: blog.apartmentsearch.com
blog.apartmentsearch.com

A zújvidéki lány esete Pesten

: blog.apartmentsearch.com
blog.apartmentsearch.com

A KUTATÁS

Azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy senki sem fogja a fenekem alá tolni a dolgokat, de azért követtem a logikámat, miszerint idegeskedni nem kell, hiszen majd valami úgyis az ölembe hullik, mint mindig. Azért persze nem ártott szétnézni azt illetően, hogy mi várhat majd rám. Hamar azon kaptam magam, hogy nyakig vagyok a kutatásban, matematikázok, lakást és állást keresek. Amikor először nyitottam meg a Google-t az úgynevezett kutatás céljából, még csak nem is sejtettem, hogy olyan dolgokkal fogok szembesülni, amikről eddig álmodni sem mertem, vagy csak egyszerűen úgy tettem, mintha nem tudnék róla, már csak azért is, hogy megvédjem saját magamat az akadályoktól, amik amúgy is ott voltak. Amit nem tud az ember, az nem is fáj neki. Én pedig úgy tettem, mintha nem tudnék róla, és óvtam azt a gyengécske szappanbuborékot, ami a szivárvány színeit csempészte az életembe.

Én a munkakereséssel akartam kezdeni, de előbb olyan intézményekkel kellett megismerkednem, mint például a nagyon cukin OFFInak elnevezett pénzkidobással. Mert hát az én hazai diplomám, amiért foggal, körömmel, na, meg persze egy rakat pénzzel küzdöttem, a határon túl nem sokat ér. Legalábbis azon a határon túl. Ekkor kezdett bennem megvilágosodni, hogy Bosznia talán nem is olyan rossz hely, ahogyan azt emlegetik. Így hát ott is megpróbáltam munkát keresni, ééés, hát, izé, inkább gyorsan folytattam a pesti élet online felfedezését. Hagyjuk a diplomahonosítást, majd lesz valahogy. Budapest, a hatalmas főváros tele van lehetőségekkel. Munka az van, boldog, boldogtalan találhat magának állást. Nekem végig az lebegett a szemem előtt, hogy itthon jogászként két évig aprópénzért kéne dolgoznom napi tizenkét órát. Pesten meg a pincérnői állás is szép fizetéssel jár. Úgy voltam vele, hogy végső esetben azt is ki kell próbálni. Nyitottnak kell lenni a lehetőségekre, aztán meg lehet, hogy egy nap majd pincérnőként kelek fel, és majd éppen Orbánt szolgálom ki reggel, estére pedig már miniszter leszek. A lehetőségek városában kutattam. Aztán gyorsan meg kellett ismerkednem a bruttó fizetés fogalmával.

Ha nálunk azt mondják, hogy X a fizetés, akkor X-et kapok, nem én foglalkozom a részletekkel. Tudja a munkáltató, hogy én neki mennyibe kerülök. Ez Magyarországon máshogy van. Ha az ember kiszámolja a nettó fizetését, már nem biztos, hogy futja lakbérre. És akkor ott van a versenyképes fizetés. Ez a nagyon szép megfogalmazása annak, hogy szarért, húgyért kell dolgozni. Azt itthon is lehet. Szóval ehhez is úgy álltam hozzá, hogy majd csak valami az ölembe hullik, nem aggódom. Inkább lakást kezdtem el keresni. Előbb Pesten, de az a fránya kereső valahogy mindig elkóborolt Banjalukába. Udvaros házat, a hegyekre néző teraszos lakásokat nézegettem. Könnyű volt beleélni magamat a dologba. Kedvemre szőttem az álmokat, hiszen még sosem voltam ott, csak annyit tudtam, amit az elém táruló képekből sikerült leszűrnöm. És az csodaszép volt. Kíváncsiságból azt is összehasonlítottam, hogy ugyanazért az összegért mit kínál Budapest, és mit Belgrád. Akkor hirtelen azt is megfontoltam, hogy a fővárosba költözöm. De abba a délibe. Szóval nem álltak túl jól a dolgok.

Pesten élő ismerőseim nem tudtak semmilyen kecsegtető információval szolgálni. Csak azon csodálkozom, hogy egy pillanatban sem jelentettem ki, hogy feladom, és menjen minden és mindenki a fenébe, maradok én otthon a családi fészekben. Az igazság az, hogy nap mint nap, esetenként akár többször is feladtam huszonnégy óra alatt, csak ezt éppen nem mondtam ki hangosan. Inkább a párnába ordítottam, hogy egy rohadt nagy idióta vagyok, aki egy lehetetlen küldetést tervez. De feladni? Soha! Szeretem a kihívásokat. Szóval reggel kezdődött minden elölről. A lakás, amit júliusban kinéztem, nem, hogy októberre nem volt meg, de már másnapra sem. Vitték az emberek, mint a cukrot. Én meg háromszáz kilométerre csücsültem a kényelmes újvidéki székemben, és két kutyával kerestem tovább a lakást. Hamar megvilágosodott bennem, hogy itt máról holnapra kell lakást keresni. Néha tetszik, vagy sem muszáj az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. Pest kezdte el diktálni az ütemet, nekem csak haladni kellett az árral. Vagy ezt, vagy tűrni, ahogy a hullámok vágnak a falhoz. De háromszáz kilométerről nem mentek egyszerűen a dolgok.

Hinni akartam, hogy majd ezúttal is rámmosolyog a szerencse, és az ölembe hullanak a dolgok. Annyit győzködtem a körülöttem lévőket, hogy minden rendben, és hogy gyerekjáték lesz, hogy lassan én is kezdtem elhinni ezt a hazugságot. Bennem megvolt az a balkáni hozzáállás. Lako ćemo. Annyi év után viszont fel kellett menni Pestre. Ezúttal viszont nem volt pasi a dologban. Egy kofferrel a jobb élet reményében indultam meg a nagyvárosba, ahol hamar újabb kihívások és csalódások értek.

Hónapok teltek el attól a pillanattól kezdve, hogy egy vasárnapi mise után megállapítottuk az unokatesómmal, hogy jó ötlet Budapestre költözni. Én csupán két napot adtam magamnak. Felutaztam, és azt mondtam, hogy ha az a két nap alatt nem hullik valami az ölembe, vagyis nem találok lakást, kocsit, vagy éppen egy férjet, akkor ennyi volt, hagyom a hülyeségeket és költözöm Banjalukába.

house

northhouse.ca

LAKÁSKERESÉS

Zuhogott az eső, amikor Pest alá értünk. Siratta a jó isten is az ötletemet. Csak nem tudom, melyiket. Mert amikor azt mondtam, hogy Banjalukába költözöm, akkor hahotázva röhögött a pofámba. Az túl olcsó meg egyszerű lett volna. Kellett egy kis csavar az életembe, amíg még bírja az idegrendszerem. B, mint Barcelona, B, mint Banjaluka, B, mint B, Budapest.

Kiraktak valahol, aztán meg útba igazítottak. Az első hatalmas csalódás akkor ért, amikor rájöttem, hogy a Boráros téren nem árulnak bort. Jegyet váltottam a villamosra, és megindultam az unokatestvérem száraz zoknit ígérő lakásába. Az eső csak nem akart elállni, nekem pedig kezdett elegem lenni a dologból. Biztos voltam abban, hogy engem még aznap reggel el fog csapni egy villamos. Legalább sikerült megnevettetnem a családot a hangüzenetemmel, amit késtésbeesésemben küldtem, amikor nem tudtam átmenni az úton. A fene a budapesti forgalomba. Kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben. Hiába a Google maps. Úgy az igazi, ha az ember lánya mindig rossz irányba indul.

Reggel tájban az ember ugye megiszik egy pohár narancsszörpöt. Ezt én sem hagytam ki. Egyesek szerint jót tesz a gyümölcslében lévő vitamin, de szerintem a vodka az, ami magához téríti az embert. Az ebéd pedig borral csúszik a legjobban. Kellett egy kis lélekerősítő, hogy nekivágjak a lakásnézésnek.

Nem egy ismerősömtől hallottam, hogy nem egyszerű lakást találni, hiszen nagy a kereslet, és ha az ember nem rakja le azon nyomban a foglalót, vagy még annál is többet, akkor könnyen meglehet, hogy oda valaki már másnap beköltözik. A tény, hogy két kutyával kerestem lakást, nem könnyítette meg a dolgokat. Még mások hónapokig nézelődtek, és tíz lakást is megnéztek, én csak háromnak adtam esélyt. Vagy inkább a tulajdonosok nekem. Mert az interneten meghirdetett lakások egy részét már kiadták, az állatok kizáró oknak számítottak, az ingatlanosokról meg ne is beszéljünk.

A fejem is megfájdult az erőltetett kedvességtől, amikor tizedjére is keserű szájízzel raktam le a telefont. S már nemcsak attól rettegtem, hogy nem találok lakást, hanem attól is, hogy valami pszichopata gyilkos csapdájába fogok belesétálni. „Gyere, kincsem, nézd meg a pincét is.” És akkor nekem lőttek. Ennek ellenére nem hátráltam meg. Üzeneteket írtam, telefonálgattam, és teljesen egyedül elindultam az első címre, ami a Google maps szerint hol hat, hol pedig csak négy kilométerre volt. Amíg nem kértem útbaigazítást az első metróállomáson, nem is sejtettem, hogy ebben a városban három utcának van azonos neve. Két út, egy utca, mindegyik másik kerületben. Ilyen is csak velem történhetett meg.

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Ótos Annabella
Nem tört el semmi Beköszöntött a szeptember, beköszöntött az új tanév.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Ótos Annabella
A mindent és semmit csapdája Kifejezetten fura érzés ekkora szünet után újra a számítógép elé ülni és a billentyűzeten koptatn...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: blog.apartmentsearch.com
A zújvidéki lány esete Pesten A KUTATÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Melodeath svéd módra Megjelent az ex-In Flames tagok zenekarának lemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Almát taposva – Készül a cefre
Sporhetsztori 115. 115. rész – Cefreláz

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Livia Sura koncertje nyitotta a rendezvényt pénteken
Színsziklák közt Rtanjban Az idén huszadik alkalommal tartották meg a Mount of Artan rendezvényt

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Világsztárok a debreceni Nagyerdőben Az idén immár 14. alkalommal tartották meg Debrecenben a nagyszabású könnyűzenei rendezvényt, a C...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Róka Fest 2022 Az első Róka Festet 2016-ban tartották meg. Akkor még Róka Bál néven futott, a hely és a hangulat...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Underground a Fabrikában Október 21-én és 22-én nyolcadik alkalommal tartják meg a szerb underground művészetek fesztiválját.

0 Hozzászólás | Bővebben +