: static.parade.com
static.parade.com

Jogi Kar, te drága!

: static.parade.com
static.parade.com

DAY 301: VÁROM A TANÁCSOKAT

Annyiszor hallottam már, hogy valakinek az egyetemi évei jelentik élete legszebb periódusát! Talán ők azok, akik az egyetemre indulva a közeli kocsmában találják magukat. Én valahogy nem így képzeltem el életem csúcspontját. Mi tagadás, az hittem, hogy majd lazítok, utazok, barátkozok, bulizok, és okosabbá válok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy nap majd azért epedezek, hogy a professzornak legyen jó napja, közben pedig lihegve ölelem a vécécsészét, az idegesség ugyanis a lehető legkegyetlenebb módon bánik velem.

Tagadhatatlan, jártam bulizni, megvannak még az első évben szerzett barátok, és időközben születtek új ismeretségek is. De nem hiszem, hogy valaha is ki tudom verni a fejemből a lázas készülődést, az idegeskedést, az álmatlan éjszakákat, a párna alá rakott könyveket. Mindig ugyanazt a kérdést fogom magamnak feltenni: Megéri? Megérte? Mit bizonyítottam én ezzel? No és kinek? Boldog-boldogtalan lediplomázik. Mitől lennék én olyan különleges? Lehet, hogy jobban jártam volna, ha én is elmegyek gastarbeiternak, és akkor most henceghetnék a csilivili kocsimmal, ami a németnek már nem kell, és figyelhetném az itthoni pórnép leesett állát, amikor bejelentem, hogy mennyit keresek – annyit, amennyiért a német nem végezné el ugyanazt a munkát. De én inkább tanulni akartam. Bizonyítani. Nincs kizárva, hogy a nehezebbik utat választottam. Nem ezek az évek életem fénypontja, és azt sem tudom, hogy mit csinálhatnék másképp. Azzal tisztában vagyok, hogy hol rontottam el a dolgokat, most viszont úgy érzem magam, mint a játékos, aki a következő lépését tervezi a sakkban, de akármit lép is, matt fenyegeti, a bábuk száma ugyanis vészesen megfogyatkozott. A sereg olyan, mint egy csapzott madár. Hiba volt piacra vinni a királynőt. Ott rontottam el. Ezt a hibát pedig nehéz lesz kijavítani. Fájdalmasan hosszú út egy parasztnak elballagni a tábla végére. Ez az iskolácskázás pedig nem is csak a matt, a király meg a királynő körül forog. Minden a lépésekben van, ebben a zene nélküli tangóban, én pedig csak reménykedem, hogy senki sem lép majd a lábamra.

DAY 302: A HALLGATÁS ÜRÖME

Hogy mit hallgatok? Hát, általában mások hülyeségeit. Ja, hogy az egyetemen? Ott meg a professzorok  hülyeségeit, s néha még abba is belehallgatok, amit a kollégáim mondanak... De a viccet félretéve: semmit sem hallgatok. Azok az idők véget értek. A professzorok és az asszisztensek elmondták a magukét, és szentül meg vannak győződve, hogy mi hallgattuk őket. És hallgattam is. De ez korántsem jelenti azt, hogy megértettem, vagy hogy meg is jegyeztem azt a sok információt, amit napi, illetve heti rendszerességgel ránk zúdítottak.

Most azok az idők jöttek el, amikor nekem kell beszélnem. Vagy pontosabban, kibeszélni magamat. Az utóbbi időben a professzor hallgat, és rázza a fejét, ami vagy jót jelent, vagy nem, én pedig igyekszem úgy alakítani a mondataimat, hogy azzal elnyerjem a tetszését. Néha hiányzik az a gondtalan fiatalság, amikor a biológia volt a téma, a házi olvasmányok meg az angol nyelvtan. Ott, amikor kellett, hallgattam, amikor pedig a helyzet úgy kívánta, hogy beszéljek, remekeltem. Könnyebb beszélni minden élőlény legkisebb alapegységéről, mint felsorolni egy halom konvenciót, valamint azok tartalmát. De az senkit nem érdekel, hogy a gimiben kitűnően fújtam a citológiát. Most olyan szavakat kell használnom, amiket én magam sem mindig értek. Jobban örülnék valami olyan varinak, ahol a professzor beszél, én pedig csak hallgatok és rázom a fejemet, így választva ki a helyes választ a kérdésre, amit „kihúztam”.

DAY 303: CSERESZNYE, MEGGY, MANDARIN, GYÜMISALI, DIPLOMA

Az egyetemi tantárgyak pont olyanok, mint a mandarinok. Aki nem ért hozzá, annak a mandarin, a klementina, de még a narancs is egyforma. Kinézetre majdnem mind egyforma, egytől egyig egy narancssárga labda. A családjogi könyv is úgy néz ki, mint a római jog vagy éppen a történelemkönyv. De amíg bele nem kóstol az ember, nem is sejti, hogy az egyik édes, a másik meg savanyú, esetleg kesernyés. A baj csak az, hogy némelyiket ki kell köpni, sőt akadnak rohadtak is. Mondjuk, gyümölcs esetében könnyű megszabadulni a hibás szemektől. Én viszont sajnos nem mondhatom azt, hogy no, akkor figyeljetek, engem semmilyen nemzetközi cucc nem érdekel, és kérném szépen a diplomámat így, ahogy van. Itt sajnos nem lehet visszavinni a rohadt árut. Még csak arra sem hivatkozhatok, hogy ez nem az, amire számítottam. Az igazat megvallva, fogalmam sem volt, hogy mi vár majd rám az egyetemen. Csak annyit tudtam, hogy tanulni kell.

(Folytatjuk)

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Anita túrázás közben
Jelbeszédre hangolva Zabos Anita vagyok, 25 éves. Zentagunarason élek. Szabadidőmben a jelbeszéd alapjait sajátítom el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.pinterest.co.uk
Álarc mögött Színészkedés, önmegjátszás, hazugság, a belső értékeink teljes eltitkolása.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: static.parade.com
Jogi Kar, te drága! DAY 301: VÁROM A TANÁCSOKAT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Rise Against zenekar
Rise Against – Nowhere Generation Egy mostoha generáció, amely senkinek sem kell

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jó közérzetet vegyenek!
Kettéfűrészelt punkerok Jack–Niyazov megosztott kislemez a boltok polcain

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha ne engedd, hogy valaki a seggedbe férkőzzön!” (Émile Ajar: Előttem az élet – 1975)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szakadék a térfelek között Amióta az eszemet tudom, hatalmas rajongója vagyok a labdarúgásnak, rendszeresen követem a mérkőz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Isztriai ízek Faqanál rovatunk legutóbbi darabjában egy kis történelem- és földrajzórára invitáltunk benneteket.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vigyázat – napsütés! Végre eljött a várva várt nyár, magával hozva az összes izgalmas tevékenységet – a strandszezont,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vajon elneveztek róla egy utcát, vagy ebbe gyűjtik?
Utazás korona idején 2. Ha az ember biztosra akar menni ezekben a tervezésre alkalmatlan hónapokban, és pontosan ugyanúgy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Döme Szabolcs (fotó: Hernyák Zsóka)
Aki választ: Döme Szabolcs Zentán születtem 1988-ban. Két, rövidprózákat tartalmazó kötetem jelent meg: A felhő neve (2017, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +