Jill Janus és a Huntress

Sorozatunk előző részében arról is olvashattatok, hogy a depresszió mennyire alábecsült betegség, holott az emberiség 3 százaléka szenved tőle. Fontosnak tartottuk kiemelni, hogy a zeneiparra mekkora hatással van. A depresszió veszélyeire négy olyan sikeres zenekar történetén keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyeknél ez a betegség szerves része volt az énekesük életének és halálának. Előző alkalommal a Type O Negative-ról és énekeséről, Peter Steele-ről volt szó.

A második ilyen zenekar a 2009-ben alakult Huntress. Amikor az énekeső, Jill Janus Kaliforniába költözött, ismeretséget és zenészeket szerezve, a Professor, a Dark Black és a Skeletonwitch zenekarok tagjaiból megalapította a Huntresst. A banda alapvetően klasszikus heavy metált játszott, trash és dark metál elemekkel gazdagítva. Mindehhez érkezett az énekesnő négyoktávos koloratúraszoprán hangja, ami a legmagasabb fekvésű énekhang. A dalok témái az okkultizmus, neopaganizmus, és a modern kori boszorkányságból merítkeznek. 2010-ben kiadtak egy három dalból álló kislemezt Off with her head néven. Ezek után a tagok maguk finanszírozták az első zenei videójukat az Eight of Swords nevű dalhoz, aminek hatására kilenc kiadó jelentkezett, hogy leszerződjön velük. Végül a zenekar a Napalm Recordsnak írt alá. Ezek után stúdióba vonultak, és elkészítették első nagylemezüket, ami 2012-ben Spell Eater néven látta meg a napvilágot. Hamarosan olyan zenekarokkal turnéztak együtt, mint a Dragonforce, Amon Amarth, Lamb of God vagy az Arch Enemy. Nem is pihentek sokat, 2013-ban már újabb albummal jelentek meg, ami a Starbound Beast nevet viselte. Ez az album hozta meg leginkább a hírnevet és elismerést a zenekarnak. A Zenith című zenei videójukat a Revolver magazin Golden Gods díjára jelölték. Emellett a turnézások során barátjukká és rajongójukká vált Lemmy Killmister, a Motörhead főnöke is közreműködött az album munkálataiban, hisz ő írta az I Want To Fuck You To Death című dal szövegét, ami a rock és metált játszó rádiókban hamar nagy sláger lett. 2015-ben jelent meg utolsó albumuk Static címmel, aminek két dalához is érkezett videoklip, mégpedig a Sorrow-hoz és a Fleshhez. A zenekar már a negyedik stúdióalbumon dolgozott, amikor 2018. augusztus 14-én Jill Janus váratlanul elhunyt.

Jill vidéken, egy farmon nőtt fel a Catskill-hegységben, New York államban. Már gyerekként a pogányságot gyakorolta, s ez aztán egyértelmű hatással volt a Huntress dalszövegeire. A metálzenével tinédzserkorában ismerkedett meg, és hamar elnyerte a tetszését. Jill operaéneklést tanult, és 10 évesen már operákban és musicalekben énekelt. 14 éves korában bipoláris zavarral diagnosztizálták. A betegség következtében hirtelen hangulatingadozásai voltak, ami sokszor tettlegességig fajult az iskolában. Ennek az lett a következménye, hogy társai megbélyegezték és kiközösítették. Hamarosan, 16 évesen elkövette első öngyilkossági kísérletét. Ezek után kötelező mentálhigiénés tanácsadásra járt, de csak 20 éves korában látta először pszichiáter, aki mániás depressziót állapított meg nála.

Középiskola után az Amerikai Zene- és Drámaakadémián tanult. 2002-ben fotósorozata jelent meg a Playboy magazinban. Ezek után Penelope Tusdae álnéven topless lemezlovasként dolgozott a valamikori World Trade Center egyik klubjában, hogy pénzt gyűjtsön további, zenével kapcsolatos terveihez. 2003-ban meg is alapította a Vexy Strut nevű zenekarát. A formációban gyakran változtak a tagok, Jillt kivéve, és aztán 2006-ban felbomlott a zenekar. Ezek után 2009-ben megalapította a Huntresst.

Miközben zenei karrierjét egyengette, skizoaffektív rendellenességgel diagnosztizálták, ami azt jelenti, hogy a mániás-depressziós epizódok mellett pszichotikus zavarok, hallucinációk, téveszmék is jelentkeztek nála. Később pedig disszociatív személyiségzavarral (több személyiség) és skizofréniával (téveszmés epizódok valóságként való megélése) diagnosztizálták. Jill természetesen gyógyszeres kezelés alatt állt, miközben régi vágya vált valóra, hisz a Huntress egyre nagyobb hírnevet szerzett magának.

Az énekesnő próbálta a betegségéből a legtöbbet kihozni, felhasználta a zene- és dalszövegírásnál, inspirációra lelt benne. Rendszeres orvosi felügyelet alatt állt, és jól reagált a gyógyszeres kezelésre. Hatalmas csapásként érte, amikor 2015-ben kiderült, hogy méhrákja van, és el kellett távolítani a méhét. A testi és pszichológiai betegségek együttese hamar mélyre csúsztatta az énekesnőt, alkoholizmusba menekült, aminek a következménye újabb öngyilkossági kísérlet lett. Párja és gitárosa, Blake Meahl, valamint a zenekar ultimátumot adott neki, hogy vagy kér orvosi segítséget és rendbe teszi az életét, vagy ha tovább folytatja az önpusztítást, akkor Blake szakít vele, és a Huntress is feloszlik. Jill összeszedte magát, pszichiáterhez járt, és teljesen egészséges életmódot kezdett folytatni. A Huntress mellett énekelt két, feldolgozásokat játszó zenekarban, a Chealse Girlsben és a The Starbreakersben is. Nyíltan beszélt betegségéről, felszólalt a pszichés betegségben szenvedők megbélyegzése ellen. A zenekar a negyedik stúdióalbumon dolgozott, amikor 2018-ban Jill öngyilkos lett, ami teljesen váratlanul érte a párját és a zenekar tagjait is.

A következő alkalommal egy méltán neves zenekart, a Soundgardent és Chris Cornellt fogom nektek bemutatni.