:

Nincs baj, ha van zaj!

:

 

Akárhogy is akartam elkerülni, csak kénytelen vagyok beleírni az ide Fekete Zaj beszámoló első mondatába, Mezolit. Talán szerencsésebb lett volna másképp kezdeni, de muszáj mégis így. Elvégre (nekünk is a) kedvenc magyarországi fesztiválunk emiatt könyvelhetett el először teltházas évet. Persze a rendezvény nem csak erről szólt, de maga a tény, hogy huszonpár személy a magyarországi rockzenei életből Thy Catafalque dalokat adott elő egyetlen koncert erejéig, volt annyira jelentős, hogy ennek árnyékában (vagy fényében) teljen a rendezvény. Az eladott belépőszámok és a végeredmény alapján, ezt nem is bánta senki.

JAJJ, MÁR MEGINT EZ A ZAJ

A jövő évi céljaim között elsőként továbbra is az szerepel, hogy kapunyitásra és stresszmentesen érjek zajolni. Oda fel, a hegységbe, a tó mellé, a Mátrafüredi kemping lombos fái alá. Ennek a fontosságát és előnyét kár ecsetelni. Eddig nekem ez nem jött össze.

Először alaposan megterveztem egy kedd esti indulást, majd ebből lett egy szerda, végül maradt a szerda, csak más gépkocsival, más felállásban. Mindez kedden dőlt el.

Mire elindultunk, már túl voltunk egy kisebb baleseten, ápolónőkkel való konzultáción, három helyen négy különböző ok miatti megálláson, majd jogi tanácsadásokat kellett kísérnem, pár órával később pedig beragadtunk a határon. Végig azt mondogattam magamnak, semmi sem ronthatja el kedvem, elvégre „én akkor is nevetek” – (drMáriás után szabadon). Az sem, hogy az egyik csatlakozásnál rossz helyen fordulok le, és hogy a hirtelen előkerített utazási eszközben végig egy adott Alice in Chains lemezt kellett hallgatni, aminek a dalait már amúgy is agyonra hallgattam. Még húsz évvel ezelőtt.

Van egy bája a fesztiválra beesek stílusú érkezésnek is. Nagy felszabadulás követi. Az ár viszont mindig magas. Ezúttal a Svédországból érkező Michaela Åberg fellépésével fizettem érte. Ezt követően hárman segítenek sátrat állítani. De hiába. Ilyenkor legalább már három nevet kell kihúzni a fejben összeállítot „ kit és mit kellene hallgatni és megnézni” képzeletbeli listáról. Ennek ellenére örülsz, hogy ott vagy, meg azon gondolkodsz, milyen jó lenne egyszer időben odaérni. Sátorhelyek közül válogatni, és nem a budi mellé pakolni. De ennek is rengeteg előnye van. Aki gyakran jár fesztiválra és szereti sört, maga is tudhatja.

Az idei Zajon már icipici pohárból is szürcsölhette ki-ki a maga gyógyszerét, a háttérben a kiváló Soviet Monday zenekar muzsikál.

Az idei Zajon már icipici pohárból is szürcsölhette ki-ki a maga gyógyszerét, a háttérben a kiváló Soviet Monday zenekar muzsikál.

Kevés rendezvény mellett tudok olyan hűségesen, kitartani, mint a Fekete Zaj. Ennek az egyik oka, hogy ha a koronavírus ki is billentette picit az egyensúlyból, minden nehezítő körülmény ellenére fejlődik a rendezvény. Persze nem a színpadok száma növekszik, mert a kényszermegcsappanás továbbra is tartja magát, se nem a különleges muzsikát játszó, ismeretlen és jó külföldi nevekből van több, mert azokból idén is alig akadt – de akik voltak hozták a színvonalat. Mindez ugye tart a 2019-es utolsó normális év óta.

Off-program, vagyis rendezvénykísérő, csendes-ülős-ismertető-ismerkedő-kreatív részlegből egyértelműen nem volt hiány, olyannyira, hogy idén úgy éreztem szétszakadok a lehetőségek között. A Malter rövidfilmes fesztivál ismét kimaradt, de legalább egyik délután Mortal Kombatban szétverték alaposan a pofám. Igen erősen elgondolkodtam azon, hogy kihasználom az alkalmat, és próbára teszem soha nem létező focitudásom, és beszállok az egyik csapatba játszani.Mert ilyen is volt. Zaj-túra viszont nem.Az első nap okozta viszontagságok teljesen kikészítettek bennünket, itt elsősorban az éjjel uralkodó dermesztő hőmérsékletre gondolok. Majdhogynem a reggeli órákra tudtunk elaludni, aminek az lett a következménye, hogy nem jutottunk el a megbeszélt időpontra a megbeszélt helyre, emiatt a markazi várromhoz vezető túra kimaradt.

Fekete Zaj. Sötét jóga.

Fekete Zaj. Sötét jóga.

Ekkor még ez nem tűnt egy végzetes hibának. Ugyanennek a napnak a délutánján, a túraszervező Kisduda Árpádnak a közösségi hálón való megosztása nem sugallt semmi jót. Mint kiderült, kevesen jelentek meg. Végül a túra helyett környékbeli séta lett. Emiatt Árpád bejelentette, ha nem lesz elég jelentkező, nem indul el a péntek reggeli túra sem. Hiába jelentkeztünk, végül elmaradt. Egyelőre úgy tűnik örökre. Ez azért sajnálatos igazán, mert a zaj-túrák voltak az egyik legközvetlenebb, csapatépítő jellegű programok. Ezt persze csak azok tudják igazán, akik legalább egy ilyenen részt vettek. Árpi kiválóan bemutatta a környéket, mindent tud, és ha ráuntál a természetről és a Mátráról beszélni, akkor ott a dark zene mint örök téma, nem mellesleg a The Cure-ról is mindent meg lehetett tudni tőle – ő a Pornography nevű The Cure emlékzenekar énekese. Egyelőre úgy néz ki, ha ilyet még akarunk, akkor mi kell, hogy szervezzük és megkérjük Árpádot, vezessen bennünket. Neki is jól ment ez az idei évig, akárcsak egy névrokonának sokkal, de sokkal régebben.

Quizday. Este zúzás, nappal vetélkedő.

Quizday. Este zúzás, nappal vetélkedő.

TÓ-PARTI ÉS DISZKOMFORT

Visszaugorva a szerdai eseményekhez, zeneileg semmiképp sem ez a nap felelt meg leginkább az ízlésemnek, de alig láthattunk már valamit a kései érkezés miatt. Ennek ellenére a The Devil's Trade már jobban tetszett, mint tavaly – továbbra is írom ezt azzal a tudattal, hogy maximálisan elismerem és támogatom a produkciót. Ennek ellenére ekkor mi még mindig ott tartottunk, hogy jó lenne pontot tenni a kipakolás végére és a parkolóból hallgattuk egy erős ember lágyan zengő muzsikáját – ami egyébként tényleg szépen csengett a rengeteg szélén is.

Az Angertea kezdésére már szerencsére beértünk. Azt nem tudom, hogy ez a zenekar-e Magyarország egyik leginkább alulértékelt zenekara, de minden bizonnyal köztük van. Ahhoz képest, hogy milyen színvonalon űzik a súlyos gitárcentrikus, hipnotikus hatású ugyanakkor fejbetörős, igazán keserű ízű erőbombát, szinte senki nem hallgatja őket. És itt most nem a Zaj közönségére, és a szerda estére gondolok, mert az fantasztikusan sikerült. Sokkal inkább arról, hogy stadionokat érdemelnének, de klubokban zenélnek.

Az Angertea korunk meg nem értett rockerei – persze a Zajon értik őket.

Az Angertea korunk meg nem értett rockerei – persze a Zajon értik őket.

A nagyszínpadon fellépő Grand Mexican Warlock sajnos az a zene, ami engem igazán nem tudott lekötni. Pedig igen erőteljesen, pontosan játszottak, feltúrták a színpadot, hiba nem volt, én mégis azon kevesek közé tartozok, akiket nem tudtak meggyőzni. De amúgy is egy The Cure pólóban és Hypocrisy pulcsiban hallgattam őket, tehát a szerelem elmaradása érthető. Ennek ellenére becsületes fellépés volt. Az utánuk következő Psychedelic Rainbow Warrior Peace Dance sajnos megint mellétalált nálam, de nagyon. Ozorán lehet, mókás lett volna, de én oda nem járok, itt meg aztán tényleg nem tudtam mit kezdeni az igényeimmel és a produkciójukkal. Ami a psychedelicet illeti, az nekem Hawkwind, a Rainbow meg a Ritchie Blackmore, a Warrior a Mad Max, a Peace az Sells but Who’s Buying, a Dance pedig a Hooligans elődzenekara, Force nálam Enforcer. Ennek ellenére sokan élvezték az ő előadásukat is, valójában egy érdekes színfolt volt a sötét ég alatt az ekkor már kaparós hidegben.

Buborékfürdő a Delta színpadnál

Buborékfürdő a Delta színpadnál

Az osztálykirándulás színpadnál a Reason zenéjéhez óvatosan nyúltam. Meghallgattam a lemezüket – nem az én világom, de okés. Ennek ellenére a koncert nagyon tetszett. Teljesen korrekt közép kemény metál dzidzsi volt, ami nem fulladt unalomba. Az utánuk következő Törzs is szépen teljesített, de sajnos muzsikájuk az én álmos fejemnek már kezdett kihívássá válni. Ami rányomta bélyegét az ezt követő két koncertre is. A Deathsomnia produkcióját bármennyire is vártam, egyszerűen hulla voltam az egész napos rohangálástól, és ez történt a Korai Electrickel is. Képtelen voltam felébredni, bármennyire is tetszett és a hálózsákomon járt az eszem. Amin viszont sajnos nem tudtam elaludni a már említett dermesztő okok miatt. Még hálni sem járt belénk a lélek a fáradtságtól.

Az első éjszakán a fesztivál területén kívül eső Kacsatónia színpadot is meglátogattuk, ami egyre magasabb színvonalban pompázik. Az idén már éjjeli produkciók is voltak. Egy mellettem suhanó beszólás szerint, „a Zaj szervezői idén mindent elkövettek, hogy az embernek diszkomfort érzése legyen szerda éjjel a Kacsatónián”. A zajtörő nagy röhögés mellett, persze volt ebben valami. Az éjjeli csendet tépázó torzuló, noise sususolással mi nem tudtunk mit kezdeni, viszont biztos vagyok benne, hogy a két nappal később érkező egyik barátom nagyon élte volna az egészet.

BEVÁGTATNI A SŰRŰBE

A Zajban ébredő első reggelen már nagy várakozások elé néztem. Leginkább azt vártam, hogy végre mindenki ideérjen, akinek jönnie kell. Mivel lekéstük az említett túrát, önszervezésben próbáltuk feltalálni magunkat egy vásárolt térkép segítségével. Megittuk a kávénkat egy falon lógó döglött róka mellett, és vére személyesen is láthattunk egy Ne bántsd a magyart feliratú pólót. Mindez persze a fesztivál területén kívül. El is gondolkodtam, vajon nem érte volna-e meg jobban bent szépen kivárni az igen hosszú sorokat az éttermek előtt. Mert az igazán pozitív dolog a fesztiválban, hogy amit bent veszel, általában minden jó. Sőt, jófej emberek adják.

Helyén van az argentin konyha, a szegedi Borracho kiváló mentsvár, ahol a munkások idén is az őrület határáig dolgozták magukat. A reggelizős kávézós lazacos hely is teljesen korrekt, ahol meglehet, hogy drága a kávé, de legalább az kávé. Ha viszont az ember türelmetlen, akkor valószínűleg nagy kihívás neki a lassan haladó sor. Alapjában érződik, a szervezők olyan vendéglátósokat engednek be továbbra is, akik a fesztiválozókkal valahol rokon táborba tartoznak. Ehhez kapcsolódik észrevételem, miszerint a tavalyi „végigtaperolom” az összes csajt stílusú biztonságiak is hála égnek eltűntek. Helyükre vicces, csipkelődő személyzet érkezett, akik előtt nem rándul görcsbe a gyomrunk, s nem érezzük magunkat bűnösnek vagy alacsonyabb rendűnek, amikor bemegyünk a fesztiválra. Ez is fontos. Legyen rend, de emberek vagyunk, és önkéntesen jöttünk fesztiválra, nem pedig koncentrációs táborba.

Szerkesztőségi kedvenc volt a thai curry. Már ezért is várjuk a jövő évi Zajt!

Szerkesztőségi kedvenc volt a thai curry. Már ezért is várjuk a jövő évi Zajt!

A csütörtöki napot tehát inkább a Mátrában való bóklászással töltöttük és várakozással. Valamikor késő délután kapcsolódtunk be a programokba, ekkorra már érződött, elég jól minden a helyére került. Érezhető volt a „kezdünk egyként belazulni vibrálás”. Ezt persze sokkal könnyebb elérni egy Zajon, ahol eleve nincs embertenger. Fesztiválstílusban nyomták az emberek a szórakozást, több színben. Mert a zaj közönsége is változik, persze a sötét hangulatú vonulat továbbra is dominál, de nem kell meglepődni a teljesen a fehér vagy színes ruhát viselő diszkós lányon sem, aki amúgy meg Borknagart hallgat, csak épp nem úgy öltözik. Felhígult a rendezvény, mondták páran ez a négy nap alatt.

Ezeknek a kijelentéseknek általában több megközelítése volt. Volt aki úgy fejezte ki magát, nem tudott hajnalban aludni a hangos és agresszív elektro zenétől, de a hangsúly inkább talán a műfajon volt. Mások, ugyanettől a pár nappal későbbi produkciótól igen fellelkesültek. Egyesek általánosságban a zenei felhozatallal voltak elégedetlenek, elvégre kevés az a műfaj, amit korábban képviselt a rendezvény, sokak szerint sok lett az elektro. Én teljesen megértem ezeket a véleményeket, mert valahol én is ebbe a táborba tartozom, de inkább úgy mondanám, hogy semmivel sem volt baj azzal, ami ott volt, ahogy volt, csakis azzal, ami nem volt. Erről pedig nem a szervezők tehetnek.

Repohár és Sátán, ez egy ilyen fesztivál.

Repohár és Sátán, ez egy ilyen fesztivál.

Kötve hiszem, hogy a Zaj-stáb ünnepi hangulatban van már egy bő éve amiatt, hogy már második éve egy színpaddal kevesebb van, és nem tudnak külföldi előadókat hívni olyan mértékben, ahogyan azt ők szeretnék. Magyarország pedig továbbra sem a gothic rock bandák fellegvára. Én nagyon örültem tavaly is, idén is. Igen, valóban éreztem, hogy már egy éve nem rohangálok és nem bosszankodok azon, mennyi előadó lép fel egy időben, akit meg szeretnék nézni, mert még nem láttam. Hiányzik az a túladagolás mértékű ismeretlen zene varázsa, ami az újraindulást követő két évben nyomon jelen volt. Szerencsére még így is akadt bőven jó zene, választási lehetőség, különlegesség, érdekes koncert, és meglepetés is. Hiba, na az nem igazán van.

Személyszerint a Bipølarison lesokkolódtam csütörtök délután. Akkora erővel szakították és törték szét a békés táj ökoszisztémájának énekét, hogy majd leestünk a libegőről. Emiatt sajnos egy egész estés műsor megtekintése még várat magára, akárcsak igen sok banda esetében, akik ezen a napon muzsikáltak. A Middlemist Red koncerten kezdtem felzárkózni a zenei programhoz, akiket viszont többször láttam klubbulin, nagyszínpadon viszont nem. A fellépésük ezúttal nagyon működött nálam. Innentől elkezdődött az idekapok-odakapok fejezet, amit valójában a Nadir fellépése tudott végérvényesen megállítani.

Nadir, a remény hal meg utoljára és várjuk azért az újbóli összeállást.

Nadir, a remény hal meg utoljára és várjuk azért az újbóli összeállást.

Az underground élharcos majdnem 30 évig működő bandának minden valószínűség szerint ez volt az utolsó fellépése. Erre az estére ismét összerántották a zenekart és egy nagyot zúztak. Viszonylag rég láttam őket élőben, nem tudom emiatt éreztem-e úgy, de mintha felül is múlták volna önmagukat. A zenekar nagyon jó formában volt, szinte minden lemezükről eljátszottak egy dalt, a hangsúly inkább a doom-sludge hangulatú dolgokon volt, de azért eleresztettek pár gyorsabbat is is. Azt hittem erre az estére már megtörtént minden, aminek meg kellett történnie, de persze a Vágtázó Halottkémek koncertje még odébb volt. A méltán legendás zenekar szintén hihetetlenül jó formában volt. A közönséget transzba ejtették, lenyűgözték, nagy közösségi örömünnep volt a fellépés. Nem volt benne különösebb meglepetés. Ez egy nagyon becsületes VHK koncert volt. Kötelező. A további éjszakai fellépőket én átugrottam és elvackoltuk magunkat addigra egy igazán jó pihenésre. Az éjszakai börleszk persze még hátra volt.

A Nadir koncertjét követőek a VHK-val megszűnt egy pillanatra testünk és megpusziltuk az Eget!

A Nadir koncertjét követőek a VHK-val megszűnt egy pillanatra testünk és megpusziltuk az Eget!

EZ NEM AZ A HÁZ

Csütürtökön társaságunk egyik része sikeresen átvergődte magát a családi teendőkön és a nemzetközi akadályokon. Nadiron már csápolni tudtak, ezt pedig folytatták egészen a Christian Epidemic koncertig. Szerencsére a hajnali after-party remek zeneválasztéka kicsalta őket a sátorból, így találkozhattak a többiekkel, akik szintén a muzsika miatt mentek oda – de igencsak kétségbeesve. Valójában alvás helyett kényszerből választották a hajnali rendezvényt. Állítólag mi ekkor bezárt ajtók mögött aludtunk egy panzióban, illetve, akárhogy is, nem voltunk ott, ahol kellett volna lennünk, míg ők kint rekedtek. Hiába az ajtón kopogás, azon kívül, hogy sikeresen felébresztették az egész épületet, a Panoráma Panzió hatos szobájában senki nem nyitott nekik ajtót. Az üzenetekre senki nem válaszolt, telefonon sem érhettek el senkit, de biztos én vagyok a betyár. Magyarország egész területén minden pillanatban és mindenhol kell lennie térerőnek – feltételezésük szerint.

Hajnalban kissé megmozdultam, amikor hallottam az ajtónyitást, Áhh, na tessék itt alszanak – hallottam félálomban. Emiatt meg is lepődtem, amikor reggel olvastam az anyázó, majd kétségbeesett szakító üzeneteket. A Zaj közösségi rajongói csoportban is olvasható, „Elvesztettük a barátunkat, segítsen valaki” kiírással még kevésbé tudtam mit kezdeni. Kit? Mikor? Azért ez nem a Sziget… Aztán a reggeli kávé közben kiderült, a sötétben nem látták, hogy a zöld épületbe mennek be, arról nem szólt nekik senki, hogy kettő is van. Emiatt kitartóan verték a hatos szoba ajtaját, órákig hiába. Az öt órán át tartó határonállást tehát még egy hajnal kettőtől reggel ötig tartó kétségbeesett keresgélés is tetézte náluk. Így érkezett meg a Mátrába a szerbiai dreDDup zenekar.

Az újvidéki dreDDup ipari glam rockerei teadélutánra hívtak mindenkit. A dreDDup vezetőjét, Mihajlo Obrenovot megszállja A felsőbb erő.

Az újvidéki dreDDup ipari glam rockerei teadélutánra hívtak mindenkit. A dreDDup vezetőjét, Mihajlo Obrenovot megszállja A felsőbb erő.

A színpadról nézve, a dreDDup a délutáni öt órás kezdés ellenére, ha nem is mozgatott meg mindenkit, de szép számú közönséget billentett ki a délutáni sziesztából. A zenészek egész napos stresszlevezető sörözése különösebben nem nyomta rá a bélyegét a koncert minőségére. Az őket követő Entrópia Architektúra koncertjére szintén sokan voltak kiváncsiak. Szerintem ők amúgy is a rendezvény elmaradhatatlan ügyeletes zenei vészmadarai. Ez az őrületes posztapokaliptikus súlyosság szerintem sokkal inkább adrenalin hatású hajnali órákban, de napfényben is tudott komoly horzsolásokat okozni. Zenéjük teljes harmóniában áll az elmúlt bő egy év hangulatával.

Az éjszaka hátralévő része leginkább a buliról szólt, minden önmegtartóztatásról mentesen. Az egyik pillanatban az Idegen fellépését néztem, a következőben a Perihelionét teljes gőzzel. A pozvakowski levett mindenkit a lábáról, majd a Fetish Section talpra állított. Ezen az estén a Delta színpadnál fellépő előadók is meggyőztek, de őszintén gőzöm sincs arról, ki kicsodavolt, és melyik volt Anez vagy Dalhia, de mindkettőt nagyon éltük.

Kacsatónia. Déri Zsolt, moderátor (Music Press) és az 55 éves drMáriás Béla a 35 éves Tudósok frontembere, aki nélkül jóval elviselhetetlenebb lenne a valóság. Éljen a tudomány!

Kacsatónia. Déri Zsolt, moderátor (Music Press) és az 55 éves drMáriás Béla a 35 éves Tudósok frontembere, aki nélkül jóval elviselhetetlenebb lenne a valóság. Éljen a tudomány!

Annyi biztos, hogy az olaszországi Ottone Pesante igazán meglepett a muzsikájával. Azt, hogy komplex death metál alapú zenét hallgatok két fúvós hangszerrel gitár és ének nélkül, na azt nem igazán gondoltam volna. Az Óperentzia sokkal jobb volt élőben mint azt gondoltuk volna, a Tudósok hozott egy megbízható társadalom parodisztikus színvonalat komplex jazz-tánc-pop-rock egyveleggel. A szerbiai Urok fellépése talán sokak számára kissé túl késői volt és túl lassú, de akik ott voltak, nagyon élvezték a színpadi produkcióval összeölelkezett ambient-drone természethangmixet. A hajnalt Haláltánccal köszöntöttük. Ezúttal is köszi a lemezlovasoknak. Nagy bocs attól a személytől, akinek felrúgtam ott az italát (de pótoltam is), valamint attól a másiktól, akire ráestem a padról. Az éjjeli zene megint szuper volt. Megint ez lett a vége. Hajnali botorka.

Az Onante Pesante fúvós, jazz grind és black metáljával  rendesen elfújták a nótánk

Az Onante Pesante fúvós, jazz grind és black metáljával rendesen elfújták a nótánk

A RENGETEG EMBEREK

Aki valaha járt már Fekete Zajon, talán elgondolkodott azon, mi a varázsa ennek a rendezvénynek, miért más és miért jó. A választ én sem tudom. Ami bizonyos, nem sok olyan fesztivál van, ahol ennyire odafigyelnek a közönség (közösség?) igényeire. Általában mindenhol van egy kínálat, átolvasod, és ha tetszik, megveszed a belépőt, akkora rutinnal, mint üzletben a kenyeret. Itt viszont több körben folyik az egyeztetés a publikummal. Az év folyamán kérdőíveket tölthetünk ki, ennek a fajta szervezőség-közönség szimbiózisnak a kiteljesedése a rendezvény utolsó napjának délelőttjén megszervezett Fekete Zaj reggeli a stábbal. Ahogy az eddigi években is, itt válaszokat kaphatunk kérdéseinkre, javasolhatunk és egyként kereshetünk megoldásokat arra, hogyan legyen még jobb ez a rendezvény.

A Fekete Zaj lelke a közösség. Közös reggeli a stábbal a fesztivál zárónapján.

A Fekete Zaj lelke a közösség. Közös reggeli a stábbal a fesztivál zárónapján.

Szintén fontos eseményei a rendezvénynek a közönségtalálkozók, beszélgetések, illetve, az ún. kacsatalk, amelyekből minden napra jutott néhány a kacsató közepének niájában. Ezek közül is jobb lett volna, ha sokkal többön veszünk részt, de képtelenség mindenhová odaérni. Pénteken megnéztük drMáriást, a 35 éves Tudosók zenekar 55 éves énekesét, akit önmagában is szinte olyan élmény hallgatni az élet mindennapi dolgainak örkényi abszurditásáról, mint egy Tudósok koncertet. drMáriás egy személyben testesíti meg a mélypesszimizmust, az életről teljesen lemondó, az életet tagadó nihilt és az életigenlést, a küzdeni, élni akarást, az életörömöt. Az abszurd, az ösztön, a dadaizmus, a nonszensz, a zavar volt, van és lesz, mindenki meg van őrülve, így őrüljünk meg mi is, s mindennek a megemésztésében drMáriást és a Tudósokat olvasni-hallgatni szinte megnyugtató. Terápia és szükség. Az az elemek, az elmé(n)k kifordítása az egyedüli megoldás.

Adorján Balázs, a Mezolit projekt kiötlője, Dankó Gábor a langolo.hu főszerkesztője, itt moderátor és a főszereplő, Kátai Tamás a Thy Catafalque (egyedüli) elméje 2011 óta.

Adorján Balázs, a Mezolit projekt kiötlője, Dankó Gábor a langolo.hu főszerkesztője, itt moderátor és a főszereplő, Kátai Tamás a Thy Catafalque (egyedüli) elméje 2011 óta.

A Kacsatónia Kátai Tamásos fejezetét is megkerülhetetlennek éreztük. Szép nagy tömeg várta azt a személyt, aki valószínűleg tudtán kívül emelte magasba a zene zászlaját az elmúlt 20 évben. Mit tudtunk meg? Nem sokat. Annyi kiderült, ő is színpadra áll a Mezolittal. Az új lemez anyag gerince már kész van egy közelmúltban történt szabadságnak köszönhetően. Szereti Skócia Felföldjét/Felvidékét (Highlands), visszamenne egy sétára. A Mezolit nagykoncert kidolgozásában, megszervezésében nem vett részt, a repertoárt is a zenészekre bízta. Szerény embernek tűnik, aki inkább a stúdióban molyol és nem vágyik nagyon színpadra. Egy, két kérdés a torkunkra forrt, mint például, hogy a Gire miért nem játszik még/már, miért zöld a fű és ilyenek.

Kytaro. Beszippant a matek rockjuk. Őrületesen jól eső új hang a magyar undergroundban.

Kytaro. Beszippant a matek rockjuk. Őrületesen jól eső új hang a magyar undergroundban.

A szombati nap egyértelműen róla szólt, és azokról a zenészekről akik a Thy Catafalque eddigi életművét színpadra vitték ezen a holdvilágos éjszakán. Lenyűgöző koncerteket lehetett látni ezen a napon is, de a fesztivál közönsége egy emberként érdeklődött, vajon mit hoz majd az éjszaka. Ez a bizonyos közönség pedig egyre csak gyarapodott. A koradélutántól egyre inkább fokozódott a néhány napig érezhető szellős hangulat megváltozása. Már a Freakin Disco kora délutáni pszichedéliája közben egyre jobban besűrűsödött a tér. A korábbi pultok előtti várakozást felváltotta a végeláthatatlan, időnként 20 méteres sorban állás a büfék előtt. Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy a Hegy sziklataposó produkcióját az Osztálykirándulás színpadánál található pult előtti várakozással töltöm. Ezt követően ahogy elkezdődött a Kytaro matek metálja- vagy akármije, és szétőrülték a színpadot a zenészek, már világos volt, hogy ha csoda nem történik, a Dordeduh alatt végig vizet iszom.

A Dordeduhhal az erdő is együtt lélegzett.

A Dordeduhhal az erdő is együtt lélegzett.

ERDŐZENE

Csoda az pedig történt a sötétség érkezésével. Több sávon is. A romániai Negura Bunget zenekarról még sok évvel ezelőtt Dordeduh néven leszakadt egykori tagság tette feledhetetlenné a kora éjszakát. A pagan-post black metál, vagy nevezzük bárhogy, kisebb igazításokat követen meseszerűen szólt. Ez volt talán az egyik leginkább környezetbe illő zene a fesztivál alatt. Mikor a modern világ iránti elvágyódás érzése megvan zenésítve és elvisz magával az erdők mélyére, akkor kevesen tudnak a talpukon maradni.A Thy Catafalque dalokat előadó Mezolit produkció az egész fesztivál közönségét a színpad elé vonzotta. Milyen volt? Szerintem helytelenül feltett kérdés. Sokkal fontosabb az, hogy mit jelentett mindez és kinek mit adott.

Erre várt 1500 ember. Kátai Tamás sok-sok év után újból hangszert fogott a színpadon.

Erre várt 1500 ember. Kátai Tamás sok-sok év után újból hangszert fogott a színpadon.

Szerintem ez a két óra hossza 1500 ember összetartozásról szólt. Van olyan erő, ami össze tud hozni minket. Az előadókat, hogy az igen rövid határidő ellenére vegyék a bátorságot és saját egyéniségüket beleölve a zenébe megmutassák, van annyira fontos nekik a Thy Catafalque munkássága, hogy félre tesznek mindent azért, hogy ott lehessenek azon az éjszakán és élőben is előadhassák ezeket a dalokat nekünk. Nem mellékes, hogy ez a nap, Kátai Tamást – annak ellenére, hogy több interjúban is jelezte, ez valószínűleg már nem történik meg – újból felállította ismét a színpadra.

A közönség nem tudta, mit várjon és mire számítson. Össznépi, mondanám öröm, de talán sokkal inkább boldogság volt ez, egy elképzelhetetlennek tűnő dolog bekövetkezte. Rocktörténeti közösségi élmény, ami végre összehozta az embereket, és nem az egóról vagy a teljesítményről szólt. Az előadók és a közönség, a szervezőkkel együtt egyként bizonyították, számukra ezek a dalok nagyon fontosak.

Az Ahriman hangja, Lédeczy Lambert is adta magát a Mezolit projekthez.

Az Ahriman hangja, Lédeczy Lambert is adta magát a Mezolit projekthez.

Többen kérdezték tőlem az ezt követő napokban, hogy milyen volt. Mondtam, nagyon szép. Nem tudok rá mást mondani. Ezeket a sorokat írva is Thy Catafalque szól. Öt nappal később. Majd a szöveg szerkesztése közben is. Két héttel később. Két héten át.

 A Fekete Zaj közönsége egy boldog közösség volt aznap este.

A Pornography(Hungarian The Cure Tribute Band), mint mindig szépen kivezetett minket az éjszakából és a fesztiválból. Ekkora alázattal játszani ezeket a dalokat példaértékű. Pedig én aztán nem vagyok egy át-/feldolgozás banda rajongó. Hazafelé szeltük a kilométereket. Az előző napi fél tizenkettő óta motoszkált bennem egy gondolat. Vajon jövőre lesz-e Gire koncert?

Attól még persze nem kell elveszítenünk a hitet, a szeretet, az érdeklődést. Fontos esemény volt ez. Talán az eddigi legfontosabb az idén. Köszönet mindenkinek, aki ott volt, tűrt, szervezett, igyekezett, segített bennünket, próbálta megőrizni épp eszét annak érdekében, hogy annyian jól érezzük magunkat, ahogyan az sikerült is. A jövő évit illetően pedig „szívünkben béke és remény”... 


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Sánta Miriám 
Hátsó oldal: hurriyetdailynews.com
Az utolsó pillanatok előtt A mondás szerint ha nem lenne utolsó pillanat, talán semmi sem készülne el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
„Bízom abban, hogy megtalálom a helyem” Sterbik Laura vagyok. 22 éves. Péterrévei. Jelenleg újvidéki egyetemista. A társaság, a csend, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: idealflatmate.co.uk
Városi kaland Édesanyámmal igyekeztünk bejárni a belvárost.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: themoneypages.com
Jogi Kar, te drága! DAY 299: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nincs baj, ha van zaj! Idén is bajban voltak azok, akik nem szeretik a jó zenét, de ennek ellenére a Sástó mellett töltö...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Let The Bad Times Roll album borítója
The Offspring: Let The Bad Times Roll Nyitott szemmel 2. – Rossz időknek jó dalai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Pagan Gadget első kiadványának borítója
Élveboncolás Újvidéken Egy haldokló társadalom patológiájáról zenészszemmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Káin temet Óda az intergalaktikus gólemhez – Protector: Leviathan’s Desire, 1990

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az összeszedett ember a káosz párnájára hajtja a fejét Mindennapi pusztaság – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Zvonko Karanović válogatáskötete az ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyhelyzetek a virtuális térben Mennyire népszerű az e-sport a fiatalok körében?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy kis földrajz
Sporhetsztori 102. 102. rész – Láss, seggem, világot! 

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mélység rejtette kaland – és veszély... A nyár közeledtével várhatóan újra egyre nagyobb érdeklődés fog mutatkozni a külföldi kiránduláso...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Delimeđe mecsetje birkákkal Dél-Szerbiában
Utazás korona idején 1. Azóta, hogy tavaly március közepén Európát is elérte a koronavírus, a legtöbb platformon üresen h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szakáll Laura
Aki választ: Szakáll Laura Szakáll Laura vagyok. A Vajdasági RTV szabadkai munkatársa, a Napjaink egyik szerkesztője.

0 Hozzászólás | Bővebben +