: Szavíra híres halpiaca felülnézetből
Szavíra híres halpiaca felülnézetből

Marokkó: Kedvetlen és túl kedves emberek

: Szavíra híres halpiaca felülnézetből
Szavíra híres halpiaca felülnézetből

Már majdnem három éve, hogy vettem egy jegyet Marokkóba, és a tíznapos utazásom végén akkreditáltam egy autóversenyre, így ha bárki megkérdezte, mondhattam, hogy dolgozni voltam. Afrika ezen arab-berber szeglete pedig annyi szokatlan jelenséget tartogat, hogy mire eljutottam utam végére, már meg sem lepődtem azon, hogy ugyan a protokoll szerint az ilyen versenypályák a világ bármely pontján eléggé egyforma díszletbe öltöznek, Marrakesben viszont a létesítmény területére belépve utcai énekesek dallamtalan nótázgatása fogadott, az első tábla rögtön a mecset felé igazított volna útba (ami itt egy sátrat jelentett, benne szőnyeggel), a bokszutcai épület oldalára kifeszített óriásplakátról pedig VI. Mohammed király nézett önbizalomtól duzzadóan az egyébként a fiáról elnevezett pályán nyüzsgő népségre.

Afrikában, az iszlám többségű országokban és az arab országokban is általános, a három kereszteződésénél pedig végképp, hogy túlbonyolítják a számunkra már egyszerűnek tűnő vásárlás folyamatát. Ha ki szeretnénk jutni a reptérről vagy venni valami apróságot, nem lehet gyorsan megoldani, muszáj végigmenni az alkudozás folyamatán, legalábbis ha nem akarunk irreálisan magas árat fizetni egy hűtőmágnesért. Ennél már csak az a rosszabb, ha semmit nem akarunk venni, mégis jönnek utánunk az árusok, és végső elkeseredésükben már ingyen is felkínálják a portékájukat, de ez a taktikai húzás csak arra jó, hogy innentől már ne az árat, hanem adományt kérve üldözzenek tovább. Egybehangzó vélemények szerint éppen Marrakes a legrémesebb hely azok számára, akik gyors árucserével és kéretlen nyomkövetők nélkül szeretnék átvészelni az utazásukat. Itt külön faj a magát segítőkész útbaigazítónak álcázó üzletember, aki hozzánk csapódik, és elvezet oda, ahova magunktól is el tudunk menni, hogy aztán pénzt kérjen a kíséretért. De ha őket sikerül lerázni, és a bazár is bezárt, végre elmerülhetünk az óváros kaotikus rendjében, ahol az utca egyik oldalán valaki a saját háza előtt üzemanyagkutat működtet, vele szemben pedig másvalaki szamár húzta kocsiról árulja a mandarint – amit egyébként jártunkban-keltünkben a főút mellett sorjázó fák valamelyikéről is letéphetünk.

Marokkó

Az agadiri strand, pihenő embernek és tevének

Hamar rájöttem azonban, hogy az óceán partján fekvő, jóval kisebb Szavíra a nekem testhezállóbb marokkói település. Fallal körülzárt, terebélyes óvárosa igazi labirintus, órákig lehet tekeregni az általam valaha meglátogatott legszűkebb utcák között, azt találgatva, vajon a következő kijárat az óceánhoz, a város modernebb körzetéhez vagy a bazár széles utcájára vezet majd. Ja, és Szavíra egy szempontból nagyon elüt az ország összes más helyétől. A portékájukat áruló emberek egy furcsa hagyományt őrizve egyáltalán nem erőszakosak, senki nem nézi sétáló pénztárcának és nem szólongatja az embereket, egészen tisztelettudó piacosoknak számítanak, ami igen váratlan jelenség errefelé. Egyesek olyannyira önmegtartóztatóak, hogy még szemkontaktust is nehéz velük létesíteni, szinte küzdenünk kell a figyelmükért, ha történetesen tényleg venni szeretnénk valamit.

Szerencsére szép számmal akadnak olyan helyiek is, akik egyszerre barátságosak és semmit nem akarnak nekünk eladni. Ilyen volt például Ahmed, az agadiri vendéglátóm, akinek a lakáskulcsa ismeretlen körülmények között pont elkeveredett Rabatba, de az utazási irodájának tetőtéri helyiségében így is bőven elfértünk, vagy a barátja, Juszuf, aki másnap részben velem tesztelte, hogy befér-e egyszerre hét ember egy leharcolt személyautóba (simán!), és kiszáguldott a külvárosba, ahol aztán ezzel a sok hontalan utazóval megosztotta szerény hajlékát, csak mert szeret ilyet csinálni.

Agadir elsősorban üdülőközpontként ismert a turisták előtt, elvégre a tevék mellett bőven marad még hely a terebélyes strand homokján. De nem kerülhette el a figyelmem, hogy ennek ellenére mennyire szemetes a város. Ahmed viszont gyorsan nyugalomra intett azzal, hogy ez nem állandó állapot, hiszen mindig csillogóra feltakarítják az utcákat, amikor a király idelátogat, hogy az agadiri palotájában is eltöltsön pár napot – csakhogy ekkor már ötödik éve nem járt a környéken…

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szalma Gábor
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik 2021 – Nádor-Virág Anikó
Szigorítgatunk, szigorítgatunk? Másfél évvel ezelőtt a semmiből toppant be ez a kis vírusocska az életünkbe, és azóta is itt kísé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az elfeledett spanyol bajnok Azt szokták mondani a futballvilágban, hogy aki nagyon magas szintre jut, az hosszú időn keresztü...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dávid Andor a kórus tagjaként
„Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy ne másoknak akarjunk megfelelni” Dávid Andornak hívnak, és már a huszonegyedik életévemet élem Bácskossuthfalván

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! Day 313: Király professzor

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A magyarországi underground császárok
A Hetedik pusztulás 1. Fekete Zajon Búcsúzott közönségétől a Nadir zenekar – Beszélgetés az utolsó élő fellépés előtti p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
80 fellépő jövőre a Brutal Assaulton

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa: A zenekar tagjai a maszkok mögött a rtanji fellépés alklamával: Martin Geček (gitár), Nikola Švenda (dobok), Tina Čatlaić (ének), David Lesjak (basszusgitár).
Fojtogató füst A völgyben megnéztük Tina Čatlaić & Zagušljivi Dim fellépését

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A létezés hiábavaló Megjelent a Cradle Of Filth új albuma

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Mínuszállapotok szorításában Kormányos Ákos: Töredezettségmentesítés

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levegőt! Az elmúlt hónapokban, a világjárvány megjelenése óta egyre gyakrabban hallunk az intenzív terápiá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ragacsos almás-zabos keksz
Sporhetsztori 106. 106. rész – Almázoltán?!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szavíra híres halpiaca felülnézetből
Marokkó: Kedvetlen és túl kedves emberek Már majdnem három éve, hogy vettem egy jegyet Marokkóba, és a tíznapos utazásom végén akkreditált...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Herczeg Zsolt (fotó: Calbert Anita)
Aki választ: Herczeg Zsolt Herczeg Zsolt vagyok, 1989-ben születtem Szabadkán. A célom dokumentumfilm-rendező lenni.

0 Hozzászólás | Bővebben +