: Sábli Márton és Téglás Ferenc 1992 körül
Sábli Márton és Téglás Ferenc 1992 körül

Élveboncolás Újvidéken II.

: Sábli Márton és Téglás Ferenc 1992 körül
Sábli Márton és Téglás Ferenc 1992 körül

A fekete ruhás telepi magyarok története

A VIVIsect zenekar jelentős hatást gyakorolt a tartományi központ zenei életére, ennek ellenére a formáció története elveszik az idők ködében. A holtak megbolygatását folytatjuk Téglás Fritz Ferenccel, a zenekar egykori frontemberével.

MAGYAROK FEKETÉBEN

Az egész háborús helyzet...
... az 1990-es évek első felében rettenetesen nyomasztó volt. Három nyelven szidtuk az akkori rezsimet, de megszólaltunk a háború, a nacionalizmus, a fasizmus, az állatkísérletek és a környezetszennyezés ellen is – persze ez utóbbi akkoriban senkit sem érdekelt különösebben. A Kneel to the Boss dalt kifejezetten az ország vezetőjének írtuk. Voltak viszont olyan témák, amiket felületes hallgatás után egyesek félreértettek, emiatt történtek ellenünk atrocitások. Telefonon megfenyegettek bennünket, hogy megvernek, ha meglátnak bennünket. De nem szartuk össze magunkat, mert voltak ennél nagyobb gondok is az országban. Akkoriban még kizárólag vezetékes telefonok voltak, a telefonáló bárki lehetett, nem tudtunk utánanézni, amúgy nem is érdekelt bennünket, de mégis nyomasztó volt.

A sötét fellegek ellenére...
...az élet zajlott Újvidéken. Mindent elkövettünk, hogy a lehetőségekhez mérten jól érezzük magunkat. Az alternatív zenei színtér egy menedék volt a politikai és a háborús őrület elől. Ezekben a körökben szinte teljesen mellékes volt, milyen nemzetiségű vagy. A telepi házunk udvarában szólt az elborult zene, sütöttük a rostélyost, és a joint körbevándorolt. A Katarza zenekarnak a próbaterme is az udvarunkban volt, és sok zenész, valamint zenebuzi elkeveredett oda. Mindenki csak lesett, mik ezek a beteg, sötét zenék, amiket hallgattunk, mert Újvidéken a punk láz tombolt. Így utólag belegondolva talán kissé furának is tűnhettünk kívülről: telepi magyarok, tiszta feketében, nagyon fura zenékkel. Időnként valaki szarságokat beszélt rólunk, de mindig voltak olyanok, akik kivédtek. Ilyen volt Alexandar Popica Popov, vagyis Dr. Pop is, az Atheist Rap énekese, aki nagyon menő csávó volt akkoriban, és adtak a szavára.

„Segítek nektek bekerülni az állami televízióba”...
...ajánlotta egy pasas, aki odajött hozzánk egy klubban. „Hát jó”– gondoltam magamban. Azt mondta, olyan Laibach stílusban szeretne rólunk készíteni egy videót, hisz mi is feketébe öltözünk, és kriptofasiszták vagyunk. Én csak nézek rá, és arra gondoltam: „Ez a faszi lazán lefasisztázott bennünket, mert neki abból, amit mi csinálunk, annyi jött le, hogy ez valami „lájbáhszerűnáciizé”. Már félve néztem a mellettem álló Csabára, mert tudtam, nála az belefér, hogy kiüt valakit azért, mert őt lenácizza. Aztán ha ő lekever annak a szupersztár videórendezőnek egyet, akkor muszáj lesz nekem is egyet lekeverni. Akkor pedig ennek az egész esetnek még az lesz a vége, hogy egy szórakozóhelyen két feketébe öltözött magyar megvert egy szerbet. Végül elküldtük azt az alakot a jó fenébe, pofon szerencsére nem lett. Ezt jó néhányan látták, akik azután mondták is, hogy teljesen hülyék vagyunk, amiért ilyen lehetőséget visszautasítottunk. Állítólag ez a faszi egy nagy valaki volt.

A megalapozatlan nácizások...
...egyáltalán nem voltak veszélytelenek. Én nem tudom, vajon a később megalakult, szintén sötét zenét játszó, magyar tagsággal bíró zenekarok, mint az Antals vagy a Signium, tagságának is volt-e ilyen tapasztalata. Igaz, hogy a Neusatz dalban németül énekeltünk, és hogy Adolf Hitler hangját szempleltük, de mi így szerettük volna felhívni a figyelmet arra az egészre, ami Újvidéken történt a német megszállás alatt a II. világháború idején. A magyar osztagok a szerbeket és a zsidókat a Dunába lőtték, de mi ezt a témát nagyon nem náci vonalon közelítettük meg. Úgy gondoltuk, erről kellene beszélni, mert szerintem ez az eset fontos a szerbek magyarok iránti bizalmatlanságának megértésében. Egy idő után hagytuk ezt az egész vonalat, mert sokat kellett volna magyarázkodni – az meg szintén nem jó.

SZANKCIÓK ÉS UNDERGROUND

Az információk nehezen terjedtek....
...mire kijött valami újság, fanzine, amibe belekerülhettünk volna, addigra az megszűnt a gyorsan változó események miatt. Ilyen körülmények közepette egyszer leültem, és én is összeállítottam egy saját fanzine-t, amiben csak VIVIsect volt. Volt ehhez tapasztalatom, mert korábban írtam pár alkalommal az akkori Képes Ifjúságba is, ami szinte az egyetlen hivatalos magyar nyelvű felület volt, ahol helyet kaphatott ilyen zene. A gond csak az volt, hogy a papírhiány közepette a Kifi is vagy kijött, vagy nem. Emiatt fogtam, és mindent VIVIsect dolgot összeszedtem és beleraktam ebbe a fanzinba. Készítettem magunkkal interjút, összeállítottam, fénymásoltam x példányban, és szétosztottam, szétküldtem, amerre tudtam. Ennek megvolt az eredménye, mert ez alapján megkerestek bennünket páran, Magyarországra is eljutott pár példány, és néhány fellépést is köszönhettünk neki.

Az egyik legjobb koncertünk...
... Szabadkán volt. Az előzenekar valami helyi poén formáció volt, talán miattuk jöttek el olyan sokan, de ez nem változtatott a lényegen, mert mindenki ott maradt a mi fellépésünkre is. Valami két méter magas színpadon zenéltünk, az épület meg akkora volt, hogy csak néztünk. Az emberek általában lefagytak a koncertünk alatt, és néztek, mi a szar ez, Szabadkán viszont mindenki vette a lapot az első lemez anyagára, sőt még a Godflesh feldolgozást is ismerték. Jó buli volt, és a résztvevőik még évekig jártak az újvidéki koncertjeinkre és házibulijainkra. Összehaverkodtunk az ottani színtérrel, Mirko Mirčez Stoilkovval (a Proces, majd később a Ludolf Neum i njegov paranormalni džuboks gitárosával), Damir Septic Pavićtyal (a jelenleg is aktív underground festőművésszel), a Sherbet Underground tagjaival. Persze mi is eljártunk hozzájuk. Ha jól emlékszem, akkoriban az egyedüli releváns hely a Gustav volt.

VIVIsect

Magyar nyelvű fanzinok...
...is voltak Szerbiában. Már nem emlékszem mindegyikre, mindenesetre az biztos, hogy volt egy Légyló mindigáig nevű fanzine, amit Csókán vagy valahol arrafelé készítettek. Ennek egyik száma valahol megvolt nekem is, mert szerepeltünk benne még a nagyon korai időszakban. Volt, és van is egy nagyon jó csókai barátom, Dupák Zoltán, ő rendezett be minket ebbe a fanzinba. Rajta keresztül ismertük meg Csipcsit, aki nagyon menő arc volt, szerintem ő lehetett a szerkesztő. Ehhez még hozzátartozik, hogy Zolit nem egy koncerten vagy leveleznék rovaton keresztül ismertem meg, hanem még a kötelező sorkatonaságnál.


Első nap a kaszárnyában...
... szóltak nekem: „Van itt még egy magyar, megmutatjuk neked!” No, gondoltam magamban, ha lesz közös témánk, nagyon meg leszek lepődve. Erre ott áll a két gyík magyar, néznek egymásra, valamit szólni kell. Kérdezi tőlem a Zoltán, „Te milyen zenét hallgatsz?” Mondom neki, „hát ilyen New Order, The Cure, The Sisters of Mercy vonalat”. Amikor ezt a Zoli meghallotta, majd elsírta magát, és azt mondta, ő is nagyon szereti a Sisterst. El lehet képzelni, milyen sorsszerű találkozás volt az. Nemhogy két hasonló ízlésű ember, de még két magyar is! Katonaság után folytatódott a barátságunk, sőt még szorosabb lett, rengeteg zenét cseréltünk akkoriban. Egyébként volt neki egy projektje, THControll néven, techno-trance-szerűség, bele is mixelgettem, plusz később együtt csináltuk a L.A.Z.A. projektet.

Magyarországgal a kapcsolat...
...a háborús bizonytalanság miatt akadozott. Lezárták a határokat, semmi ki, semmi be, posta se. Amikor küldtem kazettákat, nem érkezett meg, és én sem kaptam semmit, le is álltunk egy időre. Ha valakinek volt lehetősége utazni, akkor ő szállított valamit. Így kerültünk bele később néhány magyar fanzinba is, de valójában különösebb kapcsolatunk nekünk újvidékieknek nem volt azzal a térséggel. Volt pár kellemetlen tapasztalatunk, főleg a 90-es évek elején. Többször a fejünkhöz vágták, hogy nekünk milyen jó a háború ellenére is, hiszen nem minket lőnek. Ami a zenét illeti, a Bonanza Banzai egy utolsó pofátlan kópia szar volt, de szerencsére eljutott hozzánk a Vágtázó Halottkémek, az Art Deco néhány kiadványa; ezeket nagyon szerettük.

PROJEKTEK ÉS KALÓZPIAC

Nem engedtem kifolyni az időt a kezem közül...
...ezért mindig csináltam valamit. Az első lemez kiadását követően több projektbe is belefogtam a VIVIsect mellett, ilyen volt a Skattor Minox, ami egy tíz éven át tartó szólóprodukció volt, de Csaba is zenélt a korai anyagoknál. Vagy ott volt a Gensustorst projekt, amit Pravda Róberttel, a VIVIsect szintisével hoztuk össze. Ez tiszta élő, sőt, szabadtéri improvizáció volt. Kivittünk egy akkumulátort Péterváradra, és letettük a katakombák elé. Rákapcsoltuk, amit tudtunk, zenéltünk, felvettük, kiadtuk. Mármint a szokásos, másoltunk néhány kazettát, és azokat szétosztottuk. Összehaverkodtam pár belgrádi arccal is, akikkel voltak közös projektjeink, mixeltem zenekaroknak, készítettem pár válogatás anyagot.

 

Željkónak a baráti körével...

...is összehaverkodtunk, az pedig szinte csak zenészekből állt. Ott volt közöttük a Pešić Saša, aki viszont kizárólag szövegeket írt. Egyik összejövetelen, ahogy a joint ment körbe, felkínáltam neki, hogy írjon szövegeket az egyik projektemhez. Gyorsan el is készítette őket, majd egy alkalommal felénekeltettem vele. Ez lett a Dead Businesman, amivel aztán csináltunk pár jó fellépést, és tetszett is az embereknek, de elég hirtelen sétáltunk ki a koncertéletből. Szintén ennek a társaságnak volt köszönhető, hogy a Buka za decu grindcore bandában is énekeltem pár koncert erejéig. Mindeközben a VIVIsect ment tovább.


A kalóz piacnak köszönhetően...
...jóval több extrém metál cuccot kezdtem hallgatni, de más zenéhez is hozzájutottam. Volt egy Maximum Rock and Roll üzlet a városban, aminek a tulaja a Dead Kennedys énekesével, Jello Biafrával, vagyis annak a kiadójával, az Alternative Tentacles-sel seftelt. Tehát rendelésre, feketén szállította be a külföldi lemezeket, emellett bolgár és lengyel kalózkazettákkal is el volt látva. Itt szereztem be 1989-ben az első Godflesh-anyagot is, ami döntően hatott rám és a zenei világomra, majd a Treponem Pal-, Pitch Shifter-, Scorn-, OLD-, azaz Old Lady Drivers-anyagokat. Mindenki szarszámra vette akkoriban a sok hamis kazettát szép borítóval, ment, mint a kenyér, és kevesebbet kellett sorba állni érte, mint a cukorért és az olajért a bolt előtt. Ez a sok új zene befolyásolta VIVIsect hangzásának változását is.

 

(Folytatjuk)

Fotók: Téglás Ferenc archívuma

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Bevilágít a Föld az ablakon A Podolszki József Publicisztikai Pályázat 2021. évi kiírásának különdíjas alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Szeretek kétszer ugyanabba a folyóba lépni” Törteli Réka vagyok. Zentán születtem kétezerben. Elköltöztem onnan. Most Újvidéken élek (itt sem...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pearsonvue.com.cn
Jogi Kar, te drága! DAY 324: A HARMADIK MÁJUSI VIZSGA, AVAGY A KÖZIGAZGATÁSI JOG

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zenekarok jelentkezését várják Fekete Zaj 2022

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Na, akkor megyünk idén? Na, akkor megyünk idén?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sábli Márton és Téglás Ferenc 1992 körül
Élveboncolás Újvidéken II. A fekete ruhás telepi magyarok története

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Light By The Sea zenekar
Fény a tengernél Interjú Baumann Eszter Annával új zenei projektje kapcsán

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.nytimes.com
Novak – Tiszteletreméltó harcos, vagy antihős? Az 2020. egy olyan év volt az emberiség számára, amely jelentősen változtatta meg mindennapi élet...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 110. 110. rész – A változás szele

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Podolszki József Publicisztikai Pályázat A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Fiókkönyvtár meghirdeti a 25. Podolszki József Publicisztikai Pályá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Helytörténeti pályázat középiskolások részére A zentai Történelmi Levéltár és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark közös pályázatot hird...

0 Hozzászólás | Bővebben +