Járni képtelen, csak futni tud

Ha versolvasó vagy, akkor bizonyára te is nagyon vártad már Celler Kiss Tamás újabb kötetét. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az 1995-ben született, szenttamási srác gyorsan beírta magát a vajdasági magyar irodalom, és egyáltalán a magyar irodalom könyvébe a 2015-ben megjelent Anyaméh című debütkötetével. A letisztult, fiatalsága ellenére érett, bölcs lírai hang egy olyan versvilágot hordoz, ami nem hatásvadász, nem bonyolít, hanem lemegy az emberi viszonyok legaljára, és megpróbálja megérteni azt.

A szerző második verseskötete, A mérgezett gyalog az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet és a budapesti Fiatal Írók Szövetségnek közös kiadásában látott napvilágot 2021-ben. Már a kötet mottója egy ütős felütés, rögtön tudja az olvasó, hogy a könyvtest karcsúsága ellenére egy nehéz olvasmányélményben lesz része. Tökéletesen illik a könyv címe a borítóhoz és a lírai énhez, a vele történtekhez, az ő hangjához, az ő érzéseihez. Nem idézném a teljes mottót, de annyit elárulok, hogy a mérgezett gyalog egy, a sakkban használt fogalom, és egy védtelenül hagyott gyalogot jelöl. A védtelenség az, ami végigvonul az egész köteten, és hűen tükrözi ezt a könyv borítója is. A kötetet Nagy Kornélia illusztrációi gazdagítják, és bátran kijelenthető, hogy a versek szimbiózisban állnak a fekete-fehér képekkel. Az egész kötet átgondoltan épül a sakkra, a tartalomban jelölt lépések egy létező sakkjátszmát mutatnak be, ami 1968-ban játszódott le Slobodan Martinović és Jacob Murey között. A játszma döntetlennel ért véget.

A lírai én egy magára hagyott, mégis állandó menekülésben levő fiatal fiú, aki fölé az apja árnyéka hatalmasodik. A folytonos bezártság, a börtön amiben él, nem kínál kiutat, csak kiszolgáltatottságot, lelkiismeretfurdalást, önhibáztatást, cselekvésképtelenséget. Az apa hatalma olyan nagy, hogy még az élet más területein sem tud kibújni alóla, mindenhová követi, még a szerelembe is, hiszen a mindennapos elnyomás és szeretethiány instabil személyiséget szül. Az önmagát nem találó ember nehéz társ, hiszen saját magát sem tudja megtartani, nemhogy támogatni, éltetni a másikat. Nehéz ügy úgy jövőt építeni, ha hiányoznak belőlünk az alapkövek, ha folyton hátrafelé nézünk, és talajtalannak érezzük az életünket.

Celler Kiss ezúttal is gyönyörű költői képekkel dolgozik, az egyik ilyen az, amikor egy fájó testrészhez hasonlítja a telefont, ami összeköti őt a világgal. Az elmozdulás lehetőségei című vers szemlélteti leginkább, hogy a lírai én mennyire elveszettnek érzi magát, és mennyire nem tudja elhelyezni magát a társadalomban, a világban. A perifériára szorulás és a bizalmatlan szülő-gyerek viszony generációkon át öröklődik, és a kötet végén ott van a lánc megszakításának lehetősége, a rossz minták felülírása, és az új irány meghatározása, de ez lehet, hogy a szülő elvesztésébe kerül.

Még egy fontos társadalmi problémát is beemel a szerző a kötetbe, méghozzá azt, hogy ki szabad-e teregetni a családi szennyest, beszélhetünk-e a hatalmi viszonyokról, a kiszolgáltatottságról. Celler Kiss Tamás megírta, most rajtunk a sor, hogy megmutassuk a könyvet a felmenőinknek, hogy ne legyen ennyi generációs szakadék, ne legyen bennünk tátongó űr.

mintha szakították volna

hogy vigyázva szedjem le a szárítókötélről a ruhákat,

mert eltörnek. ezt nagyon érdekesnek találtam,

mert nem értettem. hogyan törhetnek el a ruhák?

és főleg a karácsonyi abroszra vigyázzak, mondta a

nagyanyám, mert vékony, az végképp könnyen törik.

nem értettem, ahogy azt sem, ha egyszer ilyen hideg

van, akkor miért kell az udvarra teregetni, és ha ilyen

hideg van, mégis hogyan száradhatnak meg a ruhák?

egyszer megengedte, hogy eltörjek egy rongyot.

ez is nagyon tetszett. miután kiengedett a kályha mellett,

olyan volt, mintha szakították volna. később azt sem értettem,