Óda az intergalaktikus gólemhez – Protector: Leviathan’s Desire, 1990

belülről tépi fel

a fekete kapuszárnyakat

majd végighasít

a vákuumon

de ne vérrel pettyezd

az ösvény téglaéleit

létidegen űrangyal az éjben!

izzó ólomóceánba vágódik

a borzalmas bolygóközi gólem

lapockái végén még parázslanak

csonkhegyei mikor lelkedre lecsap

lelkünk őrizője magasztos

fényhozó vedd fel a harcot

az örök sötét hirdetőjével!

...mert a gyermek ma rabnak születik

az élet a ketrecek mélyére süllyed azonnal

örökre elveszvén a fekete kárhozatban

miközben az Új Bárkát álmodja egyre csak

körös-körül óceánjait a felemelkedésnek

számtalan ararátját a látszatlét kegyes

illúzióinak intergalaktikus röptét minden

bárkák bárkáinak – s persze a sors

bájos párkáinak...

...na és a szavak nyelvedet csókoló

acélolvadásának bűnizzadó kemencéje!

herezacskódon a dogma súlya csüng

amelyben akkor sem hiszel amikor

széjjelejakulálod magvait a holdfényben

de a súly kötelez! a publikum tapsol

a tiszta ész messze elevez szabadon

boldogan álszenten és hazugon bele

az igaz vetésbe mit a gonosz ültetett

ám majdan csak a jámbor szüretel...

(szám kicsöng nyelvem nem felel)

karmold végig a bársony éjszakát

te lángos képű fenevad!

fend meg combomon az örök kárhozat

fekete pallosát aztán sújts bele

a világéj vigasztalan vakondmagányának

mértani közepébe kísérje alábukását

a szentségtelennek dübörgő áldása!

...és mondá immár megholt eccsének

vértől szennyes szegény bátyja

avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

mondhatjuk átoknak akár mondhatjuk

imának – ám nem az átok vár már rátok

sem a selymes ima

csak árok alján árok

sara bársony bőre sima...

...ösztönök örvénye az örökség

ösztövér össztüzében

totális törvények a szív és az ész

rezgései fölött a leheveredő gólem

micéliuma behálózta a meghátráló

világegyetemet – ábel alszik

káin temet...

...a báty lázadása elér majd az

égig a lángja mivel füstje sohasem

ha egyszer rátalálok sírja előtt

térdre esem a hold majd csengőn

világít sugara mézselymesen simogatja

dédelgeti siratgatja ébresztgeti

élesztgeti ronggyá aszott csíráit a rossz

magvaknak a boldogtalanság bogara hull

mindennapi koporsódban szuszogó

hervadt fejedre a dél deres daturaálmában

elvégeztetett – nagyjából...

...túlél az eretnekség mert a

dogma nem maradhat megtorlatlanul

nyújtózz túl a takaródon:

a bátor félelmet tanul és bátorsághoz

áll be inasnak a gyáva

az egyik óva int a másik

őrületedet vigyázza

a galaktikus gólem nem

lesz rajtad úrrá mert egybesütött

éned gyúrja űrazúrrá...

káin lázadása immár örökkön

fennmarad

a démon visszakozik ellenfele

túl okosnak bizonyult

szedi sátorfáját hátat

fordít ennek a pöttöm univerzumnak

itt hagyja belesüllyedni a

tűzbe és vérbe nincs neki

túl nagy lelkifurdalása hiszen

ennél azért sokkal meredekebb

esetek is akadnak ebben a

csodálatos és beteg beteg

beteg mindenségben

ánem

Képgaléria: