:

Csalók

:

Megjelent a rég várt új Arch Enemy-album

Augusztus 12-én jelent meg az Arch Enemy legújabb lemeze Deceivers címmel. A rajongóknak öt évet kellett várniuk a zenekar új hanganyagára, hiszen a korábbi album, a Will to Power, 2017-ben jött ki. Ez volt eddig a leghosszabb idő a zenekar életében két megjelenés között.

A Deceivers munkálatai már 2018 őszén elkezdődtek, aztán természetesen beköszöntött a pandémia, ami nem kedvezett a zenekar stúdiómunkálatainak. A Deceivers teljes anyagát Európában vették fel, kivéve Jeff Loomis gitárjátékát. Loomis az utazási korlátozások miatt nem tudott Európába utazni, így a saját részét egy seattle-i stúdióban vette fel. Michael Amott gitáros azt nyilatkozta korábban egy interjúban, hogy sok előnye, de néha hátránya is van annak, ha egy bandának nemzetközi felállása van. A pandémia idején ez a hátrány pont a mobilitásban ütközött ki, ami rengeteg papírmunkával és pénzkiadással járt.

Az Arch Enemy egy svéd melodikus death metált játszó zenekar, amelyet 1995-ben alapítottak. Kiadtak három nagylemezt, majd 2000-ben a német death metál énekesnő, Angela Gossow került az énekesi posztra. Gossow karizmatikus és energetikus előadásmódja, tiszteletet parancsoló hörgő éneke egyedivé tette a zenekar hangzásvilágát és megjelenését, és egyben fel is írta a nevét a metált hallgatók listájára.

Az Arch Enemy életében a legnagyobb változás 2014-ben történt, amikor Angela Gossow bejelentette távozását az énekesnői posztról. Így a korábban bejelentett új albumon, a War Eternalon már utóda, Alissa White-Gluz, a The Agonist korábbi énekesnője hallható. Gossow megmaradt a zenekar menedzselésénél. Ugyanebben az évben Nick Cordle gitáros az észak-amerikai turné során otthagyta a zenekart, és Michael Amott testvére, a korábbi alapítótag Christopher Amott ugrott be a helyére a turné hátralevő részére. Később a zenekar bejelentette, hogy a Nevermore legendás gitárosa, Jeff Loomis tölti be a megüresedett posztot. Loomis gitárjátéka és Alissa éneke teljes természetességgel épült be az Arch Enemy arculatába.

A Deceivers ez év augusztusában jelent meg, viszont korábban hallhattunk dalokat az új albumról, hisz öt dal is napvilágot látott videoklippel együtt. Sőt a Deceiver, Deceiver és a House of Mirrors még az új album bejelentése előtt megjelent 2021 őszén. Később a Handshake with Hell és a Sunset over the Empire jelent meg klippel, majd a megjelenés előtt, júliusban az In the Eye of the Storm.

Az új lemezre tizenegy dal került fel. Az eddig sem volt kérdéses, hogy Alissa White-Gluz méltó utóda Angela Gossow-nak, hisz a zenekar sikere az elmúlt nyolc évben nem halványult, és az Alissa-éra három albumának mindegyike egy meglehetősen erős melodeath album. Sőt, ki merem jelenteni, hogy a Deceivers az eddigi legjobb ez utóbbi hármasból.

Az album a Handshake with Hell című dallal indul, amiben Alissa lehengerel mindenkit az énekével. Amennyiben nem tévedek, ebben a dalban hallhatjuk először az Arch Enemyben tiszta hangon énekelni, amire már sokan vártak. Izgalmas kezdése ez az albumnak. Jók a váltások, mind énekben és dallamban is.

A Deceiver, Deceiver egy tökös death metál nóta, brutál kétlábdobbal megfűszerezve, köszönhetően Daniel Erlandsson dobosnak.

Ezt követi az In the Eye of the Storm, egy melodeath ballada. Lassabb, súlyosabb tempót követ, Jeff Loomis és Michael Amott gitárjátéka remek természetességgel egészíti ki Alissa énekét.

A The Watcher inkább death metál nóta, pörgős, súlyos. Alissa éneke iszonyatosan energikus az egész dalban. Ez a szám tökéletes példája annak, milyen az, amikor a götheburgi stílus találkozik a stockholmi brutalitással.

A Poisoned Arrow egy hirtelen váltás az előző számhoz képest. Ugyanúgy lassabb, kicsit lírai intróval kezdődő dal. A zenekar melodikus oldalát igyekszik megragadni. Az előző dalhoz képest ez nem akarja letépni senki arcát, inkább felkér egy keringőre.

A Sunset over the Empire visszatér a brutális death metálhoz. Dübörgő basszussal indul Sharlee D’Angelo basszeros tolmácsolásában, majd Alissa ismét pokolian mindent belead az énekbe. A szólók és gitártémák teret adnak a dalnak, amitől kap egyfajta teátrális hangulatot.

A House of Mirrors egy galoppozós metál nóta. Egyszóval: döngölős.

A Spreading Black Wings-t a 2021-ben elhunyt L.G. Petrov, az Entombed egykori énekesének emlékére írták. Eléggé sötétre sikeredett dal, talán a gyász színezte azzá.

Ezt követi a Mourning Star, ami egy másfél perces instrumentális darab.

Arch Enemy

A One Last Time egy újabb remek melodeath nóta. Zúzós, de kellően melodikus. A rétegelt gitártémák remekül egészítik ki egymást, a szólók meg úgy ülnek a dallamokon, mintha mindig is ott lettek volna.

Az albumot az Exiled From Earth című dal zárja. Elég drámai, baljós hangzással indít, majd jön a jól megérdemelt zúzás. Méltó befejezése a lemeznek.

Összességében egy nagyon jól sikerült lemez lett még önmagukhoz képest is. Alissa éneke valahogy összeérett az Arch Enemyvel az évek során, és ez ezen a korongon már remekül érzékelhető. Nagy gondot és figyelmet fordítottak az album összes dalára, ami egyértelműen átjön. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az erős melodikus death metált.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: deviantart.com
Hátsó oldal: ca-times.brightspotcdn.com/
Az ismeretlen A tanév első pár hete a legtöbb tanuló, egyetemista számára arról szól, hogy valahogy igyekszik v...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fenyvesi György és Novák Balázs Sátoraljaújhelyen
Képviselet, kapcsolatépítés és szórakozás A VIFÓ aktivistái a nyáron több ifjúsági találkozón is képviseltették magukat

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Személyi kultusz Aki nem egy kő alatt élt az elmúlt napokban, biztosan hallotta a szomorú hírt, hogy II. Erzsébet ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: assets-br.wemystic.com.br
A zújvidéki lány esete Pesten LAKÁSNÉZŐ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csalók Megjelent a rég várt új Arch Enemy-album

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Azért közel sem volt egy nyugdíjas-rendezvény
A mánia nem vaj 1. Artmania-fesztivál volt Nagyszebenben – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nick Cave and the Bad Seeds
Exit is ex-it? Az idén is ott voltunk a legnagyobb szerbiai zenei megmozduláson Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Red Corner (fotó: Lukács Melinda)
Ne féljünk táncolni Az Interetno fesztiválon diszkóest is volt a Red Cornerrel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fáva
Sporhetsztori 116. 116. rész – Variációk sárgaborsóra

0 Hozzászólás | Bővebben +