A Mortuary zenekar korai kiadványai egy CD-re sűrítve

Talán a járvány okozta helyzet is tehet róla, de az elmúlt egy évben folyamatosan a visszatekintés jellegű témák találnak rám. Néhány hete nyomtak a kezembe egy márciusban megjelent Mortuary retrospektív CD-t. Azonkívül, hogy említés szintjén találkoztam már a zenekarral, és hogy Max Butchernek valamikor volt egy Mortuary nevezetű death metál bandája, nem sokat tudtam. Az úriember ténykedéséről a koncertszervezői tevékenységének köszönhetően is voltak ismereteim, de elsősorban a Butcherian Vibe fanzinhoz köthető újságírói munkája kapcsán. Jó pár héttel ezelőtt egy beszélgetést is lehetett követni élő közvetítésen keresztül, ahol a Mortuary és Max Butcher munkássága volt a középpontban (ez továbbra is megtekinthető a You Tube-on, amennyiben beírjuk a keresőbe, hogy Max Butcher - Podcast & More / Muzika za imunitet #19). A beszélgetés igen szerteágazó volt, sajnos néha olyan érzésünk támad, inkább szólt Max Napalm Death zenekarhoz fűződő viszonyáról, mintsem a korai évekről. Ennek ellenére a több mint kétórás műsorban természetesen az újrakiadás körüli aktualitások is helyet kaptak.

ŠUMADIJA MINT DEATH METÁL BÁSTYA

Érdekes megfigyelni, bizonyos kulturális forradalmak minek alapján jönnek létre egy adott vidéken. Kragujevacon 1991-ben majdnem több death metál banda volt, mint az egész országban – persze ez inkább költői túlzás. Ez két ténynek köszönhető. Egyrészt Max Butcher tevékenységének, aki mint az underground zenék szerelmese, aktív fanzinos volt már az 1980-as évek végén is, emiatt pedig könnyebben hozzájuthatott egy halom zenéhez. Ez akkoriban, ugye, nem volt túl egyszerű, mert minden alkalommal fizikai formátumokat kellett beszerezni. A 1980-as évek szelleméből kiindulva feltételezem, Max fáradhatatlanul járta a szórakozóhelyeket, és gondolom, a haverjait is alaposan fáraszthatta. Állítása szerint ebben az időszakban Chuck Schouldinerrel, a Death zenekar egykori gitárosával is váltott pár levelet, ami könnyen elképzelhető.

A másik általam feltételezett ok pedig a K.B.O.! punkzenekar ténykedése. Ez a csapat azok közé tartozott, amelyek a lázongó műfajnak nem épp a rádióbarát verzióját játszották, és mivel kragujevaci bandáról van szó, mintegy utat törtek a szélsőséges zenéknek abban a térségben. Ennél még nagyobb támogatást jelentett Saša Vujićnak, a zenekar gitárosának a stúdiós ténykedése. Ahol felvételt lehet készíteni, ott már nagyobb a motiváció is a felvételhez, ahol egy banda van, ott már miért ne lehetne rögtön több – zseniális körkörös levezetése egy korszaknak, köszönöm. Kragujevacon egyébként több, viszonylag keményebb zenét játszó banda is létezett ebben az időszakban, például a Trula koalicija, valamint a Dead Joker nevezetű death metál banda.

HULLA KELL A HÁZBA

A death metál mint a zenetörténelem legszélsőségesebb zenei műfaja 1990-ben már épp tombolni készült. Ebben az időben alakult meg a Mortuary zenekar is. A felállás szerint Dule a dobos, Petran a gitáros, Sone a basszusgitáros, Max pedig az énekesi posztot foglalta el. Az első demo kiadványuk Infected by Pollution címmel jelent meg. Max jelentősen benne volt a fanzinkészítésben, a Defenders of the Faith nevezetű, Jugoszlávia-szerte ismert fanzin számára készített interjúkat, ekkoriban többek között a francia Aggressorral is, amelynek a kiadványait a hazai kalóz piacon is meg lehetett vásárolni. Az említett fanzin útját kettőbe törte a háború, a szerkesztők pedig saját csonka országukban folytatták tevékenységüket. Lényegében az említett kapcsolati hálóknak köszönhetően az első kazettán megjelent demo kiadványból 2000 példány gazdára is talált Európa-szerte a különféle, undergroundot terjesztő zugüzletekben.

A Mortuary mindössze négy kiadványt készített fennállásának öt éve alatt, ebből három, a Pullution, a Dismembered Illusions, valamint a Void is 1991-ben jelent meg, az Unspoken pedig 1993-ban. A zenekar a korai Sepultura, Sodom, Death, Sarcofago, Possessed, Slayer nyomdokain halad. A banda viszonylagos népszerűségnek örvendett, tekintetbe véve, hogy létre lehetett hozni egy ilyen valamit egy országban, amelyik ezt az időszakot végigháborúzta. A történelmi eseményekkel összhangban a zenekar karrierje megakadt 1995-re, a banda tagjainak katonáskodása pedig megadta a végső lökést, és sajnos a fémzenei korongok hullaházába küldte a Mortuaryt.

A KÓPIA ZENEKAROK TÁVOZZANAK A TEREMBŐL!

Milyen volt ez az öt év? A zenefanatikusok nagyon igényesek és kötekedőek voltak. Mindenki figyelt az eredetiségre, az újításokat nagyon nehezen fogadta a műfaj, emiatt csak bizonyos korlátok között lehetett azt megvalósítani. Max elmondása szerint leginkább a Sepultura-kópia zenekar címet kapták meg, leginkább a logó miatt, de valójában minden második metálosra hatott az említett banda. A másik érdekes dolog az igen akadozó zeneterjesztés és -beszerzés volt. Az igen drága CD technológia még nem ért el a régióba, a bakelit korszaknak pedig vége volt. A kazetta minden formátum felett győzedelmeskedett, mert olcsó és könnyen másolható volt.

Ebben az időszakban a külföldi underground  zenék beszerzése nagyon körülményes volt. A bolt előtt cukrot várós időkben viszont volt üzlet a kazetták, később a CD-k másolásában. Miután a lemezeket valaki beszerezte, pénzért, viszonylag jó minőségben átmásolták, és katalógusokból lehetett rendelni. Nos, valószínűleg ilyen volt a Butcher Sound is, az újvidéki Explosive Records pedig biztosan. Az ilyen félamatőr, inkább illegális mint hivatalos tevékenység jellemzője, hogy egy idő után kiadtak saját demó és különféle lemezanyagokat is. Ilyen módon terjesztették a korai Mortuary-anyagokat is.

Az 1995-ös megszűnést követően különféle válogatások jelentek meg a zenekartól, majd a 2000-es évek elején piacra került az Epitaph című gyűjteményes korong, amely az összes felvételüket tartalmazta. 2006-ban Max egy dalt újra felvett, majd a következő életjel a Grom Records gondozásában idén megjelent Final Mortuary of Souls, amelyen ez az újra felvett dal is helyet kapott. Ezzel a CD, kazetta és bakelit kiadvánnyal elméletileg a zenekar teljes munkásságát kiadták.

MIÉRT JÓ EZ, ÉS KINEK?

A partizán zenekarokat is megjutalmazza előbb-utóbb az idő. Ez lett a Mortuary sorsa is. Bármennyire újító volt is a kilencvenes évek elején, egyrészt lehetetlen volt a normális munkavégzés, másrészt kevesen értették őket. Mindenestre pozitív tendencia, hogy előbb-utóbb kezünkbe kerülhetnek ilyen korongok, normális minőségben, extra információkkal és képekkel, mint a Final mortuary of Souls kiadása esetén is.

A kiadvány egy korkép az akkori lehetőségekről és az ambíciókról. A műfaj előremutató megreformálását kár várni az anyagtól, de kapunk egy szelet korrekt és őszinte stílusgyakorlatot. Szakmailag a hangzóanyagnak ezer hibája van, és szét lehetne cincálni, de akik az extrém zenéket szeretik, azok tudják, hogy ez adja az egyik varázsát neki. Az őszinte tűz sokkal fontosabb a pontos hangszerelésnél. Komoly hangzóanyaghoz még szükség lett volna pár év zenélésre, de amit itt halhatunk ezen a 20 dalon keresztül, megfelel a célnak. Profi producerrel, hangmérnökkel ez sokkal több is lehetett volna, de így is megmaradt egy korrekt gyűjteménynek. Ebben az időszakban egyébként semmivel sem különb demókkal és lemezekkel volt ellátva a piac.

MINDIG VAN TOVÁBB

A zenekar megállt, és mindenkiből szigorúan csak zenehallgató lett. Max Butcher viszont nem nyugodott. Jótékony tevékenységét sokáig élvezte a régióbeli underground zenei élet. Fanzinok követték egymást, majd 2000-től egyre nagyobb rendszerességgel jelent meg a Butcherian Vibe, egészen 2010-ig. Aki tartotta kezében a lapot, tudja, sokkal inkább volt magazin, mint fanzin, sok jó interjúval, sok olyan bandával, amelyet akkor még alig ismertek, majd pár év múlva már fesztivál headlinerekké léptek elő. Érdemes megemlíteni a tényt, hogy Max a 2000-es évek elején egy olyan magas színvonalú Napalm Death emlékoldalt hozott össze, aminek hatására felkereste a zenekar, és a mai napig ő a hivatalos webszerkesztője és egyik marketingmenedzsere a népszerű angliai death-grind bandának.

A jelenlegi kultúra színvonaláról Max elmondta, hogy Kragujevacon a rock-punk-hc-metál egy urbánus kultúra volt, és a dizeleseket és a turbófolkot onnan ismerték, hogy néha eljártak vidékre. Napjainkra mindez teljesen megváltozott.

Akit érdekel az extrém zenék története, és szeretne egy igazán szélsőséges hallgatnivalót, ami ráadásul immár 30 éves, és Szerbiában alkották, akkor érdemes befektetnie ebbe a mutatós, jó kiállású Mortuary-CD-be, kazettába vagy bakelit kiadványba.

Képgaléria: