Egy közösségi tér lehetőségei – Milyenek a mai tinédzserek?

Hulló Zsófia neve sokak számára ismerősen hangozhat. Az interneten megszámlálhatatlan cikk olvasható róla, amelyek a szebbnél szebb sikerekről, vagy éppen a fiatalokat buzdító kezdeményezésekről adnak hírt. Ezek az írások csokorba foglalják mindazt a példaértékű és önzetlen segítségnyújtást is, ami hosszú évek óta az élete részét képezi. A beszélgetésünk nagyon inspiráló és üdítő volt. Zsófiban egy végtelenül karakán, öntudatos és rendkívül ambiciózus embert ismertem meg. A szociális munkás és ifjúságsegítő szakon végzett lány már évek óta a fiatal generáció segítése és támogatása mellett kötelezte el magát. Ebből kifolyólag és ennek alapjául alapította meg Szabadka központjában a Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér elnevezésű szervezetet, amely idén ünnepli a negyedik születésnapját. A nagyszámú programot és műhelymunkát szervező klubról beszélgetőtársam igazán nagy lelkesedéssel mesélt. Társalgásunk középpontjába a mai fiatal generációt helyeztük, és tulajdonképpen megpróbáltuk körbejárni az érzékenyebb kérdéseket is e téma kapcsán.

Mindenekelőtt áruld el nekem, hogyan jött az ifjúsági szervezet megalakításának az ötlete?

– A fiatalok és a fiatalos környezet sosem állt messze tőlem. A Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér az első magyar ajkú közösségi tér Vajdaságban. Tulajdonképpen a 15–35 éves korosztálynak szerettünk volna ezzel kedveskedni egy olyan térrel, ahova akár mindennap ellátogathatnak 15 órától 20-ig. Jelenleg 15 önkéntesünk van, akik mind-mind más területen dolgoznak.

Milyen programokkal hívjátok fel az ifjúság figyelmét?

– Van quiz nightunk és szabadulószobánk. Tartunk sakkdélutánok, társasjátékesteket, szervezünk open mic esteket, amelyeken a fiatalok például felolvashatják saját írásaikat, verseiket. Emellett rendelkezünk egy zeneszobával is, benne különböző hangszerekkel, amelyekkel lehet gyakorolni. Arra is van lehetőség, hogy a betérők saját ötleteikkel keressenek meg bennünket, aztán mi igyekszünk ezeket megvalósítani.

Hogyan inspiráljátok, illetve segítitek az érdeklődőket?

– Az ifjúságsegítés részben abból áll, hogy a fiataloknak egy olyan utat mutassunk, úgy segítsük őket, hogy nem mondjuk meg nekik közvetlenül, mit kell csinálniuk, hanem olyan út felé tereljük őket, ahol utána rájönnek, hogy mivel szeretnének foglalkozni. A különböző programok szervezésén, illetve magukon az eseményeken keresztül vezetjük rá őket arra, hogy saját maguktól is tudjanak helyes döntéseket hozni, vagy hogy ezáltal helyes útra térjenek.

Mi a célja a közösségi térnek?

– Célja, hogy a tinédzserek használhassák. Hogy legyen egy hely, ahova nyugodt szívvel be tudnak jönni, ahol ingyenesen teázhatnak vagy kávézhatnak, emellett ingyenesen használhatják a szervezet fénymásolóját vagy nyomtatóját is. A közösségi tér az a hely, ahol kapcsolatokat lehet építeni, barátkozni, ahol a fiatalok ki tudják magukat próbálni különböző területeken. Fontos, hogy olyan munkákkal is megismerkedjenek, amelyek a későbbiek során felelősségteljes felnőttekké alakítják őket. Mindemellett nagy súlyt helyeztünk arra is, hogy olyan programokat szervezzünk, amelyeken a mai generáció szívesen részt vesz. Online felületen is megtalálhatók vagyunk, YouTube csatornánk és rádióműsorunk is van, illetve podcastokat is készítünk különféle témákkal kapcsolatban.

Milyen rendezvényekre vagy programokra lehet a jövőben számítani?

– A jövőben szeretnénk önismereti kérdésekben is előadásokat szervezni, több összművészeti estet, kiállításokat, zenével kapcsolatos eseményeket vagy koncerteket rendezni. Olyan programokat, amire a fiataloknak igényük van. Hamarosan a Haver Vagy rendezvényt is el fogjuk indítani, és közben szervezzük a Róka fesztivált is.

A fiatalokkal foglalkozó Iuventus Ventus egyesület elnökeként és a Róka Fest szervezőjeként eddigi tapasztalataidból merítve mi a véleményed a mai generációról?

– Véleményem szerint kialakult egy iskolai ifjúsági korszakváltás. Megannyian továbbtanulnak, el akarnak végezni egy egyetemet vagy főiskolát, a jobb megélhetés reményében. Az egyetem elvégzése után azonban sok esetben a friss diplomások nem tudnak elhelyezkedni, vagy esetenként nem is akarnak. Inkább elmennek külföldre, ahol több pénzt kereshetnek egy nem a végzettségüknek megfelelő munkakörben, vagy pedig otthon maradnak, abban a reményben, hogy behívást kapnak az általuk szimpatikusnak talált munkahelyre. Az iskolai ifjúsági korszakváltás nagy változást hozott ebben a generációban. Ebbe beletartozik a közösségi média hatalma is, ami elképesztően vonzza a fiatalokat. Ahhoz, hogy te részt vegyél egy kis szórakozásban, nem kell mást tenned, csak kinyitod a telefonod, és megtalálhatsz mindent az internet világában. Beszélgethetsz a barátaiddal, különböző rendezvények, események nézője lehetsz, ugyanakkor mindent el tudsz intézni, sőt még be is tudsz vásárolni anélkül, hogy kilépnél a szobádból.

Mit gondolsz, ez mit fog eredményezni?

– Ez azt is eredményezi, hogy a fiatalok nem érzik szükségét annak, hogy bármibe is óriási erőt fektessenek, hiszen minden adva van egy készülék formájában. Habár a társadalom azt gondolja a mai tizenévesekről, hogy nem túlzottan aktívak, én úgy tapasztalom, hogy ez tulajdonképpen mindig is így működött. Például általános iskolás koromban megannyi lehetőséget tártak elénk az önkéntes munkával kapcsolatban, mégis a harminc tanulóból talán három diák emelte fel a kezét. Igazából sosem működött ez másként. Mindig is voltak és lesznek is olyan tinédzserek, akik tevékenyek és szorgalmasak, de lesznek olyanok is, akik közömbösek bizonyos dolgok iránt.

Milyen ingerek érnek naponta a Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Térben?

– Azt veszem észre, hogy akik bejönnek hozzánk, mindannyian egyhangúan ugyanazt hangoztatják: ,,Engem nem hallgat meg senki, az én véleményem nem számít senkinek.” Meglátásom szerint a felnőttek nem akarják észrevenni, hogy ez egy más generáció, akikkel már másképp kell kommunikálni. Ezek a fiatalok csak annyit szeretnének, hogy számba vegyék az ő véleményüket is. Emellett örülnének, ha meghallgatnák és elfogadnák őket.

Mit gondolsz, hogyan lehetne kellőképpen motiválni a mai generációt?

– Lehet őket motiválni, csak egy kis szabad teret kell nekik adni. Nem úgy, mint az iskolában, ahol egymás hátát nézik a 45 perces órákon, miközben csak a tanár beszél, a diákok pedig hallgatnak. Én mindig is nagyon szerettem volna, hogy az oktatási intézményekben bevezessék az önismereti órákat, vagy olyan aktivitásokat, amelyek felszínre hozzák bennük a kreativitást.

Fotók: Facebook

Képgaléria: