: A Papuli Facebook-oldala
A Papuli Facebook-oldala

Kőrösi Csenge

: A Papuli Facebook-oldala
A Papuli Facebook-oldala

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Publicisztika, 3. hely

„A szívünkből akarjuk azt, hogy valaki tényleg elégedett legyen”

Zenta egyik legkedveltebb gasztronómiai színfoltja a Papuli étterem. 1971 óta kínálja a finomabbnál finomabb ételeket. Nem biztos, hogy sokan tudják, de a vállalat tulajdonjoga már második generáció óta női kezekben van. A jelenlegi tulajdonossal beszélgettem, Gere Zsíros Elvirával, aki mesélt nekem az étteremről, a jelenlegi helyzetről és arról, milyen az élete családi üzletvezetőként.

Hosszú múltra tekinthet vissza a Papuli étterem. Mesélne nekem a kezdetekről?

– A kezdet elsősorban és csakis édesanyámhoz kötődik, ő 1971-ben jött ide, akkor 17 éves volt, és pincérlányként kezdett el dolgozni. Valójában ettől a dátumtól számoljuk, hogy a családunkhoz valamilyen módon kapcsolódik a Papuli étterem. Azt szokták mondani, a sors fintora, de talán egyértelmű volt, hogy a párját is itt találta meg, apukámat. Összeházasodtak, és átvették az éttermet. Akkor egy kicsi, körülbelül 40 férőhelyes hely volt. Aztán ők közösen építgették, szépítgették, nagyobbították tovább. Igyekeztek nemcsak a méretekben nagyítani, hanem a színvonalat, a kiszolgálást és az ételek minőségét is mindig csak javítani, tökéletesíteni, mi pedig igyekszünk, hogy mind a mai napig is ez legyen a fő vezető vonal. Ahogy én nőttem és elértem a pályaválasztó kort, bekapcsolódtam a munkába. Az ő nyugdíjba vonulásuk után pedig az én nevemen fut tovább az étterem.

Honnan származik ez a különleges név?

– Amikor anyu idejött dolgozni, két úriember volt a tulajdonosa ennek a vállalkozásnak. Az egyiküknek a beceneve az volt, hogy Papi Papi Papuli Bácsi, és innen jött a Papuli név. Mikor anyuék átvették, és később, sok év múlva, mikor én átvettem, akkor ők is és én is ragaszkodtam a név megőrzéséhez.

Az évek alatt rengeteg ember fordult meg itt. Voltak híres vagy különleges személyek?

– Nagyon sokan voltak. Sokan hagyták a kézjegyüket a vendégkönyvünkben. A sportolók közül Nikolics Nemanja, Janics Natasa. Színészek, énekesek és zenészek is jártak itt, többek között Janza Kata, Dolhai Attila, Kovács Kati, Mága Zoltán. Politikusok közül Orbán Viktor, Szijjártó Péter. Aleksandar Vučić nem volt, de őrá is készültünk. Úgy volt, hogy majd helikopterrel fog leszállni a parkolóban, amikor Zentán járt, de az orosz elnök érkezése miatt vissza kellett mennie Belgrádba. Tavalyelőtt a Nők Lapjában jelent meg egy cikk Tóth Krisztina írónőről, aki megemlítette, hogy itt ette életében a legfinomabb halászlét. Kell ennél nagyobb elismerés?

Papuli

Ha Papuli, akkor halászlé. Sokak kedvence a hagyományos konyha. Terveznek ezen változtatni?

– Nem. Egyértelműen nem. Habár a gasztronómia ma szárnyal, a fejlődése, telis-tele ötletekkel, újdonságokkal, különböző nemzeti konyhák összeolvasztása, a tálalási módok… Ez már eddig is szárnyalt, de azt hiszem, a jövőben ezeknek még nagyobb keletje lesz. Nem mondom, hogy néhány ételt nem fogunk ebbe az irányba alakítani, de az ízvilág, a konyha, az elkészítési módok, a tálalás marad a hagyományos. Erről ismernek bennünket, tudják, hogy ha ide eljönnek, biztosan jól fognak lakni. Mi ezekre tesszük a hangsúlyt, és én ezt nem szeretném megváltoztatni. Egy marhapörköltet újra lehet gondolni. De vajon szükség van rá? Úgy érzem, vannak olyan finomságok, amik nem biztos, hogy kérik, hogy újragondoljuk. A marhapörkölt úgy jó, ahogy a nagyanyáink készítették.

Van olyan étel, amit mindenképpen tud ajánlani, hogy próbálják ki a vendégek?

– A papulis halászlét szoktam mondani, hogy próbálják ki, papulis túrós csuszával. Mindenkinek ajánlom, hogy ha nem szereti, akkor is legyen nyitott egy-egy ízre, és kóstolja meg. Akkor még mindig mondhatja, hogy nekem ez nem ízlik, de hátha valami olyan élményben lesz része, ami miatt aztán megszereti. Mindig vannak újítások az étlapon. Vesepecsenye, roston sültek némi fokhagymás ízesítéssel, egy jó sajtöntettel, valami fenséges.

Mi lehet a titka annak, hogy ennyi év alatt is ilyen sikeres maradt az étterem?

– Erre, azt hiszem, a vendégek tudnának igazán jó választ adni. A kezdetek óta mindennap az a célunk, hogy a vendég meg legyen elégedve. Elégedett legyen az étellel, a kiszolgálással, a környezettel, amit kap. Talán ez az állandó törekvés. Nincs megalkuvás, hogy jó lesz az úgy is. Olyan nincs. Emberek vagyunk, emberek dolgoznak nálunk is, és hibázhatunk. Mindig azon vagyok, hogy a hibáinkat abban a pillanatban javítsuk ki, ha esetleg megtörténik. És ez is azért van, hogy a vendég elégedett legyen. Szerintem a vendégek is érzik ezt az akaratot. Ez az akarat olyan érdekes… szívből jövő. A szívünkből akarjuk azt, hogy valaki tényleg elégedett legyen. Nem azért, mert pénzt fog itt hagyni. Persze, abból élünk, üzletről van szó. De nem az az elsődleges, hanem az elégedett vendég.

Családi vállalkozásként mennyire lehet a munkát elkülöníteni a magánélettől?

– Nem lehet, mert valójában nincs is magánéletünk. A munkanapunk reggel kilenckor kezdődik, és valamikor este majd véget ér. Reggel pedig kezdődik elölről. Ez így megy egész évben, szabadnap nélkül. Ez nem panaszkodás, ez tény. Ha az ember azt akarja, hogy mindig ráláthasson, és minden pillanatban tudja, hogy mi történik a saját vállalkozásában, ebben az esetben az étteremben, akkor ott kell lenni. Úgy vagyok a legnyugodtabb, ha látom, hogy mit adunk ki a vendégnek, hogy azok a tányérok üresen jönnek vissza, vagy ha mégsem, akkor el kell csomagolni azt, ami megmaradt. Szerintem hogyha egy vállalkozásban hosszú távon gondolkodunk, márpedig mi hosszú távon gondolkodunk, mert ez jelenti az életünket, akkor azzal együtt kell lélegezni. És két házzal vagy két utcával messzebbről, esetleg egy másik városból nehéz együtt lélegezni egy vállalkozással. Talán túlságosan is benne vagyunk, nem igazán adunk magunknak családi életet. Bármilyen programunk van, azt a vállalkozás működéséhez igazítjuk. De szerencsére ezt megérti a család és a barátaink is.

Papuli

Ebben a munkakörben milyen női tulajdonosnak lenni?

– Az az igazság, hogy előttem már egy kitaposott út volt, mert anyukám volt a női vállalkozó. Azoknak a vendégeknek, akik bejönnek hozzánk, mert szeretnének szervezni valamilyen eseményt, szülinapot, bármit, és nagyon sokan hosszú ideje törzsvendégeink, nekik nem újdonság, hogy egy nővel kell leülni, megbeszélni a részleteket, hogy mi legyen a menü, én ötleteket adok, ők elmondják, mit szeretnének. Ez teljesen normális. Senki nem akad fönn azon, hogy én nő vagyok, ebből semmi hátrányom nem volt. Amikor viszont jön egy üzletfél, és szeretne nekem eladni valamit, akkor nagyon sokszor veszem észre, hogy meglepődik, hogy keresi a tulajdonost, és tulajdonosként kijön egy nő. Néha, és ezt általában férfiaknál vettem észre, a beszélgetés folyamán, az elején nem biztos, hogy komolyan vesz. Érdekes kérdéseket tesz föl, megkérdezi, hogy akkor maga a tulajdonos? Hát igen, a tulajdonost kereste, én vagyok az. Persze, megvannak arra a módszerek, hogy mit kell mondani, hogy komolyan vegyenek. Aztán, hogy üzletfelek leszünk-e vagy sem, az már egy másik lépés. 2008-ban vettem át anyutól a vállalkozást, azóta teljesen egyedül vagyok, ennyi idő alatt kifejlesztettem néhány technikát, és ha úgy veszem észre, hogy szükség van rá, akkor használom ezeket. Vannak olyanok, akik nem akarnak velem beszélni, akkor itt van a családnak a másik fele, a férj, akit direkt hívnak. Általában a nagyon hivatalos, magasabb szinten lévő személyek azok, akik nem biztos, hogy egy nővel akarnak beszélni. Amikor ketten a férjemmel ültünk le egy ilyen személlyel, akkor sem hozzám beszélt, hanem a férfihoz.

Ez hogy esik magának?

– Úgy vagyok vele, hogy oldjuk meg a problémákat. Ha tehát a férfival akar beszélni, akkor beszéljen a férfival. Ha az üzletet valamilyen módon bántaná azzal, hogy én nő vagyok, ott nincs kegyelem. Azt nem hagyom. Szó nélkül sem hagyom. Nem sokszor volt rá példa, egyszer-kétszer. Talán a nőiességemet bántja, sőt, biztos, de az önérzetemet is. Sokkal több időm, munkám, talán az egészségem is benne van ebben az üzletben annál, hogy bárki bármilyen módon ezt megszólja, azért, mert vagyok, aki vagyok, vagy azért, mert dolgozni akarok. Nem engedem meg. Senkinek. Ha már eleve nem pozitív kisugárzással vagy jó szándékkal fordult felém, akkor azt hiszem, hogy megmondhatom a véleményemet, persze kulturált keretek között.

A vírushelyzet sok mindent befolyásolt, az étterem működését is. Miben változtak a mindennapok az eltelt egy év alatt?

– Szerintem spirálszerűen csak forgunk-forgunk körbe, amíg el nem szédülünk. Amióta koronavírus van, nagyon megváltozott minden. Ahogy pillanatnyilag működhet a vendéglátás, annak köze nincs ahhoz, ahogyan normális esetben működött. Ez egy emberközpontú szolgáltatás, és már a maszk egyféle elidegenítést jelent. Igaz, ha a vendég leül, leveheti a maszkot, de a pincér nem veheti le soha. Nem látni egy arcot, nem látni egy reakciót, mimikát. Már ez, ha nem is probléma, de egy kis tüske bennünk. A rendezvények az életünk része, egy esküvő, egy szülinap, egy eljegyzés vagy bármi… az összes rendelkezés megöli a vendéglátást. A mindennapokban, amiben élünk, már távolságtartóak leszünk. A vendéglátás nem erről szól. Összejövünk, jól érezzük magunkat, zenére szórakozunk, táncolunk, nevetünk… erről szól. Nem a távolságtartásról. A bezárások anyagilag teszik tönkre a vállalkozásokat, így a vendéglátóiparban dolgozókat is. Én azon voltam és vagyok, ameddig tehetem, hogy a munkásaimnak tudjak fizetést adni, hogy ne kelljen senkit elküldeni. Én mint optimista abban reménykedem, hogy ennek egyszer vége lesz, és az emberek nyitottak lesznek arra, hogy étterembe vagy szórakozóhelyekre járjanak, és akkor szükség lesz arra, aki kiszolgálja őket vagy megfőz nekik. Mindig is hangsúlyozom, hogy az új élethelyzetek alkalmazkodást kívánnak, és a mostani helyzet nagyon komoly alkalmazkodást kíván, de nem tudunk, mert nagyon sok esetben a kezünk meg van kötve. Tehát hiába akarok én alkalmazkodni, ha nem igazán tudok mihez. Kíváncsiak vagyunk, hogy meddig tart még. Mivel vállalkozásról van szó, ezért folyamatosan gondolkodni kell azon, hogy hogyan működjön, és a módját meg kell találni. Ez az időszak egy külön fejezet. Lépjünk egy nagyot, és hátha átlépjük.

Papuli

A közösségi oldalon való jelenlét szinte elengedhetetlen. Mennyire tartja ezt fontosnak?

– Valójában nagyon fontos. Mi a legismertebb közösségi oldalon vagyunk jelen, és bizony, hogy itt megtaláljam a kuncsaftkörömet, a vendégsereget, ahhoz naponta foglalkozni kell vele. A munka, az elvégzendő feladatok, az irodai papírmunka, a dolgozókkal való kommunikáció, a család és a saját életem mellett ezt is be kell szorítani. Fontosnak tartom, mert vannak, akik már írott sajtót nem is forgatnak a kezükben, csak a közösségi médián keresztül informálódnak. Hiszem azt, hogy van értelme. Az elérések száma elég biztató, úgyhogy ezt nem szabad abbahagyni, ennek van értelme.

A közeljövőben lehet újdonságokra számítani?

– Persze hogy! Telis-tele vagyunk ötlettel. Az étlapon is tervezünk újításokat. Új ételekben is gondolkodunk. Az étterem tevékenységét is bővíteni szeretnénk. Ez utóbbi már folyamatban van, és talán már őszre meg is valósul. Az alap elképzelésem, hogy egy olyan étterem legyünk, amit Zentán és a környéken szeretnek, ismernek és elismernek, semmit sem szeretnénk változtatni, ezt mindenféleképpen szeretnénk megtartani. Meg azért egy kis újdonságot hozzáadni, ami számunkra is új feladat lesz. De úgy gondolom, hogy meg tudunk vele birkózni. Az, hogy szépíteni szeretnénk az éttermet, már szinte normális. Mindig valamit kigondolunk, hogy most mit kellene megcsinálni. Nem tudom, hogy idén, jövőre vagy két év múlva kerül-e majd sorra… de sorra fog kerülni. Úgyhogy van. Számtalan ilyen van. Már szinte meg sem tudjuk számolni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Petrovity Ádám Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021., humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tóth Szilárd Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021., humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Barna Léna Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Értekező próza, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kozma Szabolcs Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Értekező próza, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +