A jelenlegi társadalmunkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a mások által használt ruhadarabok megvásárlása. De milyen múltra tekint vissza ez, és hogyan lett ennyire népszerű?

Néhány forrás szerint már a középkorban létezett ennek a kultúrája, Gondolom, nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy régebben ez mindössze a legszegényebb néprétegek életében játszott szerepet.

Később a társadalmi rangot jelentő külsőségek jelentősége és A kasztrendszer miatt nem tudott úgy működni, mint manapság, hisz egy földműves nem járhatott nemesi ruhában, bármennyire is leharcolt volt az.

Magyarországra a rendszerváltás után rengeteg használt ruha jött. Kezdetben csak az ezen a téren tevékenykedő vállalatok alapanyagát adták, viszont néhány cég meglátta benne az üzleti lehetőségeket, hisz a leginkább Angliából, Hollandiából és Németországból importált áruk nagyobb része vagy egyáltalán nem volt kapható Magyarországon, vagy a minőségét és a márkát tekintve megfizethetetlen volt az átlag magyar dolgozó számára.

Az utóbbi tizenöt évben viszont egy teljes gazdasági iparággá nőtte ki magát, és a turkálók már egyáltalán nem a szegények öltözködésében jutnak szerephez. Tulajdonképpen aki levetkőzi a mentális gátakat, amelyek a mások által már használt ruha viselését, vagy éppen magát a turkálást lehetetlenítik el, egy teljesen új dolgot tapasztalhat meg.

A turkálás leginkább Kelet-Európára jellemző, hisz itt kevésbé teljesedett ki a jóléti társadalom, mint a nyugati szomszédainknál, viszont természetesen arrafelé is hatalmas kultúrája van.

A turkálók működése kiárusításszerű, vagyis minden héten új adag ruha érkezik, amelynek a hét elején még elég borsos ára tud lenni, majd a hét végére fillérekért lehet elvinni a dolgokat.

Az ezzel kapcsolatos első, személyes élményem két évvel ezelőtt volt. Álltam a turkáló előtt, és rengetegszer körülnéztem, hogy biztos legyek benne, nem lát senki. Nagyon kínosnak éreztem az egészet, azóta viszont már inkább felvágok vele, hogy „na, ezt a zakót 150 dinárért vettem, olasz bársony...”, és előszeretettel fordulok be egy turkálóba minden alkalommal, ha akad egy kis szabadidőm a városban, vagy frissíteni akarok a ruhatáramon. Sőt már arra is volt példa, hogy az ismerőseim kérték, menjek el velük is, mutassam meg nekik a jó helyeket és meséljek az egészről. Akik ebből kimaradnak, hihetetlennek tartják, hogy az ember egy palacsinta áráért egy zakót és hozzá tartozó nadrágot is tud venni.

Végszóként csak annyit, hogy véleményem szerint mindenki maga dönti el, hogy számára ez egy releváns dolog-e, vagy sem, viszont vitathatatlan, hogy mára hatalmas kultúrája lett a használtruha- vásárlásnak.

Képgaléria: