:

Soha ne add fel!

:

Beszélgetés Téglás Zolival depresszióról és segítségkérésről

A korábbi cikkek alkalmával több történeten keresztül mutattuk be, hogy mennyire alattomos dolog a depresszió. Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet erre a betegségre, hisz annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a veszélyeivel, nem törődünk vele. Ami még ennél is rosszabb: pusztán szégyenérzetből nem merünk segítséget kérni.

Ebben a témában beszélgettünk Téglás Zolival, az Ocean Hills jelenlegi és az Ignite exénekesével, aki maga is megküzdött a saját démonaival, ma pedig már ő segít másokon. Mint látni fogjátok, Zoli hozzáállása igazán inspiráló.

Mekkora problémának látod a depressziót és a függőségek kialakulását?

– Sok embernek van olyan problémája, mint például a hiperaktivitás vagy a depresszió, és lehet, nem is tudatosul bennük. Nem élik meg a jelent, hanem a jövő miatt stresszelnek, vagy éppen a múlton búslakodnak. Ezért öntudatlanul is elkezdenek keresni valamit, ami, ha kis időre is, de a jelenbe kényszeríti őket. Ilyen dolgok lehetnek a drogok, az alkohol, a szerencsejáték, a szex, a munka, de még az evés is. Vannak, akik szétdrogozzák magukat, vagy teljesen lerészegednek, hogy így leljenek valamiféle békére. Mások eljátsszák minden pénzüket, mert a játék izgalma jelenti számukra a pillanat varázsát. Megint mások nem tudnak leállni a munkával, vagy éppen a testi örömökben találják meg a jelenben élés lehetőségét, ezért naponta több emberrel is ágyba bújnak. Vannak olyanok is, akik pont emiatt az érzés miatt nem tudnak leállni az evéssel, és több száz kilósra zabálják magukat. Ezeknek az embereknek a hozzáállásával van a baj. Nem a drog jelenti ugyanis a problémát, nem is az alkohol, a munka, a szex vagy a kaja, hanem ha mindezeket arra használjuk, hogy önmagunkat a jelenre fókuszáljuk. Nagyon jó példa erre, ha valaki szeret gyorsan motorozni, mert amikor kétszázzal száguld, nincs ideje gondolkodni, akkor a jelenben él. Ez a helyzet a zenészekkel is. Amikor felmegy a színpadra több ezer ember elé, ő van a reflektorfényben, nem gondolkodik, csak csinálja, a jelenben él. Ez persze kiszakítja a korábbi rossz közérzetéből. Rövid időre egy kis békére lel. Ezek a dolgok, az alkohol és a drogok meg a többi, nagyon jól használhatók arra, hogy a segítségükkel orvosoljuk a problémáinkat. A gondok akkor kezdődnek, amikor már több kell mindenből. Több kokain, több heroin, több alkohol. Aztán egy idő után a test megbetegszik. Eljön az idő, amikor már nem segít semmi abban, hogy a jelenre tudjunk összpontosítani. Általában ez az a pillanat, amikor az emberek az öngyilkosság mellett döntenek.

A depressziónak megvan a maga kémiája az agyban. Természetesen több fajtája van. Van olyan depresszió, amit egy trauma vagy egy szomorú életesemény vált ki, mint valakinek az elvesztése. Ebben az esetben általában a depresszió természetes úton is megszűnhet. Vannak viszont olyanok is, akik klinikai depresszióval küzdenek, nekik orvosi, akár gyógyszeres segítség kell. Sokszor nem is értem, hogy ahelyett, hogy bevennének egy tablettát reggel, inkább teletömik az orrukat kokainnal, vagy épp több liter pálinkát gurítanak le a torkukon csak azért, hogy rendben érezzék magukat. Ezenkívül nagyon sokan küzdenek szezonális depresszióval, ami azt jelenti, hogy a beteg egyik héten jól van, a következőn meg nagyon rosszul, és ez a két állapot váltakozik. A depresszió mindig visszatér. Az emberek nagyon rosszul gondolkodnak a depresszióról. Nem értik, hogy ha valakinek van pénze, szerető családja, szuper kocsija, háza, akkor hogyan lehet mégis maga alatt. Képzeld el, hogy hogyan mennél bárhova, ha a kocsidból kiszedném az olajat. Gondolom, nem igazán működne a dolog, hiába szuper az a kocsi. A depresszió is ilyen.

Hogyan jelenik ez meg a zenészeknél?

– Bárki belehallgat manapság a dalokba, vagy elolvassa a szövegeiket, mindegyik a fájdalomról szól, meg arról, hogy minden rossz. Chris Cornell (Soundgarden) nagyon jó barátom volt. Chris magas volt, jóképű, és olyan hangja, mint egy angyalnak. Nagyon fontos volt neki a lánya. Emlékszem, egyszer én és Mike Inez (Alice In Chains) elmentünk egy Soungarden-koncertre Los Angelesben. Chris majdnem lekéste a koncertet, mert a lányának a madarát próbálta visszacsalogatni. A madár szabadon élt a házukban, és véletlenül kiszökött. Chris olyan dalokat írt, amik az emberekhez szóltak, amikkel könnyen azonosulni tudtak. Ott van a Fell On Black Days, a Black Hole Sun vagy a The Day I Tried To Live, amiknek nagyon erősek a szövegei. Chrisnek valami nagyon nem stimmelt odabent. Ha a pénz, a hírnév, a fiatalság, a csajok vagy a drogok meg tudták volna ezt oldani helyette, akkor nem ölte volna meg magát. Nem működött nála semmi, amiről azt hinnéd, hogy működnie kellett volna. Chris úgy kelt fel mindennap, mintha az ágya végén két varjú ült volna, akik folyamatosan azt mondják neki, hogy „te egy lúzer vagy, egy vesztes, egy rakás szar vagy, egy semmi, és semmi sem fog neked sikerülni”. Emiatt rengeteget kellett dolgoznia azon, hogy legyen egy normális napja. Imádta a családját, és nagyon szerette a zenét. Egy nap nem bírta tovább, és felakasztotta magát a szállodában. Vagy ott volt Chester (Bennington, a Linkin Park volt énekese – a szerző megj.), őt is ismertem. A dalai többsége valami rossz dologról, fájdalomról, valakinek az elvesztéséről szólt. A legnagyobb baj, amit Chester csinált, hogy feladta. Soha nem szabad feladni! Nem szeretem a mostani dalok szövegeit, mert tele vannak negativitással. Régen a dalok arról szóltak, hogy bármi van, megyünk előre, legyőzzük az akadályokat. Ott volt Lemmy (Kilmister, a Motörhead volt énekese és basszusgitárosa), aki szintén depressziós volt, mégis arról énekelt, hogy megcsinálom, legyőzöm, elérem a célomat. Ez teljesen át is jött a zenéjén keresztül, tele van energiával. Amikor meghallom, elönt a vágy, hogy gyúrni menjek, ha Iron Maident hallok, szintén. Amikor DIO-t (Ronnie James Dio) hallgatok, futni akarok menni. Számomra a zene egyfajta spiritualitás. Amikor énekelek, energiát adok át az embereknek, a világnak. Mi, zenészek, mind ezt tesszük. Ezért sem szeretem, ha mások zenéje arról szól, hogy minden rossz, és már feladták. Soha ne add fel! Legyen bármi baja az embernek, attól ő még nem kevesebb, nem selejtes, csak neki az a keresztje. Az a feladata, hogy megküzdjön vele, de semmiképp sem ér kevesebbet, mint bárki más. Ott volt Van Gogh, a festő, aki levágta a fülét. Gyönyörű festményeket készített, mégis, valami nem volt vele rendben. Amúgy is jellemző a művészekre, a zenészekre meg kiváltképp, hogy egy kicsit őrültek. Melyik normális ember megy el zenésznek?! Emiatt az őrültség miatt halt meg Elvis, Jimmy Hendrix, Janis Joplin, Kurt Cobain is a drogoktól. Szerencsére manapság már rengeteg segítő csoport létezik, főleg itt, Amerikában. Szinte mindenféle problémára létezik egy-egy csoport, amely ki tud húzni a bajból. Ami viszont nagyon nehéz, hogy amikor megszüntetjük az alkoholt és a drogot mint megoldást a problémára, akkor azután mindig nagyon oda kell figyelni. Ehhez nem minden ember érez magában elég erőt, hogy végigcsinálja.

Ocean Hills

Milyen lehetőségei vannak annak, akinek segítségre van szüksége?

– Amerikában jó példaként működik a Musicares alapítvány, valamint rengeteg egyéb segítséget nyújtó hely és szervezet. Egy közösségnek érdekében áll, hogy odafigyeljen a tagjaira. Jó lenne egy olyan szervezetet létrehozni Európában vagy Magyarországon, amely hasonló funkciót lát el, mint a Musicares Amerikában. Fontos lenne, hogy a zenészek tudjanak segíteni egymásnak, hogy felismerjék, hogy ha valaki depresszióval küzd, az még nem halálos ítélet. Leginkább mégis az emberek hozzáállásán kellene változtatni, hogy ne érezzék szégyennek, hogy segítségre szorulnak. Nem az a szégyen, hogy segítséget kérsz, hanem az, amikor egy gyerek anya vagy apa nélkül nő fel, mert a szülő öngyilkos lett. Egy segítő szervezethez bizalommal fordulhatna bárki, akinek problémája van, és nem kellene egyből az elvonóra vagy valamelyik rehabilitációs intézetbe vonulnia. Sokszor első lépésként nem feltétlenül szakember segítségére van szükség, hanem egy olyan személyre, aki meghallgatja a problémát, és pontosan érti, hogy min megy keresztül az, aki benne van. Én is azért tudok igazán segíteni másoknak, mert túléltem, és kijöttem belőle. Azért is dolgozok együtt a Musicaresszel, mert annak idején segítettek nekem, és most rajtam a sor, hogy viszonozzam ezt a segítséget.

Mi a személyes tapasztalatod a témát illetően?

– A családomban gyakori a szezonális depresszió, s ez alól én sem vagyok kivétel. Sosem drogoztam, viszont erősen ittam. Nálam nagyon működött a pálinka, a zene, a turnézás és a csajozás, de leginkább a pia volt a gyógymódom. Emlékszem, 2006-ban turnéztunk Hollandiában. Valami nagy fesztiválon léptünk fel, ott volt vagy hatvanezer ember. Rengeteg pénzt kerestünk vele, voltak csajok, kaja, mindenünk megvolt, mégis azt éreztem, hogy valami nincs rendben, és nem értettem, hogy mi. Fogtam egy üveg Jack Daniel’s-t, bementem a turnébuszunkba, és az ágyban fekve döntöttem magamba a piát. Másnap felkeltem, és mocskosul másnapos voltam, hasogatott a fejem, majdnem vért hánytam. Akkor értettem meg, hogy ez így nem mehet tovább. Volt bennem egyfajta üresség, amit próbáltam mindenféle kívülről hozott dolgokkal megtölteni, például pénzzel, kocsikkal, csajokkal, de sehogy sem sikerült. Nagyra voltam magammal, az egész rocksztársággal, az egóm irányított, ami miatt rengeteg rossz dolgot csináltam, és rossz döntéseket hoztam. Amikor felismertem, hogy ezen változtatni kell, felhívtam egyik haveromat. Ő azonnal felhívta a Musicares alapítványt, és valaki órákig beszélgetett velem. Ezután mindennap beszéltem valakivel tőlük. Mondtam nekik, hogy: „Ember, én itt mindjárt meghalok, és nem értem, mi történik velem!” Ezek után kerítettek nekem egy orvost, aki segített, meg elküldtek az anonim alkoholisták csoportba. Nem kértek pénzt, csak annyit, hogy ne igyak. Végül ez segített, és a mai napig is az anonim alkoholisták tizenkét lépéses módszerét alkalmazom. Több mint tíz éve csinálom, és azóta rendben vagyok. Szeretem az életemet. Persze korábban én sem értettem, hogy lehet az, hogy megvan mindenem, irigylésre méltó életet élek, mégsem érzem jól magam. Hiába a pénz, a hírnév, az nem ment meg a depressziótól. Tudom, hogy időnként visszatér. Amikor érzem, hogy kezdek belecsúszni, nagyon figyelek arra, hogy mit eszek, hogy sokat sportoljak. Ilyenkor kimegyek a tengerre, pelikánmentéssel foglalkozom, zenét írok. Tudom, hogy pár napig rosszul fogom érezni magam, de felkészülök rá. Így sokkal egyszerűbben viselem el a depressziós időszakot, és könnyebben jutok túl rajta. Fontos, hogy senki ne érezze ilyenkor úgy magát, hogy elromlott, hogy hasznavehetetlen. Tudatosítani kell, hogy ez csak egy átmeneti állapot, mert az agyban éppen nem megfelelőek a kémiai folyamatok. Örülök neki, hogy most már tisztában vagyok vele, hogy kétszer egy hónapban rosszul fogom érezni magam, és emiatt nem kell szétinnom az agyam, és másokat okolnom a saját tehetetlenségemért.

Ocean Hills

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Lackó Márta
„Szeretnék a közösség aktív tagja maradni” Lackó Márta vagyok, 21 éves, kisoroszi lakos.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: educationnext.org
Borús jövőkép Az előző cikkek megírása és megjelenése után, visszaolvasva ezeket, egy pici lék maradt a gyomrom...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: clark.com
Jogi Kar, te drága! DAY 292: KÉREM A KÖVETKEZŐT!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Megyünk az Exitre!
Jövőre a cseheknél, idén itthon! A Brutal Assault elmarad, a Summer Breeze egyre komolyabban küzd, Exit lesz!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Soha ne add fel! Beszélgetés Téglás Zolival depresszióról és segítségkérésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Kinőni a homokozót A Fabula Rasa Színjátszó Grund bemutatóján jártunk

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Maria Karalyos: Empty street
Karikás Ildikó versei Prédára várva

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 100. 100. rész – Ez is én vagyok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fenyegető rög Közeledik a nyár, a szabadtéri aktivitások időszaka, amikor a sportolás és egyéb fizikai aktivitá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Brandenburgi-kapu orosz változata
A litvánok esete a napsütéssel Miután különös vonzalmat fejlesztettem ki az Oroszország határain, valamint a földrajzilag szélső...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borsos Dóra (fotó: Dávid Flóra)
Aki választ: Borsos Dóra Az otthont nem a hely határozza meg, hanem hogy azokkal az emberekkel legyél, akik között otthon ...

0 Hozzászólás | Bővebben +