Lassan egy éve már, hogy a koronavírus-járvány alapjaiban meghatározza az életvitelünket. Nem dönthetünk szabadon arról, hogy mikor hova utazunk, mivel és hány ember társaságában töltjük a szombat estéket, bonyolult szabályoknak kell megfelelnünk, ha el akarjuk kerülni a karanténkötelezettséget, nem is beszélve az állandó kézfertőtlenítésről és arról, hogy ha otthon felejtjük a védőmaszkot, gyakorlatilag sehova sem engednek be minket. Eközben persze az élet nem áll meg, tanulni ugyanúgy kell, mint eddig, csak hát egy kicsit nehezebb ezt úgy, hogy hol online, hol személyesen kell megjelenni az órákon, és már követni is nehéz, hogy holnaptól vagy a jövő héttől milyen új változásokat fognak bevezetni. Sokan sértve érzik magukat a személyi szabadságuk korlátozása miatt, mások szomorúan veszik tudomásul, hogy egy járvány esetén a közösség érdeke előrébb való az egyén érdekeinél.

Most azonban végre úgy tűnik, hogy van valami fény az alagút végén. Egyre többen veszik fel a védőoltást, és bár még mindig sokan vannak azok, akik attól félnek, hogy a vakcina hatására gyíkemberré, autistává vagy távolról irányított robottá válnak, azért sokan vannak azok is, akik már regisztráltak annak érdekében, hogy mielőbb védetté váljanak a koronavírussal szemben. Minél többen veszik fel a védőoltást, annál kevesebben viselik majd nehezen a fertőzést (arra még nincsenek bizonyítékok, hogy a védőoltás a betegség lefolyásának enyhítése mellett a vírus terjedését is csökkenti-e), ezért érdemes arra törekedni, hogy egy közösség minél több tagja kaphasson belőle. Ez könnyen menne, ha mindenki örömmel fogadná, és alig várná, hogy ő is megkapja a maga adagját.

A túlnyomó többség beoltásának egyik kézenfekvő módja az lenne, ha egyszerűen kötelezővé tennék a vakcinát. Akkor mindenki megkapná, a koronavírus nem tudna tovább terjedni (de ha meg is tenné, nem viselne meg minket jobban egy röpke náthánál), az élet pedig végre visszatérne a rendes kerékvágásba. Csakhogy emberi jogi szempontból meglehetősen megkérdőjelezhető lenne bárkit arra kényszeríteni, hogy adasson be magának egy vegyi anyagot, amiben nem bízik. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy eldöntse, milyen egészségügyi kezelésnek veti magát alá, és egy jogállamban nem feltétlenül jó megoldás az, hogy erővel beoltunk mindenkit. Persze megtehetjük, és itt ki kell térni a már meglévő kötelező védőoltásokra is. A gyerekek több vakcinát is kapnak, így lesznek védettek például a gyermekbénulás, a kanyaró vagy a himlő ellen. Azzal, hogy bevezették a kötelező védőoltásokat, sok fertőző betegséget teljesen (vagy szinte teljesen) sikerült visszaszorítani. Mégsem kötelező minden védőoltás, arról például szabadon dönthetünk, hogy az influenza ellen beoltatjuk-e magunkat vagy sem. Nincs egyértelmű válasz arra nézve, hogy kötelezővé kellene-e tenni a koronavírus elleni vakcinát, egyrészt azért, mert hiába van dolgunk egy veszélyes világjárvánnyal, azért be kell látni, hogy ez mégsem egy ebola. Kötelezővé tétele esetén a társadalmi ellenállás is nagyon erős lenne, ami szinte biztos, hogy rendbontásokhoz és társadalmi bizalomvesztéshez vezetne.

A tömeges oltás felé vezető úthoz más irányból is közelíthetünk, például habár nem teszik kötelezővé a koronavírus elleni vakcinát, de többletjogokkal ruházzák fel azokat, akik élnek a lehetőséggel. Aki igazolja, hogy beoltották, az például elmehet fesztiválozni, beutazhat külföldi országokba, szabadon közlekedhet a világban, aki viszont nem kapta meg a védőoltást, arra továbbra is a bezártság, a karantén és az utazási korlátozás fog vonatkozni. Szép és igazságos elképzelés, hiszen mindenki eldöntheti, hogy a vakcinát választja-e, vagy a bezártságot. Sajnos egyáltalán nem így van. Ugyanis nem mindenki kaphatja meg a koronavírus elleni védőoltást.

Mindig vannak olyanok, akik valamilyen okból kifolyólag, például immunrendszeri problémák miatt nem vehetik fel a védőoltást. Ebből két fontos dolog következik. Az egyik az, hogy védőoltást nemcsak azért kapunk, hogy mi ne legyünk betegek, hanem azért is, hogy mások se lehessenek azok. A közösség érdeke tehát egyértelműen az, hogy minél többen beoltassák magukat. A másik pedig az, hogy sokak személyes szabadságát sértené, ha bevezetnék a vakcinaútlevelet, hiszen nem mindenki azért mond nemet a védőoltásra, mert ezt szeretné tenni. Például aki 16 vagy éppen 18 évnél fiatalabb, aki terhes vagy a következő egy-két hónapban szeretne az lenni, aki allergiás a vakcina valamelyik összetevőjére, az nem veheti fel a védőoltást, vagy legalábbis nem ajánlott, hogy megtegye. Nem feltétlenül azért, mert bizonyítottan káros rájuk nézve, hanem azért, mert nem bizonyított ennek az ellenkezője. Ha a járványügyi korlátozások alól mentesülnének azok, akik beoltatták magukat, azzal diszkriminálnánk mindazokat, akik nem veszik fel a védőoltást. Márpedig egy tizenöt éves fiatal vagy egy családalapítás előtt álló nő nem feltétlenül azért nem kér a vakcinából, mert nem akar. Nekik esélyük sincs arra, hogy a védőoltást válasszák, ezért ha csak a vakcinaútlevéllel rendelkezők utazgathatnak, az rendkívül diszkriminatív ezekkel az emberekkel szemben.

Egy ilyen alapú diszkriminációval nyilván együtt lehet élni, és vannak, akik szerint nincs is semmiféle probléma: aki egészségügyi okokból nem veszi fel a védőoltást, az ugyanúgy éljen együtt ennek a hátrányaival, mint aki a háttérhatalomtól rettegve utasítja el a vakcinát. Pedig kézenfekvő, hogy mi lehet erre a megoldás: ha nemcsak védőoltással, hanem negatív teszttel is mentesülni lehetne a korlátozások egy része alól. Így mindenki nyugodt lehet, hogy valószínűleg nem fog fertőzöttekkel összezsúfolódni, de azok is szabadabban élhetik az életüket, akik akármiért is, de nincsenek beoltva. Konkrétumok még nincsenek, de sok ország már jelezte, hogy nem fogja kötelezővé tenni a védőoltást, többen pedig a vakcinaútlevél ellen is felemelték a szavukat. Az Egészségügyi Világszervezet például kifejezetten nem javasolja, hogy ez utóbbit bevezessék. Annyi biztos, hogy akár élnek az országok a vakcinaútlevél bevezetésének lehetőségével, akár nem, annak meglesznek a maga előnyei és hátrányai is, mi pedig csak annyit tehetünk, mint eddig: türelmet erőltetve magunkra megpróbáljuk kivárni, hogy végre elmúljon a járvány, és újra szabadon élhessük az életünket.

Képgaléria: