Tiszta lappal – Élet a VIVIsect után immár külföldön

A háborús és bizonytalan helyzet következtében Téglás Fritz Ferenc, az újvidéki industrial-rock VIVIsect zenekar egykori frontembere előbb Magyarországra, majd onnan Hollandiába költözött. Természetesen a zenének ott sem fordított hátat. Téglás Fritz Ferenc visszaemlékezéseinek záróepizódjában a hollandiai tevékenykedéséről, a VIVIsect utáni életéről mesél.

LÁNGOK MÖGÖTTEM

Menekültnek lenni...
… sehol és sosem jó. Azt sem tudtam, mi a faszomat csináljak Törökbálinton, egy szál akárki nélkül, miközben a hatóságok arabokkal dugnak be egy terembe, hogy tanuljak magyarul. Én? Aki magyar… Egyébként nem volt okom panaszra, mert legalább volt hol laknom. Szerencsémre minden szar közepette találkoztam egy másik újvidékivel, Baksa Gáspárral, aki szintén Törökbálintra költözött a szüleivel az ismert okok miatt. Ő szintén zenélt. Korábban az újvidéki dark-goth Signum zenekarban játszott Farkas Csongorral és Antal Szilárddal. Elkezdtünk együtt zenélni, de mivel felszerelésem nem volt, szinte az elejétől kezdtem mindent, a szalagokkal, mikrofonokkal. Ez egy freeform improvizáció volt, aminek a Großturwaller Muzikanten nevet adtuk. Talán 12 felvételt készítettünk e név alatt, és ki is adtuk írott cédéken. Valójában addig, amíg Magyarországon tartózkodtam, ment ez a projekt. Ezek a felvételek egyébként megtalálhatók most is a Bandcamp oldalamon.

Épp állítottam össze...
… Törökbálinton egy utolsó kiadványt a VIVIsecttől, amikor jelentkezett Robi Hollandiából. Rábeszélt, hogy felvételizzek arra a művészeti főiskolára, ahova ő is beiratkozott. Csak néztem, miről van szó, de meggyőzött. Mesélte, hogy amit ott tanítanak, azt mi magunktól már megcsináltuk az elmúlt tíz évben Jugoszláviában. Elkészítettem hát a felvételi anyagot, összeszedtem az ideiglenes dokumentumaimat, repülőre ültem, elutaztam, és átadtam a jelentkezésemet. Már akkor szóltak, hogy biztos felvesznek. Miután visszaértem Törökbálintra, továbbra is éltem a menekült jugógyerek hétköznapjait, ami az idegőrlő várakozásból állt, hogy megkapom-e a letelepedési engedélyt vagy sem. Annak érdekében, hogy komolyan vegyenek minket, összeházasodtunk az akkori barátnőmmel, de a menekültügy is megmondta, erről ne is álmodjak. Esélye sincs annak, hogy megkapjam a letelepedési engedélyt, mert komolytalannak tartanak. Eldöntöttem, hogy mivel nem kellek se Magyarországra, se Jugoszláviába, elmegyek Hollandiába, és ott kezdek új életet, ha már felvettek a suliba.

Tiszta lappal...
… kezdtem mindent elölről. Ez nagyon nem volt könnyű. A művészeti főiskola persze szuper kiindulási pontot jelentett, mert ott már diák státuszom volt, és nem menekültként tartottak számon. Sokat ismerkedtem, és Robival elkezdtünk újból zenélni. Megcsináltuk a Hoi Lul! projektet (aminek a jelentése Szevasz Fasz volt – a szlovén Ćao Pičke punk zenekar neve után szabadon), ami szintén egy improvizációs szabad zene volt. Emellett elindítottam a Dead Skull szólóprojektet, valamint Dj Vrhovny néven remixeléseket vállaltam. Minden korábbi anyagomat, az összes projektet, zenekart, a VIVIsect demo felvételeket tartalmazó Born in Flames dupla cédéanyagot lezárt történetként kezeltem. Már fél éve Hollandiában tartózkodtam, amikor a szüleimet, jobban mondva édesanyámat, mert apukám addigra elhunyt, felhívták a menekültügyisek. Ferencet keresték, hogy gratuláljanak neki, hogy megkapta a letelepedési engedélyt. Édesanyám annyira kiborult, hogy azt mondta nekik, gratuláljanak neki személyesen Hollandiában. Leültette őket, és elmondta nekik, mekkora szemetek és gonoszak voltak, és hogy én már nem térek oda vissza.

Az a hozzáállás...
… amit Szerbiából vittünk magunkkal Hollandiába, kamatoztatható volt. Mi megtanultunk a szarból valamit csinálni, ott pedig mindent megkaptál, csak csinálj valami értelmeset. Sok helyre bekopogtunk a zenénkkel, mindig volt egy 50 fős közönségünk, sok foglalat házban megfordultunk, de a főiskolán is rengeteget tudtunk segíteni a diákoknak. Robi asszisztens lett, majd később tanár, de én is még évekig ott maradtam mint technikai karbantartó, de sokat segítettem a hallgatóknak is a kivitelezéseknél. Később egy régi vágyam is teljesült, elkezdtem dolgozni egy kalóz rádióállomáson, ahol kedvemre engedhettem a zenét. Olyan koncertekre járhattam, amikről annak idején nem is mertem álmodni, annyira távolinak tűnt egy puskaporos Balkánon. Magam sem tudom, hányszor voltam Skinny Puppy-, The Young Gods-, Coil-koncerten. Színpadon viszont nem álltam a 2006-os Dead Skull előadás óta, amiről mindenki azt mondta, az valami csúcs volt. Hát nem volt merszem ezt túllépni. Nem voltak nagy álmaim, de azok teljesültek, még ha másképp is. Élek egy nem szokványos, de normális életet a kis családommal, jól vagyok... Szar dolgokon mentem át, hogy eddig elérjek, de most itt már érzem a szellemi nyugalmat.

Soha nem térek vissza...
… Szerbiába vagy Magyarországra – ezt megfogadtam. Az egyik helyről elűztek, a másik helyen nem fogadtak el. De Szerbia visszatért hozzám, amikor Mihajlo Obrenov megkeresett egy dokumentumfilm forgatása miatt. Mihajlóval nem ismertük egymást Újvidékről, ő akkor kezdett kijárni, mikor én már eltűnni készültem. Írt egy hosszú, komoly és érett levelet, szerette volna, ha én is megszólalok a filmben, hisz ott voltam az újvidéki underground születésénél. A Kontakt című filmről csak jót tudok mondani. Rengeteg munka van abban az anyagban, és olyan valaki csinálta, aki a történések első felénél még gyerek volt. Röhej, hogy egyesek lemondtak a filmes szereplésről valami gyerekes ego-baromságok miatt. Kíváncsi leszek, mikor lesz megint lehetőségük elmondani, milyen volt akkor... Becsületére váljon a filmnek, hogy olyanok is szót kaptak benne, akik nincsenek éppen jó véleménnyel a rendezőről, persze ezek az arcok a filmben is csak égetik magukat...

A ZENE MARADT

Független kiadót…

… is létrehoztam, még az 1990-es évek első felében. Ez arra szolgált, hogy legyen valami címke a kiadványokon, amiket szétosztok barátoknak, promociós célokra, vagy árusítok. Ennek először Six o’clock records volt a neve, a kanadai-magyar Monty Cantsin, azaz Kántor István és a neoizmus hatására. A neoistáknál, ugye, mindig hat óra van. Én is viseltem sokáig egy karórát, ami mindig ennyi időt mutatott. E név alatt jöttek ki a Pagan Gadget, valamint egy másik zenei kísérletem, a Three Blind Mice anyagai, valamint az első VIVIsect demo is. Aztán 1993-tól már CyberfArts Records név alatt jelentettem meg anyagokat, másoltam otthon a kazettákat, írtam a cédéket, készítettem a borítókat. 1998 táján létrehoztam egy internetes platformot, digitalizálni kezdtem az anyagokat, és elkezdtem ezeket feltölteni a világhálóra. 2005 körül felkerestem egyik kedvenc bandám, a Click Click vezetőjét, Adrian K. Smithet, elkezdtünk társalogni, és szóvá tettem, hogy a régi anyagok nem elérhetőek. Aztán ő elküldött nekem valami régi, rossz minőségű demo felvételeket, ezeket letisztítottam, ő pedig továbbította egy kiadónak, és így újból megjelentek a zenekar anyagai. Így kezdtem el a régi dolgaik gondozását, aminek végül az lett a vége, hogy amikor kifogytunk a felvételek tisztításából, akkor csináltunk mi is egy projektet Irrenhause néven. Jelenleg lassult a munka, de dolgozunk. Ezeket az anyagokat Rotorbabe Recordings néven lehet megtalálni a Bandcampen.

Néhány évvel ezelőtt...

… már Harisen Files néven kezdtem el az anyagokat feltölteni. Sok más projekt is létrejött. Ilyen volt a OHMniverese, amely egy angol black metál banda, az Ethernal dalainak remixelése volt. Valójában én kevertem ennek az együttesnek a dalit. Aztán Stephennel, a zenekar gitárosával arra jutottunk, hogy jól szét lehetne szedni és átgyúrni ezeket a dalokat más néven. A zenei érdeklődésem fókuszában egyébként továbbra is az extrém zene áll, leginkább death-black metált hallgatok, így szívesen vállalom az ilyen anyagok mixelését, újragondolását. Teljesen rekreatív jelleggel dolgozgatok a Jane Dark, egy korábbi vajdasági death-black szerű metál banda régi anyagain is, ezeket mixelgetem, szerintem ebből is lesz egy külön kiadvány. Jelenleg pedig a Non Toxique Lost vezetőjével, Sea Wantonnal, alias Gerd Neumannal dolgozunk egy projekten, akivel korábban is müködtünk már együtt.

A régi VIVIsect...
… tagságából Željo Pulisak kivételével, aki hazaköltözött valamikor a forradalom után, mindenki külföldön él. Ő megcsinálta a Žexon5 zenekart, amely részben vitte azt a vonalat, amit mi is csináltunk. Zlatko Hadžalić a legutóbbi információim szerint valahol a Közel-Keleten él, és valami olajbizniszben mozog.

Pravda Robi továbbra is Hollandiában van, néha összefutunk, kapcsolatban vagyunk, de a közös zenélések most pihennek, ő továbbra is tanít a főiskolán. Beszédes Árpi akadémiai vonalon mozog és Szegeden él, Tóth Csaba is Magyarországon él, ő azt hiszem, elektromérnök vagy programozó, Sábli Márton pedig Svédországban dolgozik egy komoly cégnek. Én grafikai tervezéssel, mixszel, masteringgel foglalkozok a saját cégemben.

Az interneten…

… néhány éve tűntek fel a régi VIVIsect-dalok. Előkerültek olyan ritkaságok, hogy én is csak tekingettem, most ezt ki és honnan kotorta elő. Annak idején Jugoszlávia-szerte fanzinoztunk, leveleztünk. A kiadványainkat szorgosan küldözgettem mindenfelé, valószínűleg így jutott pár dolog ahhoz a csávóhoz is, akinek a YouTube csatornáját Dronemf S. néven lehet megtalálni, és azon aztán tényleg minden ritkaság előbukkan. Igyekeztem kapcsolatba lépni vele néhány pontatlanság miatt. Ki tudja, milyen ezeréves másolt kazettákról töltögette fel a dolgokat, és mi volt azokra ráírva eredetileg. Azért nem aggódok ezen, a lényeg, hogy eljusson a zene az emberekhez...

Lehet-e újra VIVIsect?…

… Szerintem talán Robi és Željo némi győzködés után érdekelt is lenne. Ha te ezt most nem kérdezed, nekem soha eszembe sem jutott volna, olyan távolinak tűnik minden. Ki kellene-e adni újból a régi lemezeket? Ki lehetne persze, de én erre már nem áldoznék anyagilag. Szerintem senki sem gondol túl sokat a 30 évvel ezelőtti barátnőjére...

Fotók: Téglás Ferenc archívuma

(Vége)

Képgaléria: