Interjú a The Neverlandings zenekarral

Az indie és alternatív zenét játszó The Neverlandings együttes 2018-ban alakult meg Budapesten. Stílusukat leginkább a kellemes, dallamos jelzőkkel lehet megragadni, egyediségük sokak számára vonzóvá teheti őket. A jelenlegi felállásban az együttesnek négy tagja van: Christian Bruni dobos, Hatvani István basszusgitáros, Csaba Tamás gitáros és Kele Sándor énekes. A zenekar múltjáról és jelenéről, valamint a jövőre vonatkozó terveikről utóbbi kettővel beszélgettünk.

Mit tudtok elmondani a zenekar megalakulásáról, a kezdetekről?
Kele Sándor: – A zenekart, vagyis azt, ami megelőzte, 2015 nyarán alapítottam, még Doctor Doctor néven, és a jelenlegi csapatból rajtam kívül csak István volt a tagja. Azóta sokan megfordultak a zenekarban, szinte teljesen lecserélődött a társaság. A mostani felállás körülbelül két éve van meg. Próbáltam mindig a legjobb zenészeket és embereket megtalálni. Így találkoztunk Tamással is. Miután csatlakozott (2017 végén), rögtön elkezdtünk koncertezni. Addig nem nagyon voltak fellépéseink, mert inkább a dalok alapjait raktuk össze, meg nem is nagyon tudtuk, hogy hogyan lehetne ezt a zenekaros dolgot hatékonyan csinálni. Az ember ezt menet közben tanulja meg. Ez egy fejlődési folyamat, amin, gondolom, minden zenekar keresztülmegy. Játszottunk több helyen is. Voltunk egyszer a Barba Negrában mint előzenekar, meg több budapesti klubban, valamint mentünk utcazene-fesztiválokra is, Veszprémbe és Szegedre is.

Hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Csaba Tamás: – Én éppen zenekart kerestem abban az időben. A saját zenekaromnak akkor lett vége, és valamelyik zenészkeresős weboldalon láttam Sanyi hirdetését. Beszéltem vele, küldött egy-két számot, hogy hallgassam meg. Tetszettek, lementem egy próbára, jó fej társaság fogadott, és ott ragadtam.
K. S.: – Optimális esetben a zenekarok baráti társaságokban, gimnáziumban vagy itt-ott alakulnak meg. Ez az apróhirdetéses dolog egy kicsit olyan, mint a társkereső hirdetés. Zsákbamacska az egész. Elég nehéz megtalálni a megfelelő embereket. Abból a szempontból jó, hogy aki jelentkezik, annak többnyire motivációja is van. Christian Bruni, a kiváló olasz-magyar dobos is így csatlakozott hozzánk két évvel ezelőtt, amikor a pandémia kezdődött. Majdhogynem a teljes zenekar úgy állt össze, hogy feladtam a hirdetést, és jött valaki, és mindenkinek hálás vagyok, aki csak egy kicsit is hozzátett a projekthez.

Milyen előadók vagy zenekarok vannak hatással rátok és a zenétekre?
Cs. T.: – Az én fiatal gitáros éveimet az underground, a grunge, az alternatív rock, a heavy metál és a gitárcentrikus zenék határozták meg. Elég nagy átfedés van a tagok zenei ízlése között, és mindenki ezeket a régebbi, már-már retrónak mondható zenéket szereti.
K. S.: – Számomra inkább az 1990-es és a kétezres évek voltak meghatározóbbak. A Coldplay, Placebo, Jeff Buckley, Radiohead uralta alternatív szcéna volt az, ami először meg tudott ragadni. Persze közben mindenféle zenét hallgattam. Próbálkoztam több mostani előadóval is, de nem igazán tudtam a magamévá tenni a zenéjüket. Úgy gondolom, Jeff Buckley, a Coldplay és a U2 az, akik talán hatással vannak a zenénkre. Legalábbis néha felfedezek stíluselemeket tőlük a saját dalainkban.

Mit gondoltok, milyen volt a Minutes On Earth kislemezetek fogadtatása?
K. S.: – Nagyon profi körülmények között a budapesti Bresaola Studiosban, Nóniusz Gábor producerrel vettük föl a Minutes On Earth kislemezt. Nem volt akkora tapasztalatunk ezen a téren, emiatt szerintem az az öt dal nem teljesen tükrözi azt, amiről most a zenekar szól. Nemrég jelent meg az új dalunk, a Your Eyes, amihez egy remek videoklip is készült. Én csak összehasonlítani tudom a kettőt. Az új dalnak jóval nagyobb fogadtatása volt, mint a Minutes On Earth kislemeznek, ami nem jutott el gyakorlatilag senkihez. Szerintem nem volt elég promóció hozzá.
Cs. T.: – Szerintem az az alapvető különbség, hogy ezt a felvételt, a videoklipet és a hozzá tartozó promóciót sokkal tudatosabban csináltuk, mint a korábbit.

Mekkora hatással volt a zenekar életére a járványhelyzet?
K. S.: – Eléggé hazavágta. Rákényszerültünk, hogy laptopon írjunk zenét magunkban, és azokat küldözgettük egymásnak. Mindenki hozzátette a maga részét. Nagyon ritkán találkoztunk. Amikor a járvány enyhült, csináltunk egy-két rendes koncertet, de tényleg csak keveset, mert több maradt el, mint amennyit ténylegesen megtarthattunk.

Cs. T.: – Ez nyilván nem volt jó időszak. Főleg, hogy nagyjából akkor volt a lemezbemutató koncert, amikor a bezárások elkezdődtek. Mi szerencsések voltunk, persze, mert ha el is maradtak koncertek, nálunk ez nem okozott problémákat a családban, hisz nem a zenélésből élünk, de ettől függetlenül azért nekünk is rossz időszak volt ez. Nagy volt a bizonytalanság a leszervezett koncertekkel kapcsolatban, hogy megtartják őket vagy sem.

Mi volt számotokra a legemlékezetesebb koncert vagy élmény, amiről szívesen mesélnétek?
K. S.: – Az egyik kedvencem, amikor számunkra a legnagyobb közönség előtt játszottunk a Barba Negrában előzenekarként. Több mint ezren voltak, mégsem ez volt a legemlékezetesebb. Az Szegeden volt egy kis klubnak a belső udvarában. Ott volt egy olyan koncertünk, amitől kirázott a hideg. Vagy ötször tapsoltak vissza minket. Olyan hangulat alakult ki ott, ami magával ragadott, mert akkor úgy éreztem, hogy na, ezért megéri csinálni.
Cs. T.: – Én is a szegedit emelném ki. Annyira jó kémia alakult ki azon a helyen a közönség és közöttünk, hogy az valahogy nagyon jó lett.
K. S.: – És ez nem is teljes zenekaros felállás volt. Ott összesen hárman voltunk két gitárral.

Eddig kizárólag angol nyelvű dalaitok voltak, úgy tudom viszont, hogy készül több magyar dal is. Miért éreztétek úgy, hogy szükség van a magyar nyelvű dalokra?

K. S.: – Még biztosan lesz egy vagy két szám, ami angolul lesz, de hazai szinten szerintem az működik, hogyha magyarul szólalnak meg a dalok. Ebben megerősített minket több szakmabeli is, akik promócióval, fesztiválszervezéssel foglalkoznak. Ha a dalok nem magyarul szólalnak meg, lesz egyfajta fal az előadó és a közönség között. Ez nehéz kérdés, szerintem mind a két nyelven próbálkozni kell.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

K. S.: – Szeretném ezt a zenekaros dolgot a hobbiból a profi felé terelni. Most éppen azon vagyok, hogy bekerüljünk abba a közegbe, ahol ez már egy magasabb szinten működik. Bízom benne, hogy sikerülni fog.
Cs. T.: – Emiatt rendszeresen akarunk hozni új dalokat. Szeretnénk a zenekarnak nagyobb ismertséget szerezni.
K. S.: – Én is úgy látom, hogy ennek a kulcsa a folyamatos aktivitás. Most azon munkálkodunk, hogy legyen több új kiadott dalunk. Lehetőség szerint videoklipekkel és promócióval kísérve.

Tervben van-e egy nagylemez készítése?
K. S.: – Alapvetően pénzkérdés az egész, egy nagylemez felvétele elég jelentős összeg. Dal, az bőven van. Most szeretnénk a legtöbbet kihozni abból, hogy egy kicsit a média középpontjába kerültünk. Szeretnénk a közönségbázisunkat szélesíteni, hátha így nagyobb eséllyel juthatunk el a nagyobb fesztiválokra is.

https://www.facebook.com/TheNeverlandings

https://www.instagram.com/theneverlandings/

https://www.theneverlandings.com

https://www.youtube.com/channel/UCoGOQ178TUoNYsvvdc7d4_A/featured

https://open.spotify.com/album/7zAVDPJ8m8tM8RKAjJW1sl

Képgaléria: