos, de most előkereste a fiókja mélyéről a rózsafüzért, amit még elsőáldozásra kapott a nagymamájától, és alvás előtt elmondott egy miatyánkot.

Hajnalban rátört egy alvásparalízis. Nem tudott mozdulni, és körülötte vérfagyasztó gyerekkacajokat hallott. Apró talpaik tipegését hallotta a hálószoba padlóján, és úgy érezte, mintha valaki bemászna mellé az ágyba. Majd egyszer csak elkezdtek énekelni, de az egész olyan zavaros volt, mintha visszhangzott volna a szoba.

Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva.

Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.

Nyuszi hopp!

Nyuszi hopp!

Máris egyet elkapott!

Kinga próbált megmozdulni, de mintha nem engedték volna, mintha fojtogatnák. A verselés és a kacagás egyre hangosabb lett, mintha üvöltöznének. Kinga sikoltott volna legszívesebben, de nem kapott levegőt, fuldoklott. Kezdett minden elhalványulni, majd egy pillanat alatt minden abbamaradt. Nem hallott semmit, csak az óra őrjítő kattogását, majd minden elsötétült, és ismét elaludt.

Reggel fél tíz tájt ébredt fel, és nagyon fájt a nyaka. Nagy nehezen felült, és elszörnyedve látta, hogy koszos talpnyomok vannak mindenütt a szobában. Remegve kimászott az ágyból, és óvatosan szétnézett. Sehol sem látott semmit. Tudta, hogy minél előbb ki kell jutnia a házból. Amikor kiment a nappaliba, meglepve látta, hogy ott minden a helyén van. Sőt, az egész ház, a hálószobáján kívül, rendben van. Visszament a hálószobába ruhákért, a fürdőszobában gyorsan átöltözött, majd amikor végzett, megdöbbenve látta, hogy a nyakán barna és zöld foltok vannak, mintha fojtogatták volna.

Felkapta a táskáját és a telefonját, és egyenesen Józsi bácsihoz vette az irányt. Szinte futott, de tudta, hogy falun nem szabad futni „ok” nélkül, mert akkor azt hiszik, hogy loptál valamit, ezért nagy és gyors léptekkel szelte át azt a három sarkot, ami köztük volt.

Józsi bácsi házát már eléggé tönkretette az idő, ráfért volna már egy kis renoválás, de mivel 87 éves volt, nem érdekelte már annyira az öreget, hisz úgyis egyedül volt.

Kinga lenyomta a kilincset, hogy megnézze, nyitva van-e a nagy vaskapu, mire az kinyílt. Az udvart benőtte a gaz, és a betonjárda csupa levél volt. Ez nagyon nem volt megszokott falun, mivel az idős emberek nagyon odafigyeltek a ház eleje és az udvar tisztaságára. Sőt akár még a port is képesek voltak lesöpörni az útról, hogy ne legyen poros.

• Jó napot! – kiáltott rekedten Kinga, és csak most tűnt fel neki, hogy mennyire fáj a torka. Semmi válasz.

Bekopogott a bejárati ajtón, de nem kapott semmi választ. Az ajtón volt két nagy ablak, azon próbált belesni, de sehol senki nem volt. Bement. A falak tele voltak képekkel, amelyeket por lepett be. Látszott, hogy egy ideje már nem volt takarítva. Bement a nappaliba, ahol ment a Paprika tévé, és Józsi bácsi a földön feküdt, a plafonra nézve, és szemek nélkül.

• JÓZSI BÁCSI! – Kinga azonnal letérdelt mellé és rázogatni kezdte, de semmi válasz. A fejét az idős ember mellkasára helyezte, hogy hallja, van-e szívdobogása, de nem volt. Azonnal felhívta a rendőrséget, mire azok megkérték, hogy maradjon ott, ahol van, azonnal ott lesznek.

A lány teljes sokkban leült a fotelbe és maga elé nézett, nem tudta, hogy mitévő legyen, és kezdett egyre jobban fázni. A tévében épp az igazi magyaros marhapörkölt elkészítését mutatták be, de Kinga ebből nem hallott semmit, pedig szerette a pörköltet. Suttogásokat kezdett el hallani a háta mögül, gyereksuttogásokat, amik egyre jobban közeledtek feléje. Megfordult, mire a hangok elhallgattak, de nem látott senkit. Lépések hangját hallotta, majd egy pohár leesett a polcról. Lassan felkelt és odalépkedett, hogy megnézze, mi lehetett az. A polcon azok a régies poharak voltak, amiből finom volt a Coctát inni, és lehetetlenségnek tűnt, hogy ez el tud törni.

• Mi a fene folyik itt? – a hangja megremegett, és nem értette, hogy mégis mi tart ennyi ideig, hogy Adáról odaérjenek a rendőrök. Megint suttogásokat hallott, majd az egész polcnyi pohár egyszerűen kidőlt a helyéről.

Kinga sikoltva hátrébb ugrott, de még így is a földön szétrobbanó poharak üvegszilánkjai megvágták a lábát. Elesett, és a földön hátrafelé kúszva húzódott hátra a szilánkoktól. Nekiment a kanapénak, ami mellett feküdt Józsi bácsi, ott felhúzta a lábait, a térdére támasztotta fejét, és a kezeivel védte a fejét.

• HAGYJATOK BÉKÉN! LÉGYSZÍVES! CSAK HAGYJATOK BÉKÉN! – üvöltötte torkaszakadtából.

Nem kellett sok idő, és megjelentek a rendőrök. Rögtön lezárták a területet, és kikérdezték a lányt, de nem mentek sokra, mivel a rendőrség nagyja része azt sem tudja, hogy mit csinál. Csak a Traffipaxhoz értenek és a büntetőcédulák kiírásához. Néhány lopáson kívül nem volt semmi komolyabb munkájuk, és ezért most teljesen tanácstalanul álltak ott.

Kingát elvitték az őrsre, ott ellátták a sebeit és kikérdezték a történtekről, és estig ott tartották. Mivel nem volt semmi bizonyítékuk a lány ellen, ezért végül kiengedték, de haza már nem vitték. Mivel a barátait nem akarta a történtekkel terhelni, hiába írogattak neki, mert ugyebár a falvakban gyorsan terjednek a hírek. Inkább hívott egy taxit, és hazament. A házban úgy érezte, hogy jéghideg van. A kutyájáról, Csuláról, teljesen meg is feledkezett, sőt azt sem vette észre, hogy szegény eb köszönteni sem jött őt. A nappaliban az égő elkezdett furcsán viselkedni, majd Kinga megint kezdett hangokat hallani. Az egész olyan zavaros volt. Semmit nem értett, csak egy dallamot hallott, ami valahogy oly ismerős volt számára.

Bújj, bújj, zöld ág,

Képgaléria: