Biztos sokan hallottatok már az amerikai álom fogalmáról, és bizonyára megfordult már a fejetekben, hogy de jó lenne belekóstolni ebbe a teljesen másmilyennek tűnő világba. A hajdújárási Horvát Rékának egy cserediákprogramon keresztül volt lehetősége két és fél hónapig megtapasztalni az amerikai életérzést. Réka Szegeden tanul, magyar–angol kéttannyelvű szakon harmadéves hallgató, és két évfolyamtársával együtt szeptemberben átrepülhetett az Atlanti-óceán felett, hogy kipróbálhassa a Massachusettsben, azon belül pedig North Andoverben található Brooks School mindennapjait. Egy koedukált, bentlakásos, főiskolai előkészítő magániskoláról van szó, ahol meglehetősen más oktatási rendszer működik, mint amit mi megszokhattunk.

– Számomra talán az volt a legmeglepőbb, hogy mennyire közvetlen a tanár-diák viszony. A diákok letegezik a tanáraikat, és olyat is láttam, aki pizsamában ült be az órára. Ettől függetlenül persze elvárják a tiszteletet, de az egy másfajta tisztelet, mint amit belénk neveltek. Nagyon odafigyelnek a diákok mentális egészségére, fontosnak tartják, hogy a tanulók fizikailag és mentálisan is jól érezzék magukat, ezért rengeteg rendezvény van egy tanévben. Sokkal többet foglalkoznak például a jótékonykodással, mint mi. A legszembetűnőbb különbség viszont az volt, hogy az iskolában olyan dolgokat tanítottak, amikre a való életben szükségünk lesz, tehát nem terheltek minket fölösleges információkkal. Az első két évben kötelező tantárgyak vannak, de minden diák kiválaszthatja magának a szintet, vagyis, hogy mennyire szeretné részletesen tanulni az adott tárgyat. A következő két évben viszont a diákok saját maguknak választják ki a tantárgyakat. Eltörölték a betűs osztályzást, jelenleg százalékokban értékelnek a tanárok. Az is nagyon szimpatikus volt, hogy mindössze hat tantárgy van egy évben, tehát sokkal kisebb a terhelés, ezáltal is igyekeznek „óvni” a diákokat – mesélte Réka.

Az elit sulit meg is kell tudni fizetni, ugyanis 70 ezer dollárba kerül egy tanév, amibe beleszámít a bentlakás és az életbiztosítás is, de például a tankönyvek már nem.

– Borsos árat kell fizetni azért, hogy valaki egy ilyen iskolában tanulhasson, de hiszem azt, hogy cserébe tökéletes négy éve lesz. Az intézményben délután 3 óráig van tanítás, utána a választott szabad aktivitás következik, ami leginkább sportolást jelenti. Nagyon komolyan veszik a sportot és a diákok sportbeli fejlődését, ezért minden héten vannak versenyek. A tanulók választhatják meg, hogy melyik szinten szeretnék űzni az adott sportot, de ha nem elég jók benne, könnyen kieshetnek a csapatból/csoportból. Én a röplabdát választottam, de ott túljelentkezés volt, ezért rövid idő után kiestem a csapatból. Kicsit megijedtem, hogy mihez kezdek, nem áll hozzám közel a sport, de végül a terepfutást választottam. Elkezdtem járni az edzésekre, amik borzasztóan intenzívek voltak, és minden túlzás nélkül állítom, hogy azt hittem, végem van, hiszen előtte nem futottam. Ennek ellenére nekem is részt kellett vennem a versenyeken, ahol főként 5 kilométeres távokat kellett lefutni, és jólesett a sikerélmény. Elképesztően támogatók voltak az edzők és a csapattársak is. Az egyik legjobb dolog, amit Amerika hozott nekem, az a terepfutás. Utólag nagyon örülök annak, hogy kiestem a röplabdacsapatból. A művészet a másik terület, amire nagy hangsúlyt fektetnek ebben az iskolában. Mondhatjuk úgy is, hogy a sport, mint stresszlevezető mozgásforma, a művészet pedig a kibontakozás egyik formájaként van jelen a mindennapokban.

A programban természetesen kirándulás is szerepelt, így jutottak el Rékáék többek között New York-ba, Washingtonba, Bostonba.

– Fantasztikus élmény volt a magas felhőkarcolókat látni, habár a Time Square kicsit ijesztő volt a hatalmas embertömeg és forgalom miatt. Nekem sokkal jobban bejött Washington az épületeivel, utcáival. Igyekeztünk olyan helyeken enni, ahol az amerikai sajátosságokat próbálhatjuk ki. Volt egy étterem, ahol vacsora közben odajöttek a pincérek énekelni, ezt soha nem fogom elfelejteni. Érdekes volt látni, hogy míg nálunk az ebéd a főétkezés, amikor összeül a család, náluk a vacsora. Nagyon tömény két és fél hónapot töltöttünk Amerikában, rengeteg nevezetességet láttunk, új barátokat szereztünk, és beleláttunk egy sokkal jobban működő, hatékonyabb oktatási rendszerbe. Megtapasztaltuk, hogy mennyi pozitívuma van annak, ha sportorientált egy iskola, és hogy jobbat aludtunk, kiegyensúlyozottabbak voltunk a rendszeres sportolásnak köszönhetően. Nehéz volt hazajönni, és újra beleszokni a szegedi életbe. Szeretnék valamikor visszamenni, de erre sajnos nagyon kevés esélyt látok, annak viszont örülök, hogy hárman jönnek hozzánk cserediákként, és legalább velük tudunk találkozni – mesélte Réka.

Képgaléria: