:

Jogi Kar, te drága!

:

DAY 321: VIZSGAIDŐSZAK-BELI AKTIVITÁSOK

Vizsgaidőszak, és én elolvastam hat könyvet. Egyszer már megfogadtam, hogy többé nem mondok le az egyetem miatt arról, amit szeretek. Napi rutinnak számít az olvasás lefekvés előtt, még akkor is, ha az egész napom azzal telik, hogy vaskos könyveket bújok. Néha fejfájást okoz a matematikázás, amikor kiszámolom, hogy hány könyvet olvasok el, illetve amikor azon filózok, hogy az átszámolva hány oldal.

Két hét leforgása alatt elolvastam hat könyvet. Természetesen nem képeskönyvekről van szó. Ha nincs legalább kétszáz oldal, akkor az még csak nem is számít könyvnek. Az valami brosúra lehet, amit bankban osztogatnak vagy utazási irodákban.

Szóval több mint ezerháromszáz oldalt kellett megtanulnom egy vizsgaidőszakra. El kellett sajátítanom több mint ezer oldalnyi tananyagot. S én még azt a majdnem hétszázat sokalltam, ami közigazgatási jogból várt rám. De emellett még maradt időm arra is, hogy elolvassak valami olyat, amit én szeretnék. Nem csak a jó időbeosztástól függ. Az akaratnak is nagy szerepe van abban, ha az ember valamit el akar érni.


DAY 322: AZ ELSŐ MÁJUSI VIZSGA

Az első vizsgám a májusi vizsgaidőszakban még április végén volt. Egyáltalán nem éreztem magamat felkészülve, főleg, hogy pont olyan professzorhoz kerültem, akihez nem akartam, s meg voltam győződve arról, hogy ezt most nem fogom letenni. Habár csak olyan háromszáz oldalról van szó, nagyon sok volt a konvenció, amit meg kellett volna jegyezni. A megközelítőleg ötvenből talán négynek tudtam igazán jól a nevét.

Egy pillanatban már reszketni is kezdtem, semmi sem érdekelt, és csak az volt a szemem előtt, hogy élve vagy halva, de úgy akarom elhagyni a tantermet, hogy ez a vizsga már a múlté. Nem is akartam köntörfalazni, húzni mindenki idejét, kerek perec megmondtam az asszonynak, hogy nem tudom minden egyes kérdésére a választ, jogforrásokból is van egy rakatnyi, s a felét sem értem annak, amit tanulok, mert habár ez a könyv nem volt túl terjedelmes, mégsem tudtam megérteni azt, ami az orrom előtt volt, hiszen a legnehezebb tantárgy terpeszkedett a pár száz oldalon szétszórva.

Kijelentésemre, miszerint ez a legnehezebb tantárgy, amivel valaha is találkoztam, a professzor asszony válaszként teljesen lezseren rám nézett, és megkérdezte, hogy ismerem-e azt a szerb mondást... Már akartam neki mondani, hogy tuti nem, aztán csak ennyit szólt: Life is a bitch and then you die – nagyon megértő professzorokba ütközik néha az ember. Én meg aztán győzködhettem az embereket, hogy igenis ezt mondták nekem, nem képzelődöm, ez komolyan megtörtént. Az élet kurva, utána pedig megdöglesz. Aranyos. Hihetetlen, hogy a mi professzoraink milyen kreatívan tudják motiválni a hallgatókat.

 

DAY 323: A MÁSODIK MÁJUSI VIZSGA

Erre a vizsgára nem is volt könyv. Jegyzetekből készültünk csupán, de azok oldalainak a száma meghaladta a háromszázat. Szinte hihetetlen, hogy egyáltalán kimehettem erre a vizsgára. Néha el sem hiszem, hogy milyen baromi nagy szerencsém van. Jah, mert minden ettől függ, nem is a tanulástól, ami miatt minden más háttérbe szorul.

Ez a vizsga sem volt unalmas. Kezdjük azzal, hogy harmincadik voltam a listán egy olyan vizsgán, ami délután ötkor kezdődött, méghozzá egy olyan professzornál, aki esetében a negyven perc késés még jónak számít. Azt hittem, hogy majd csak napkeltekor kerülök sorra. De aztán valahogy begyorsultak a dolgok. A professzor is idejében érkezett, nekem pedig lehetőségem adódott arra, hogy egy kis ideig hallgassam a kollégáimat. Ilyenkor tudja az ember igazán felmérni a terepet, feltérképezni azt, hogy mire számíthat, a rettegésen kívül. Én személy szerint attól féltem, hogy bezárják az egyetemet, mielőtt még kijuthatnék, és akkor aludhatok egy padon pár kollégával meg a professzorral együtt.

Megkaptam a kérdésemet, és úgy voltam vele, hogy na, ez nem is rossz, itt még tudok is valamit mondani. De valahogy nem akartak megsokszorozódni a betűk a papíron, míiközben a mellettem ülő kollegina jó hangosan felsóhajtott, és kijelentette, hogy semmire sem emlékszik abból a leckéből, amiről beszélnie kellene. Ahhoz képest, mondjuk, teleírt egy egész A4-es lapot, de no. Ekkor kezdtem el izgulni. A vizsgát alapjában véve nem volt nála nehéz letenni, de aznap nyolc fölé nem igazán mentek a jegyek.

És akkor sorra kerültem én. Az utolsó hallgató, akit meg kellett hallgatnia. Elmeséltem azt, amit nagy vonalakban papírra vetettem, az egyedüli visszajelzés annyi volt, hogy kezdjem a következő kérdést, és ez jó jel. Aztán a professzor megkért, hogy ecseteljek neki egy bizonyos esetet, ami nagy jelentőséggel bír az európai uniós jogban. Csak néztem az embert, bámultam rá, mint borjú az új kapura. Meg akartam kérdezni, hogy viccel-e, hiszen a mondókámnak a fele arra az esetre vonatkozott, amit most tőlem kér. Hát, azt hittem, hogy röhögni fogok, amikor rávágta, hogy bocs, nem hallgattam. És utána már csak néztük egymást. Erre azt mondja, hogy tíz. Azt hiszem, aznap ez volt az első. Én marha pedig ahelyett, hogy bólogatok és megköszönöm, diplomatikusan megkérdőjeleztem a professzor döntését. Tessék? Hát jól hallottam én? Igen, de aztán, már az osztályzat beírása után, kaptam pár kérdést. Remek. Én leszek az első, aki aznap tízest kap, no meg az első olyan, aki a tízes után meg is bukik a végén. Kézhez kaptam a leckekönyvemet, utána pedig szedtem a sátorfámat.

(Folytatjuk)

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Losoncz-Kelemen Emese – @konyvszedelgo
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Sead Ajdari
Visszatekintgetések időszaka Hát, ez a nap is eljött. Ránk tört az év végi idegbaj.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Illusztráció
Milliárd év az esztendő – asszonysors pandémia idején A Podolszki József Publicisztikai Pályázat idei kiírásának harmadik helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 321: VIZSGAIDŐSZAK-BELI AKTIVITÁSOK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az vagy, amit megeszel! A karácsonyi ünnepek és az újév közeledtével különböző fogadalmak sora hangzik el, amelyek közül ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 109. 109. rész – Bomba

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Luxemburg óvárosa, a Grund
Utazás korona idején 3. Vissza a jelenbe. Minden bizakodásunk ellenére a bolygó nem fordította jobbra a saját sorsát tava...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
2080 – Egy igazi cyberpunk történet Negyvenhét évvel a III. világháború után járunk, egy olyan Földön, ami már nyomokban sem hasonlít...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A Középiskolások Művészeti Vetélkedője szervezőinek közleménye Mi már nagyon készülünk a 2022-es KMV-re, és szeretnénk, ha minél többen értesülnének a vetélkedő...

0 Hozzászólás | Bővebben +