Jack–Niyazov megosztott kislemez a boltok polcain

A pandémia miatt nem volt zökkenőmentes a különféle határon átnyúló együttműködések lebonyolítása sem, nem hogy a komolyabb zenészi teendők ellátása. A 2020-as Jack–Niyazov split 7 inches kislemez is jó fél évvel a kiadását követően került a kezeim közé. Az átvétele is a járvány sújtotta hangulatnak megfelelő volt. Újvidék éjszakai utcáit céltalanul kószáló fiatalok töltik be, akik jobb esetben egy féltitkos Covid-bulira igyekeznek, rosszabb esetben azért imádkoznak, hogy bejussanak egy kocsmába. A Niyazov énekesével a sarkon ácsorgunk, és nihil dolgokról beszélgetünk, valamint arról, hogy az ínséges idők minden bizonnyal majd megerősítik a lemez eladási példányait – egy másik dimenzióban. Aki egyébként nem ismeri a két zajbrigádot, a legjobban teszi, ha rögvest továbblapoz a SporhetSztorihoz, és néz magának valami jó főznivalót Luca rovatában, aki minden bizonnyal legalább egyszer használta háttérzenének a két banda valamelyikét.
A Jack zenekar még 1996-ban kezdte el a közönség riogatását valahol a Kunságban. Minden valamirevaló extrémzene-hívő láthatta már őket valamelyik szerbiai fellépésük alkalmával. Az újvidéki Niyazov története hasonló. A hardcore crust, grind, punk, olykor metál határai között evickélő banda valamelyik koncertjén minden rendes punkot földre taszított már a pogo alkalmával.
A két zenekar együttműködésének sokéves hagyománya van, szívből szóló muzsikájuk pedig a határ bármely oldalán ugyanazt a közönséget vonzza, az igazán extrém zajrettenetre kiéhezett agyas, nyugodni nem tudó társadalomkritikus huligánokat. A kislemez, ahogy arról a belső borító szlogenje árulkodik, a szerb–magyar hardcore barátságot hivatott erősíteni. Véleményem szerint ez olyan ideológiai irányvonalú kollegialitás, aminek azért annyira nem örülnek azok a kedves vezető politikusok (jut eszembe, Újvidéken a Futaki út 8. alatt kiscicák keresik gazdijukat), akik egyesült erővel tehénkednek rá a két ország jobb sorsra érdemes népére. 
Az összesen kilenc dalt tartalmazó, kis formátumú bakelit korong A oldalán a Jack kap helyet öt, a B oldalán pedig az újvidékiek 4 szerzeménnyel, összesen 12 perc terjedelmi idővel. Aki ismeri a Jack zenekart, tudja, ők ennél többre is képesek, rövidebben is tudják, és valójában ezúttal is a nyitó Kettévágva, amúgy korrekt, nagy zúzásra felkészítő jellegű szerzeménnyel húzták el nagyon az időt. Az ezt követő dalok intenzitása viszont kárpótolja a kezdeti türelempróbáló kétperces nyitást – a Szőnyeg alá, valamint a Szabadulószoba, ez utóbbi kifejezetten grindos hangulattal hamar meggyőz bennünket, hogy a világon csak akkor van rend, ha művészettel ellensúlyozzuk a minden oldalról támadó emberi hülyeséget. Mivel én alapvetően egy igen konzervatív figura vagyok, természetesen a death-grind felé húzó, kora klasszikusnak is mondható Grind for the Homeless nyerte el a tetszésem.

A Niyazov hangzása egészen más. Aki ismeri a díszes nagyvárosi társaságot, az tudja, hogy ők valahol mindig nagyon építkeztek – persze mértékkel – az extrém metál zenékből is, ez hallatszik a dalaik felépítéséből is. Mindig van valami eltévedt gitár, amely magas hangterjedelembe melódiát próbál játszani, amivel kissé emlékeztetnek néhány, igen kezdetleges, de még jó metalcore bandára. Persze megijedni nem kell, kemény ez, mint a szar, csak a Jackék már annyira pörögnek, hogy szinte a zene határán pogóznak az extremitás miatt, és mellettük minden úgy hat, mint a húsos burek mellett az eurokrémes kifli. Leginkább az utolsó, Systemfuck című dal fogott meg. Ez a dal amúgy elég jól képviseli is azt az érzést és műfajt, ami Újvidék rejtett klubjaiban van jelen, harminc éve biztosan. Valami elvanbaszva. Nagyon.
Aki túl komolyan veszi magát vagy a munkáját és az életet, annak ideje, hogy kimossa a fülét ezzel az anyaggal. 12 percben két zenekar üvölti el, hogy minden szar, és erről mi tehetünk. A zene talán erőt ad ahhoz, hogy az asztaltról felkelve behúzz egy nagyot a főnöködnek (persze körbetekintve, nehogy legyen bizonyíték a támadásról), esetleg valami balfasznak, aki nagyon idegesít. És akkor a világ egy kicsit mindig visszabillen.