: Nadir koncert a Fekete Zajon (fotó: Vígi László)
Nadir koncert a Fekete Zajon (fotó: Vígi László)

A hetedik pusztulás 2.

: Nadir koncert a Fekete Zajon (fotó: Vígi László)
Nadir koncert a Fekete Zajon (fotó: Vígi László)

Fekete Zajon búcsúzott közönségétől a Nadir zenekar – Beszélgetés az utolsó élő fellépés előtti pillanatokban

A Nadir a kezdeti időszakban általános témákból szemezgetett, erős társadalomkritikával és helyzetjelentésekkel. Aztán ahogy haladtak a kiadványok, egyre inkább közeledtetek olyan témák felé, ami mostanság, illetve a járvány előtt a csapból is folyt: a környezet- és az állatvédelem. Ha jól tudom, együtt is működtetek különféle szervezetekkel.
V.: Ez a téma egyre markánsabban kezdte magát képviselni a társadalomkritikus témákkal szemben. Volt egy idő, még a Dark Clouds utolsó éveiben, amikor inkább a politikai vonal volt meghatározó, aztán ez egyre inkább közeledett a természetvédelmi kérdések felé, és ezt jártuk körbe különböző nézőpontokból.


Egyébként ti aktívak vagytok környezetvédelmi szempontból?
N.: Figyelj, szerintem ez egy olyan dolog, hogy mindenkinek a lehetőségeihez mérten kell cselekednie. Amit tudsz, tegyél meg. Itt nagyon nem arról van ám szó, hogy mi döngetjük a mellünket, hogy mit értünk el. Ez a magánéletünk. Én személy szerint úgy gondolom, hogy amit lehet, azt megteszem ezen a téren, és tudom, hogy ez a mindenkori Nadir-tagságra szintén jellemző. Ha bárkinek az jön át a Nadirról, hogy egy szar-fos zene, ez a mondanivaló viszont átmegy, akkor már elértünk valamit. Ebben a zenekarban fontos az üzenet, mondom ezt úgy, hogy nekem a zene az elsődleges, és az számít igazán.


Ki a góré a zenekarban, kitől jön ez az üzenet?
N.: Szövegek tekintetében mindenképp Vitya az elsődleges, de persze amit ő megfogalmaz, azt mindannyian képviseljük.
V.: Talán úgy tűnik, hogy elsődlegesen Norbival ketten visszük ezt az egészet, de a többiek is kellenek ehhez, mint Szabolcs és Köves Hugó, a gitáros, valamint ne feledkezzünk meg egykori basszusgitárosunkról, Turbók Gergőről, valamint azokról a személyekről, akik kisegítettek minket, vagy átmeneti jelleggel helyettesítettek valakit. De, teszem hozzá az előbbi témához, a zenekarból például mindenkinek vannak menhelyről befogadott állatai. Ezzel is lehet tenni az ügyért. Részt vettünk több olyan tüntetésen is, amelyek az állatok jogaira hívják fel a figyelmet.
N.: Még egyszer hangsúlyozom, nem arról szól ez, hogy ő mit tett, én mit tettem, mi mit tettünk. Ez arról szól, te mit tudsz tenni.

És szerintetek mit lehet tenni?
N.: Mindig lehet mit tenni.


A Nadir elődzenekara még 1993-ban alakult Dark Clouds néven, és csak nevet váltottatok. Ezzel egy már igen tekintélyes korú zenekarról beszélhetünk. Hogyan éltétek meg ezt az elmúlt 27 évet?
N.: Szarabb cuccaink voltak, és valamivel jobbak lettek. (Röhögés)

A világ változását hogyan láttátok?
N.: Megyünk a vége felé. Undorító, ami körülöttünk van.
V.: A technika változott, annak előnyeivel és hátrányaival. Én még mindig azt látom, hogy nem igazán az előnyös oldalát domborítjuk ki ennek az egésznek, vagy egyszerűen túltoltuk, ami után az egész a visszájára fordul.


A megalakulás óta eléggé változatos zenét játszotok, amire egy műfajt nehéz ráhúzni, akárcsak a Fekete Zaj fesztiválra.
V.: Amikor elkezdtük ezt a doom/death kombinációt itthon, nem igazán értették az emberek, mert death metálnak nem volt elég gyors és brutális, a doommal pedig az volt a baj, hogy alapvetően a gothic doommal azonosították, és senki nem értette, miért nincsenek benne billentyűk, a szövegek miért nem apátiáról szólnak. Mi akkor is egy külön sziget voltunk, sokkal merevebben elválasztott irányzatokról beszélhetünk még akkoriban. Egy időben azon röhögtünk, hogy például többször is volt egybenyitott Vörös és Fekete Yuk koncert, amikor különböző stílusú zenekarok léptek fel a két klubban. A Vörösben fellépett, mondjuk, egy kifestett arcú black metál banda, akik nyomták ezeket a darálós témákat, majd időben egy kicsit eltolva a Kékben fellépett egy modern metálnak gondolt banda, egészen gothic témákkal, károgós énekkel, csak festés nélkül, szakadt pólóban. Erre a Vörös Yuk-asok azt mondják, ők erre nem mennek át, mert szar.

N.: Alapvetően rengeteget változott a világ, sokkal nyitottabbak lettek az emberek. Azelőtt tényleg volt ilyen, hogy valaki valamit nem hallgat, manapság ez nem számít. Szerintem ez a változás egyébként előrevisz, mert egy csomó izgalmas dolog jött létre. A Nadir pályafutását összehasonlítva az elejével, szerintem az elmúlt évekre kezdett beérni a zenénk a közönségnél, mert ezek a választóvonalak is eltűntek. Az egy adott kornak lenyomata, ez pedig egy másiké. Nekem tetszik ez az irány, a választóvonalak eltűnése.

Szerintetek a Nadir hozzátett valamit ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ?
N.: Ez egy ilyen magándolog, szerintem azért csináltuk eleve, hogy jobb legyen. Az, hogy átjött neked vagy valaki másnak, az szuper, de valójában annyira nem számít, hogy ezt mi tettük hozzá. Tehát nem vártunk soha ezért semmit se cserébe.
V.: Én éreztem már kritikák és hozzászólások, vélemények után, hogy igen, ezért érdemes volt ezt megcsinálni annak idején, és ennyi éven át vinni...

A Dark Clouds korszak egyik utolsó promóciós fotója 2004-ből, amikor a férfiak még inkább srácok voltak – Turbók Gergely basszusgitáros, Hugó, Vitya, Szabolcs, Norbi,

A Dark Clouds korszak egyik utolsó promóciós fotója 2004-ből, amikor a férfiak még inkább srácok voltak – Turbók Gergely basszusgitáros, Hugó, Vitya, Szabolcs, Norbi,

Ekkor megszólal valamelyik banda előadásában az Angel of Death-átdolgozás a Slayertől, Norbinak eszébe jut, hogy be kell parkolnia, majd a cuccot is ki kell pakolni, ha zenélni szeretnének még az éjszaka folyamán, és búcsúzásba kezd, én felteszek még egy utolsó kérdést, ő stabilan marad.

Egyébként az elmúlt csaknem 30 év zenélés után mely pillanatokra emlékeztek vissza legszívesebben?
N.: Húúú, rengeteg van. Egyébként akkor most elmondom, hogy mindig imádtunk nálatok zenélni, Vajdaságban. Nem azért mondom, mert most épp te készítesz interjút velünk. Ha valaki ezt kérdezi, elsőként mindig azokat a bulikat említem az Ashen Epitaph-fal. Azóta is bármikor találkozunk, mindig az van, hogy egymás nyakába borulunk... és szerintem elmondhatom a teljes zenekar nevében, hogy mindig, amikor felmerülnek a régi sztorik, az elsők között jut eszünkbe az ottani fogadtatás, a barátkozások és a hülyeségek, amik történtek.
V.: Ez az, amit említettünk, az egész mentalitás, az underground lifestyle erről kell hogy szóljon. Körülöttünk ilyenkor tényleg aztán az van. Történhet bármi, jobb és rosszabb helyszínek, koncertek sok és kevés ember előtt, saját költségre vagy fizetve, ha csak a zenét nézzük, játszhat akárki akárhogyan, mi akkor is toljuk baráti hangulatban. Mindez mindennél többet jelent.

Erről most eszembe jutnak a különféle magyarországi pályázati rendszerek, állami támogatások…
N.: No, ebből mi kimaradunk. Nem akarjuk, hogy összefüggésbe hozzanak bármilyen aktuális rendszerrel.


Mennyire tartjátok ezt jó ötletnek?
N.: Hát én ezt nagyon leszarom. Nincs véleményem, és nem foglalkozom ezzel. Mi ezt az egész zenélést nem azért csináltuk soha, hogy belekerüljünk az emberek arcába, mert ezt valaki kifizette. Ilyen irányban mi soha nem érdeklődtünk, nem próbálkoztunk, nem vettünk részt ezekben.
V.: Én azt tenném hozzá röviden, hogy nagyon nem mindegy, ki milyen áron jut előbbre. Mindenkinek magának kell eldöntenie a saját értékrendje, erkölcse szerint, mi az, ami belefér, mi az, ami nem, hova fordul támogatásért és honnan remél sikert. Ha valaki ezek után bele tud nézni a tükörbe, és azt mondja: „Rendben van, beleálltam ebbe, végül megtettem, sikeres vagyok”, az az ő dolga.

Egy óra választ el attól, hogy utoljára láthassunk benneteket a színpadon. Lámpaláz, idegesség, feszültség?
N.: Nem. Semmi ilyen.
V.: Várjuk nagyon a koncertet.

Elképzelhető, hogy lesz még fellépésetek ilyen néven?
N.: Igazság szerint lehet, hogy lesz még egy. Jakab Zoli kiadja ezt az utolsó lemezt bakeliten, s ezt szeretnénk megünnepelni egy klubbulival. Erre még összeállnánk, de akkorra a zenekar már nem fog létezni.
V.: Az utolsó lemez The Final Requiem for a Helpless World címmel jelenik majd meg a Solace Music kiadásában. Az eredeti terv az volt, hogy a Fekete Zajra már megjelenik, de csúszott a gyártás.
N.: Mi szerettünk volna most és mindent egyszerre, de mivel az egész világ csúszik, és mindenki egyszerre akar bakelitet gyártani, most tudta vállalni a cég. A nosztalgiahullám jó hozadékának tartom ezt az új bakelit korszakot. Kijött a húszéves jubileumi minialbumunk is ilyen formátumban, el is kapkodták rögtön, de most ez egy nagylemez lesz.


Erről jut eszembe. Nemrégiben egyik kalóz oldalon megtaláltam az egész Nadir-diszkográfiát egyben. Úgy megörültem, hogy végre itt van minden egyben, nem kell grebbelgetni. Nektek mi erről a véleményetek?
V.: Én örülök, hogy ily módon is sikerült nyomot hagynunk magunk után. Igyekeztünk minden platformra feltenni az anyagainkat. (Mondat közben Norbi tényleg lelép pakolni.) Szerintem ez tök jó, engem egyáltalán nem zavar.


Az utolsó mondat jogán szeretnél még valamit hozzáfűzni, Vitya?
V.: Mi nagyon sokszor hivatkozunk magunkra úgy mint egy családra, és aki elment, az is velünk maradt valamilyen formában. Mint ahogyan utaltunk rá, nem állítjuk le a zenei pályafutásunkat, tehát ilyen-olyan módon biztosan össze lehet futni velünk. Nem lesz ez befejezés, mert folytatódik minden, csak másképp.

(Vége)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Elszántság, kitartás és rengeteg munka! Általános iskolába jártam, amikor a zenetanárunk, a topolyai Radić Diana megmutatta nekünk a bale...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Az én Apukám elhagyott bennünket? A Podolszki József Publicisztikai Pályázat idei kiírásának első helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kölcsey magyarjai Egy személyes történetet szeretnék elmesélni, amely egy iskolai versenyhez köthető ugyan, mégis n...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 315: PARÁNYI TÉVEDÉS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jövőre fesztiválozunk? A Brutal Assault 25 éves jubileumi kiadása két éve késik

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Agresszív, zsigerből jövő, szenvedélyes Megjelent a Bullet For My Valentine új albuma

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nadir koncert a Fekete Zajon (fotó: Vígi László)
A hetedik pusztulás 2. Fekete Zajon búcsúzott közönségétől a Nadir zenekar – Beszélgetés az utolsó élő fellépés előtti p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A túlélők plazmája Új betegség megjelenésekor mindaddig, amíg nem létezik hatékony gyógymód a kór legyőzésére, nem m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Peter Fordos:
Sporhetsztori 107. 107. rész – Időtlen ötlettelenség

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hongkongi látkép
A businessosztály farkastörvényei Egyszer valaki mutatott nekem egy e-mail címet azzal az instrukcióval, hogy küldjek rá egy levele...

0 Hozzászólás | Bővebben +