: assets-br.wemystic.com.br
assets-br.wemystic.com.br

A zújvidéki lány esete Pesten

: assets-br.wemystic.com.br
assets-br.wemystic.com.br

LAKÁSNÉZŐ

Odaértem az első címre, szokásomhoz híven korábban a kelleténél. Persze nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán jó helyen vagyok, szóval azzal hívtam fel a tulajt, hogy most vagy korán érkeztem, vagy rossz kerületben vagyok, és késni fogok, de a mellettem álló épület zöld. Szerencsémre nem rám kellett várni. Elsőre megtaláltam a lakást. Örömtáncot jártam a fejemben, és egy arra járó néni tacskóját simogattam, ami kérdés nélkül hatalmas parasztságnak számított volna. A néni még csak nem is sejtette, hogy egy hónappal később Szonya megismeri az én kutyáimat.

Bepréselődtünk a liftbe, utána pedig magabiztosan léptem be az első lakás ajtaján. Magassarkúm hangosan kopogott a parkettán miközben végigjártam a szobákat, és mindent alaposan szemügyre vettem. Nézelődés közben az ember elbeszélget a tulajjal, de az is csak nekem megy, hogy a lakás felmérése közben megtudom a vércsoportját is. Az érdeklődés általában kétoldalú szokott lenni, és felmerült az a kérdés, hogy hol végeztem az egyetemet. Az egyértelmű, hogy egy kicsit sem hangzok pestinek, hiába próbáltam erőltetni a legmagyarosabb beszédet, ami a tévéből ragadt rám. Válaszolni kellett, én pedig képes voltam az asztalra csapni. Mert ha ott és akkor nem rakom le a lábamat, akkor mikor fogom? Egyrészt büszkén, másrészt pedig attól tartva, hogy kizáró ok lesz, bevallottam, hogy a vajdasági Újvidékről érkeztem.

Mekkora volt az esélyre annak, hogy eljövök egy majd kétmillió lakosú városba, és az első ember, akinek a lakásába besétálok szintén vajdasági? De én az ilyeneken már meg sem lepődök. Az első lakás megtekintése majdnem nyolc órát vett igénybe. Még az orosz irodalmat is megvitattuk, amíg a buszt vártuk. Bocsánat, a trolit.

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra lakásnézés? Hát az úgy történt, hogy megnéztem a lakást. Kinyitogattam a szekrényeket, megnyitottam a csapokat, benéztem az ágy mögé és alá, kipróbáltam a konnektorokat, és terveket szőttem a lakberendezést illetően. Közben szóba jött a munka meg a közös ismerősök, a gyerekkor, elszaladt velünk az idő. Egy pillanatban már nem is volt lakásnéző feelingem. Akkor jött egy másik érdeklődő. Ki számított arra, hogy valakinek több mint egy óra kell ahhoz, hogy alaposan felmérjen egy lakást. Besétált Barbie, megtémáztuk a lakberendezést, de én már akkor tudtam, hogy ő csak az idejét vesztegeti. Ez a lakás bizony az enyém lesz. És nem pink plüsscuccokkal lesz tele.

 

A KÍSÉRŐ

Az első lakásról tudtam, hogy az lesz a számomra megfelelő. Aztán elbeszélgettünk a tulajjal, a számok pedig egymást váltogatták a telefonom kijelzőjén. Repült az idő, nekem pedig mennem kellett a következő lakásba. Igazából nem nagyon akarózott, hiszen már a bútorozást is lebeszéltük, de már elígérkeztem. Kellett a B terv, és hát nem is volt olyan rossz mulatság lakásokat nézegetni, ötleteket lopni.

S akkor jött egy olyan ajánlat, hogy a tulaj, akitől kivenném a lakást, eljönne velem a következő lakásba. Elkísér, ha beleegyezek. Hogy veszélyes-e egy komplett idegennel megindulni a sötétedő város másik felébe? Igen. De egyedül bolyongani sem lett volna biztonságosabb. Így is, úgy is leselkedett rám a bokorban valami. Számoltam a veszéllyel, az ajánlatot pedig elfogadtam. Azért az utat én is mindig leellenőriztem a Google mapsen, és többen is tudták, hogy ki van mellettem – vagyis távol voltam attól, hogy teljes bizalommal követtem a kísérőmet. Amíg élek, kételkedek. Hogy ő szánt meg, vagy én használtam ki őt, az a mái napig vitatott. Nézőpont kérdése. De ezen már nem eszem magam.

city

futurealgroup.com

A második lakás udvarának a kapujában egy kedves, fekete hajú hölgy várt, aki azonnal rákérdezett, hogy akkor hányan is költöznénk, hiszen a jelentkezéskor csak magamat említettem, meg a két kutyát. De pár perc elteltével, már nem is nekem mutatták a lakást, és ecsetelték a részleteket, hanem a haveromnak, vagy tesómnak, már nem is emlékszem, hogy ott és akkor milyen történetet találtunk ki. Pedig kihangsúlyoztam, hogy itt most körülöttem forognak a dolgok. De egy lányt ugye még mindig nem vesznek komolyan. Örökké csak egy kis szőke lányka leszek. Erre fájó volt rájönni. Egy újabb kitalált mesével indultunk meg a harmadik lakás felé.

Végül keresztül-kasul megjártuk Budát meg Pestet. A szüleim persze már várták, hogy jelentsem, hogy mi a helyzet. Délután négy után felhívtam őket, hogy azt hiszem, sikerrel jártam, aztán egészen éjfélig nem tudtam semmi konkrétat üzenni. Pedig akkor már illett volna. De mivel a tulaj vajdasági, és így szerbül is ért, nem igazán volt alkalmam hívást intézni, és elmondani az otthoniaknak, hogy a csávó éppen mellettem van és valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy végigloholja velem a várost. Emellett pedig találtam lakást és tudom a csávókánk vércsoportját is.

 

A SZERZŐDÉST IS MEG KELLETT KÖTNI

Na, az egész lakáskeresésről azt kell tudni, hogy a történet hajnali négykor kezdődött. Ugye Pest meg Újvidék nem igazán van összekötve, szóval Zentáról mentem, ahova valahogyan el kellett jutni reggel hétre. A nagy lakáskeresés pedig éjszaka kettőkor ért véget. Valójában már éjfélkor megindultunk a lakás felé, de útközbe jött egy ünneplő pezsgőzés. Felnőttnek lenni azt is jelenti, hogy az ember megünnepli az apróságokat is. Én egy hatalmas lépés miatt nyitottam pezsgőt. Ekkor már huszonkét órája voltam ébren. S tudtam, hogy ha másnap aláírom a szerződést, akkor már nincs visszaút.

Az az ideges izgalom nem hagyott aludni. Nagyjából három órát forgolódtam mindenféle siker nélkül az elalvást illetően, így inkább úgy döntöttem, hogy nekiállok a szerződés elemzésének. Csak úgy nem fogom odafirkantani a nevem. Teljes mértékben tisztában akarok lenni azzal, hogy mibe mászok bele, s nekem is voltak elvárásaim. Egy szerződést nem bűn változtatni a megkötése előtt. Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a magyar nyelv nem szerepel az erősségeim között. Mint jogász kezdtem neki az olvasásnak, utána pedig már a mutatóujjamat húztam végig a papíron az egyes szavak értelmezése céljából. Értettem én minden egyes szót, de azok úgy mind együtt elég nagy fejfájást okoztak. Ekkor még nem is virradt kint.

Az első dolog, ami nem tetszett, az az óvadék szó volt. Miért nem lehet szépen magyarul leírni, hogy kaució? Vagy előleg? Vagy foglaló? Nekem a depozit is jó lett volna. Annyi más és jobb kifejezés jutott eszembe. Habár az internet szerint az óvadéknak más jelentése is van, amit persze a Polgári Törvénykönyv is alátámaszt, nekem akkor sem tetszett. Az óvadék az az összeg, amit akkor raknak le, ha a sittre kerül az ember. Nem is rólam lenne szó, ha nem kötöttem volna az ebet a karóhoz.

Szóval, nekem nem tetszett az az óvadék szó. Úgy pedig nem voltam hajlandó aláírni a szerződést, hogy nincs ez a szó mind a megközelítőleg harminc helyen átírva arra, hogy kaució. De hát ezért lettem jogász, nem?

Chatben egyezkedtünk, míg végre meg nem találtuk a közös hangot. Még napkelte előtt született egy szerződés, amit mindketten hajlandóak voltunk aláírni.

A Corvin sétányon vártam az ítélet pillanatát. Vagyis azt a pillanatot, amikor a tulaj megérkezik és feltesszük a pontot az i-re. Ez alatt az idő alatt belekóstolhattam a pesti életbe. Szia, hölgyem, van cigid? Én megveszem, kifizetem neked az egy szálat. Sajnálom, nincsen. Jó’ van. Parfüm kell? Olcsó. Ezek után jobbnak láttam, ha inkább felkelek és kinyújtóztatom a lábamat egy kicsit. Nem is hittem volna, hogy majd egyenesen egy másik kellemetlen helyzetbe sétálok bele. Egy német csávó volt. De ilyen az a nyolcadik kerület.

Hans, vagy Lukas, akinek a nevét sosem sikerült megtudnom, azért állított le, hogy közölje velem, hogy, egy, szép vagyok. Danke. Kettő, bejön neki a kofferemen lévő felirat. „Not all those who wander all lost.”1 Megmutattam neki a másik felét is. „But I sure am.”2 S hogy innen hogy jutottunk el odáig, hogy a német kaja minőségibb, de a magyar finomabb, vagy hogy neki is van egy kiadó lakása, azt még akkor sem tudtam volna megmondani. De akkor már kerek harminc órája voltam ébren, és csupán két dologra vágytam. Odafirkantani a nevem a szerződésre, és elhúzni Budapestről. Haza akartam menni. Nekem ennyi éppen elég volt.

 

1Nem minden vándorló van eltévedve. (Van, ki vándor, s hazaér. - Tolkien)

 

2 De én bizony igen.

 

(Folytatjuk)


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: deviantart.com
Hátsó oldal: ca-times.brightspotcdn.com/
Az ismeretlen A tanév első pár hete a legtöbb tanuló, egyetemista számára arról szól, hogy valahogy igyekszik v...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fenyvesi György és Novák Balázs Sátoraljaújhelyen
Képviselet, kapcsolatépítés és szórakozás A VIFÓ aktivistái a nyáron több ifjúsági találkozón is képviseltették magukat

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Személyi kultusz Aki nem egy kő alatt élt az elmúlt napokban, biztosan hallotta a szomorú hírt, hogy II. Erzsébet ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: assets-br.wemystic.com.br
A zújvidéki lány esete Pesten LAKÁSNÉZŐ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csalók Megjelent a rég várt új Arch Enemy-album

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Azért közel sem volt egy nyugdíjas-rendezvény
A mánia nem vaj 1. Artmania-fesztivál volt Nagyszebenben – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nick Cave and the Bad Seeds
Exit is ex-it? Az idén is ott voltunk a legnagyobb szerbiai zenei megmozduláson Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Red Corner (fotó: Lukács Melinda)
Ne féljünk táncolni Az Interetno fesztiválon diszkóest is volt a Red Cornerrel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fáva
Sporhetsztori 116. 116. rész – Variációk sárgaborsóra

0 Hozzászólás | Bővebben +