Megjelent a Trivium énekesének black metálos szólóalbuma

Május 6-án jelent meg Matt Kiichi Heafy Trivium melletti projektje, az Ibaraki első lemeze Rashomon címmel. A black metálos albumot nem mással mint a norvég Emperor mesterével, Ihsahnnal hozták tető alá.

Matt 2009 óta tervezgeti, hogy összehoz egy black metálos lemezt, de ez csak most, a pandémia idején valósult meg. Barátsága és zenei együttműködése Ihsahnnal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy napvilágot lásson ez a zenei mű. Sőt, a norvég zenész beleegyezett abba, hogy besegít a zene írásába, és a produceri feladatokat is ellátja. Heafy bajban volt, mivel semmilyen északi kötődése nem volt, mint a skandináv mitológiára épülő norvég black metál zenekaroknak. Végül Ihsahn tanácsára Matt az anyai ágon örökölt japán gyökereihez nyúlt, és abból a mitológiából merített ihletet a dalok megírásához.

Természetesen az Emperor főnöke mellett más zenészek is közreműködtek a lemez elkészülésében. Többek között a Behemothból és a Me And That Manből jól ismert Nergal, valamint a My Chemical Romance-ből Gerard Way is. Mindezek mellett a Triviumból Alex Bent dobos, Paolo Gregoletto basszusgitáros és Corey Beaulieu gitáros is segédkezett a Rashomon dalaiban.

A nyitó szám a Hakanaki Hitsuzen, ami annyit jelent, hogy Múló elkerülhetetlenség, egy harmonikafelvezető az albumhoz, ami elég érdekes hangulatot alapoz meg.

Az ezt követő dal a Kagutsuchi, ami nem más, mint a japán tűz istenének a neve. Ezzel bele is lendülünk a japán mitológiába, hisz az isten születésének történetét ismerjük meg. Egyaránt halljuk Matt brutál hörgő és tiszta énekét is. Mindezek mellett tradicionális hangszereket is felfedezhetünk. A dal második felében a váltás, a lágy ének és melodikus gitár meglepő, egyben lenyűgöző, de természetesen a végén visszakanyarodik ahhoz a stílushoz, ahonnan indult.

Az Ibaraki-Dōji, azaz Démoni gyermek nagyon hangulatos számra sikeredett. Különösen nagy hatása van a szimfonikus aláfestésnek, ami egyértelműen Ihsahn hatása, és remekül működik. Ugyanúgy a váltások is Heafy hörgő és tiszta éneke között.

Ezt követi a Jigoku-Dayū, azaz a Pokol kurtizánja, amely egy szívbemarkoló legendát mesél el egy szamuráj lányáról, Otoboshiról. A lányt apja halála után eladták egy bordélyháznak. Mindezek ellenére a társadalom megbecsült tagja maradt, aki elegáns kimonójára víziókat fest a buddhista alvilágról, ami a mindennapokban átélt poklot jelképezi. Akusztikus gitárral kezdődik, nagyon hangulatos, melankolikus dal. Persze az akusztikus intró csak egy délibáb, hisz egy remek, zúzós lírai dalba torkollik a lágy kezdet.

Ezután a Tamashii No Houkai, azaz A lélek összeomlása következik, amit Matt Ihsahnnal együtt írt meg. Különlegessége, hogy a dal kezdetén hallható az a hang, amikor Super Mario összegyűjt egy érmét. A miértjére nem derült fény. Ettől függetlenül a szám folytatja azt a stílust, amit eddig a Rashomon tárt elénk.

Az Akumu, vagyis Rémálom dal az, amelyben hallhatjuk Nergalt, amint lengyelül hörög felváltva Heafyvel, aki angolul teszi ugyanezt. Emelkedő és ereszkedő gitárszólók, feszültséget keltő gitártémák jellemzik – ez bizony black metál a javából.

A Komorebi, azaz Napsugarak remek szám, de valahogy inkább dark vagy doom metálos hangulata van, semmint black metálos.

Ezt követi a több mint kilencperces hosszúságával a Rōnin című dal, ebben Gerard Way földöntúli hörgése hallatszik, Heafy tiszta énekét váltva. Ez teljes meglepetésként hat, hisz a My Chemical Romance énekesét nem minden nap hallja az ember északi black metálos stílusban hörögni. Maga a szám nagyon dallamos és magával ragadó.

A Susanoo No Mikoto, azaz Susanoo becsülete ismét egy érdekes dal, ami a vihar istenének legendáját meséli el. További érdekesség, hogy Matt nemcsak angolul, hanem japánul is énekel ebben a számban. A szám elég összetett, és egyértelműen érezni, hogy Ihsahnnal közösen íródott.

Az albumot a Kaizoku, azaz Kalóz zárja, amely inkább folkos hangszerelésű, tiszta énekkel, és sokban hasonlít a nyitódalhoz.

A Rashomon nagyon izgalmas lemez lett. Hangzását tekintve egyedülállónak mondanám. Nem tudnám tisztán black metál albumnak nevezni. Tény, hogy tele van a stílus elemeivel és arra alapszik, de ahhoz túl melodikus és túl sok progresszív elem van benne. Alapvetően remekbe szabott zenei anyag lett, aminek sikerében nagyszerű zenészek is közreműködtek.

Képgaléria: