Az éjszaka minden embernek mást jelent, de nem a szó többértelműsége miatt van ez.

Alapvetően két emberi csoportot különböztetünk meg ebből a szempontból.

Az egyik véglet, amikor az adott személy elvégezte a napi teendőit, és az elalvás nehézségeire fittyet hányva álomra hajtja fejét.

A másik véglet pedig az úgynevezett éjjeli baglyok, akik viszont a nap lemenetele és a hold feljövetele után érzik magukat aktívnak, legyen az játék, tanulás vagy éppen a munka, de közös bennük, hogy valamit csinálniuk kell, ami vagy a vágyaikat elégíti ki, vagy jövőbeli céljaik eléréséhez segíti őket.

Sajnos én egyik csoporthoz sem tudom besorolni magam nyugodt szívvel.

Nem szeretek sokáig fent lenni, habár a „sokáig” elég relatív fogalom.

Minden egyes nap éjfél és hajnali egy óra körül igyekszem az előbb említett csoportok közül az elsőbe tartozni, de ez legalább olyan nehéz számomra, mint másoknak két műszak után hazaérve talpon maradni.

Minden egyes éjszakához pozitívan állok hozzá, hogy hátha most egyszerű lesz az álomvilágba kerülés, de mindig csalódnom kell.

Szokásomhoz hűen nem ágyazom meg, mert jól van az úgy, ahogy tegnap volt, minek is változtassak rajta, nem hiszek a „ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát” közmondásban.

Önérzetesen leoltok minden fényforrást a szobámban, igyekszem az elmém tisztán tartani, és ez általában sikerül is, de csak addig, amíg le nem hunyom a szemem.

Amint ez a pillanat megtörtént, elkap a szorongás, és stresszelek minden egyes pillanatban, mint egy átlagos nyolcadikos diák az érettségi előtt.

Az elvarratlan szerelmi szálak az életemben trójai falóként törnek be az azt megelőző pillanatig még tiszta elmémbe, hogy megzavarják a pihenésem.

Előjönnek a miértek és a valójában lényegtelen kérdések.

– Miért ő?

– Miért hagytam cserben, amikor igazán szüksége lett volna rám?

– Miért nem tettem valamit, amikor úgy éreztem, kihasználnak?

– Vajon szeretett ő valójában? És ha igen, miért nem éreztette velem eléggé a megfelelő pillanatban? Ha viszont nem, akkor csak a játékszere voltam, aki pillanatnyi eufóriát okozott neki, és amint ez az érzés elmúlt, félre lehet dobni?

Miután rájövök, hogy egyik kérdést sem tudom megválaszolni, mert ha meg tudnám, valószínűleg nem az elmém tisztán tartására való igyekezetem közben jönnének elő, hanem egy olyan pillanatban, amikor tisztán tudom értékelni és mérlegelni a dolgokat.

Morcos képpel felemelem a fejem, rátekintek a telefonomon az órára, amely egy hatalmas tűzgolyó mására égeti ki a retinámat, hogy majd ezek után szomorúan konstatáljam, hogy már hajnali kettő, és egyre csak csökken a pihenésre szánt idő.

Két perc elmélkedés után eldöntöm, hogy teszek még egy próbát, nagyon gyengéden hajtom rá a pihe-puha tollpárnára a kobakom, és lehunyom az előző, a telefonra pillantás miatt megzavarodott szemhéjam.

Többet nincsenek miértek, elértünk egy olyan pontra, ahol már a miértnek a miértjei jönnek elő…

– Miért gondoltam az előbb arra, hogy miért ő, ha már rég vége van?

– Miért gondolkodom a miérteken?

És mint amikor egy halom variáció alakul ki, kezdem elveszíteni minden tiszta gondolatom.

Ilyenkor már a testi tünetek is megjelennek, amik hátráltatják az alvást. Viszket minden testrészem, vagy a maratonfut- versenyeken résztvevő élsportolókat megszégyenítő mennyiséget izzadok ki magamból.

Tulajdonképpen ilyenkor szoktam feladni a dolgot, szomorúan felülök, az androidos készülékem akaratlanul a kezembe kerül, és mint aki jól végezte dolgát, elkezdek szörfözni az interneten, mindaddig a pillanatig, amíg a perifériás látásomnak köszönhetően meg nem látom az időt a telefon jobb felső sarkában, és rájövök, hogy még két órám maradt aludni, és már készülhetek is a másnapi, tanulásnak nevezett, kínzáshoz hasonló tevékenységhez.

Ilyenkor egy, a Föld keletkezéséhez hasonló csoda történik, és egy szempillantás alatt kerülök át a való világból az általam kreáltba.

De ez az egész csak rövid ideig tart, és már hallom is a vekker csörgését, a gyomorideg kerülget, és ezekben a pillanatokban nagyon sebezhető vagyok, és ilyenkor minden probléma nélkül képes lennék arra, hogy visszaaludjak.

Miután kikecmergek pihe-puha fekhelyemből, amely a kínlódást és a megváltást jelenti egyben, már tudom, hogy ez minden egyes nap le fog játszódni.

Ilyen egy éjszakai fogoly élete.